Aztán jött a böjt 2003 nyarától. Világossá vált, hogy a száznapos programokra épülő rendszer nem tartható. A kormány hezitált, hogy mit tegyen, de abban is határozatlan volt, hogy még ha tesz is valamit, ebből mit kell csendben, mit meg amolyan bevállalósan megtenni. Végül a „csendes ulti” győzött, ahogy ezt egy egykori kormánytag mondja - emlékszik vissza legújabb blogbejegyzésében Gyurcsány Ferenc.

Ebből lett 2003-2004 „se hús, se hal” politikája. Senki nem merte kimondani, hogy a dinamikus szociális programnak vége, de azt se, hogy itt van a szociális kiigazítás. Senki nem tudta mi történik, hiszen a politika régi karaktere elveszett, az újról meg nem lehetett beszélni. Van, aki azt mondja, hogy ekkor kezdődött Medgyessy miniszterelnök bukása.

Orbán most Medgyessy cipőjében jár - von párhuzamot az akkori és a mostani helyzettel a volt miniszterelnök. Tudja, hogy amit ígért, azt nem tudja teljesíteni, és itt áll elképesztő nagyságú, legalább 700 milliárd forint lyukkal a költségvetésen. (Tegyük hozzá, ezt a lyukat nem a válság, hanem a kormány tavalyi intézkedései, döntően a gazdagoknak kedvező adóintézkedések ütötték.) Egyszeri intézkedéseinek hatását nem lehet hosszabb távon elszámolni, és jövőre többségük ki is fog futni.

Valamit tenni kellene. De Orbán ott áll a parton, tudja, hogy hideg a víz, tudja, hogy előbb-utóbb bele kell ugrania, de egyelőre nem mer. Ha sumákol, akkor a piacok büntetik és elszáll a forint, háztartások százezrei mennek tönkre. Ha beleugrik, akkor tengernyi szociális feszültséget hozhat, és elveszik egyébként is erodálódó hitele.

Meg kellene mondani az embereknek, hogy nincs arra út, amiről évek óta beszélt. De hogyan mondja meg? Egyelőre ott tart, hogy elpuskázott adótörvényei miatt (ugye láthatóan csökkent rengetek ember fizetése januártól) a cégeket próbálja meg hibáztatni. Gyenge kommunikációs fogás - állapítja meg a volt minisztertelnök.

2002 végén annyi támogatója volt az MSZP-nek, amennyi soha – a közvéleménykutatások szerint. Egy évvel később, már utcahosszal vezetett a Fidesz. Orbán tudja, hogy a támogatottság jön és megy. Egyelőre nem mer, nem tud dönteni. Nem tudja, melyik ujját harapja. Ha nem tesz semmit az a baj, ha beavatkozik, akkor meg az.

Pár éve erre azt mondta, hogy „van itt pénz, csak nem kellene kitalicskázni a minisztériumokból”. Akkor most mondjuk mi is azt, hogy „van itt pénz, csak…”? Nem, nem javaslom. Ezzel semmire nem megyünk. Várjuk meg, hogy mit mond a kormány, és utána mondjuk meg, hogy mit kellene e helyett tenni. Ne csak nemet mondjunk, ne szimplán csak korbácsoljuk a kedélyeket, hanem mutassunk alternatívát - javasolja Gyurcsány Ferenc.