Gyurcsány, Hitler meg a globalitás lólába
Szónoklata egy darabig csak a magyar nép kivételességét és mindenoldali elárultatását célozta, elővezetve a nemzeti önigazolás és önsajnálat teljes repertoárját: Árulónk a Nyugat, amely – élén az USA-val – magára hagyott bennünket, kiszolgáltatott a Szovjetunió nagyhatalmi érdekeinek, most pedig Európa ismét támad, ki akarná irtatni a nemzet akácfáit, holott „a magyar méz egyedülálló minőség a világon, és ennek az alapja a magyar akác".
De megnyugodhattunk rögtön a nagy ijedtség után, mert Döbrentei tudatta, hogy nemzeti érdekű, kétharmados kormányunk ezt nem fogja annyiban hagyni végre, annyi elnyomatás után. Mi több, „a kormány „minden rendelkezésére álló eszközt megragad újabb Trianonok elhárítása érdekében" – szőtte tovább gondolatait az orátor, tuti nem lesz tehát akác-Trianon sem.
Rögös az út a magyar feltámadásig, de azért nem fog elmaradni – ismertette az örömhírt, majd visszamerült a történelembe, és sorolta tovább az orvul ránk támadókat.
Ilyen árulóink természetesen a kommunisták, akik felelősek azért, hogy a második világháborút lezáró béke még a trianoninál is kedvezőtlenebb lett számunkra. E tárgynál hosszabban is időztünk: „Valakik, én tudom, hogy kik, Hitler – aki szintén nem volt ministránsgyerek, igaz, heti bérmálkozó sem – agyonemlegetésével feledtetni akarták a Generalissimus világpusztító terveit, cselekedeteit".
Bár Döbrentei tudta, de nem mondta, kik a fondor szándékú agyonemlegetők. A mondat költőhöz méltó jelentésgazdagságának tudható be az is, hogy sikerült Gyurcsány Ferencet (az ő buta elszólására utalt a heti bérmálkozás) összehoznia Adolf Hitlerrel a nemzeti összetartozás jegyében.
Arra sem tért ki, hogy pontosan hányszor lehet emlegetni a ministránsfiúhoz valóban teljességgel méltatlan magaviseletű Hitlert úgy, hogy az még ne legyen a kommunizmus bűneinek tagadása.
Képalkotó tehetségét sem mulasztotta el megcsillogtatni a globalitásból lólábként kilógó multiérdekekről szólván, amelyek között mégiscsak van – mindennek ellenére – magyar út, amelyen immár végig kell menni.
Eztán ismét új ellenség következett. Ugyanis feszt hátba szúrnak minket a kommunisták (valamint ma sem nyugvó örököseik) és az önző Nyugat mellett még a Kisantant országai is, akikkel éppen együtt „euzunk", mégis él magyar, áll Buda még.
„Trianon óta micsoda harcot kellett folytatnia a kétharmados nemzeti kormánynak a kettős állampolgárság bevezetéséért", a székely autonómiáért stb. – sóhajtott fel Döbrentei, mire mi mindnyájan elszégyelltük magunkat a téren (15-20 néző, pár tudósító és két iskolai osztály), amiért nem tudtuk, hogy a kétharmados nemzeti kormányzat már Trianon óta megállás nélkül hivatalban van.
Szó esett még az álbaloldali és álliberális ármánykodás oly kívánatos megszüntetéséről, mert nemcsak kívül, belül is van épp elég ellenség. A magyarságra például némelyek rá akarják sütni a kollektív bűnösség bélyegét a holokauszttal kapcsolatosan, az effélék még Horthy Miklóst is rágalmazzák.
A helyszínen megérdeklődtük a Döbrenteit meghívó önkormányzat polgármesterétől, Nagy Gábor Tamástól, hogy vajon kik lehetnek azok, akik Hitler „agyonemlegetésével" kívánják elbagatellizálni a sztálinizmus rémtetteit, de ő rávilágított a költői beszéd lényegére, hogy „nem kell mindent megfejteni".
A gondolat veleje szerinte az, hogy mindkét totális diktatúra áldozataira emlékezni kell, és Döbrentei Hitler agyonemlegetéséről szóló szavai nem is állítják szembe egymással az áldozatokat. Szó sincs arról sem, hogy a beszéd vitatná például a Navracsics Tibor vagy Martonyi János szavait a magyar állam felelősségéről, az pedig önmagában igazán nem vitatható, hogy Magyarország megszállt ország volt a vidéki zsidóság deportálásának idején.
„Egy szuverén művésznek megvan a maga fogalmazási szabadsága" – tette hozzá mindehhez –, „mások szavait nem lehet áthelyezni egy másik kontextusba és egy mondatot kiragadni belőlük".
Arra a kérdésre, hogy nem zavarták-e az összetartozás ünnepén a sűrű aktuálpolitikai utalások, megjegyezte, hogy nem cenzúrázhatja és nem is kívánja cenzúrázni senki szavait, ugyanakkor teljes mértékben helyes döntésnek tartja Döbrentei meghívását.
