Előfordul, hogy az ember – valamint az ember rokonainak, barátainak és gyermekes ismerőseinek – mindennapi tapasztalata és a statisztikák nem vágnak egybe. A KSH adatai azt mutatják, hogy 2014-ben országosan „mindössze” 2072 kisgyereket kellett elutasítani állami bölcsődéből férőhelyhiány okán. Ez, az Emmi álláspontja szerint, az ország területére vetítve nem magas szám, az előző időszakhoz képest, 2011-ben például 4167 elutasítás történt férőhelyhiány miatt.
– Igaz, hogy az elmúlt években valamelyest nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek nem jutott állami bölcsődei ellátás, de ez leginkább annak tudható be, hogy a gyed extra bevezetésével több anyuka tudott visszamenni dolgozni – nyilatkozta a Népszabadságnak Fűrész Tünde, család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár.
Kérdés, hogy mennyire lehet pontos felmérést készíteni, hiszen a szülők egy része eleve reménytelennek látja, hogy megkísérelje gyermekét az állami rendszerben elhelyezni.
– Legutóbb másfél éve próbálkoztam állami bölcsődével, akkor körülbelül két-háromszoros túljelentkezés volt, úgyhogy az intézmény vezetője semmi bátorítót nem tudott mondani. Nagyjából az jött le, hogy ha nincs legalább öt gyerekem, nem vagyok elvált, vagy egyedülálló, fogyatékos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű, akkor felejtsem el a dolgot – számolt be tapasztalatairól lapunknak Szente Bernadett, egy második kerületi anyuka.
Abban szinte minden szakmai szerv megegyezik, hogy az egyik legnagyobb gondot a területi egyenlőtlenségek jelentik. A legterheltebb a közép-magyarországi régió, ezen belül is Budapest, de vannak az országnak olyan területei, ahol kevésbé jelent gondot a férőhelyhiány. Viszont létezik 2500 olyan kistelepülés, ahol semmilyen bölcsődei ellátás nincsen. Többek között ezen a helyzeten szeretne segíteni a kormány múlt év végén elfogadott törvénytervezete, amely nagymértékben átrajzolja a bölcsődei rendszer térképét.
– Igyekszünk csökkenteni a regionális különbségeket, 2015-ben a három év alatti gyermekek 17 százaléka számára biztosított a napközbeni ellátás, ez 2010-ben még csak 12 százalék volt. 2014-ben 43 ezer férőhely volt Magyarországon, 2015-ben 47 ezer. Célunk, hogy ez a szám 2018-ra elérje a 60 ezret – magyarázza Fűrész Tünde.
– Nemcsak építkezések, új férőhelyek létrehozása, de jelentős korszerűsítés is zajlott a szektorban – erősítette meg lapunknak Acsainé Végvári Katalin, a Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke.
De mi a helyzet az óvodákkal?
2015. szeptember elsején lépett életbe az a törvény, mely szerint már nemcsak az ötödik, de a harmadik életévüket betöltött gyerekeknek is kötelező óvodába járniuk. Ezzel az állam jelentősen megnövelte saját terheit. Sok helyen csak a törvényesen engedélyezett harmincfős létszám feletti csoportokkal tudták megoldani az összes jelentkező felvételét. Kérdésünkre az Emmi nem tudott konkrét információt adni arról, hogy pontosan mennyi valósult már meg a tervezett óvodai férőhelybővítésből. Ezt a választ kaptuk: „A kapacitásbővítéshez 2015-ben elnyert támogatások felhasználását a 2017–2018-as nevelési év biztonságos megkezdéséhez biztosította a központi költségvetés. Hazai forrásból és pályázati kereten belül elnyert támogatásokkal 64 település részesült 2000 új férőhelyfejlesztéshez támogatásban, amelynek végrehajtása a települési önkormányzatok saját hatáskörében és felelősségében még folyamatban van.”
Fábián Katalin, a Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöke szerint csak csekély mértékű fejlesztés történt az óvodai helyek számának növelésével kapcsolatban. Ez különösen Pest környékén és a nagyobb városokban jelent problémát, ahol magasabb a gyermeklétszám.
– A törvényi előírás szerint maximálisan 25 gyerek lehet egy óvodai csoportban, amely létszám 20 százalékkal léphető túl a fenntartó hatáskörében, de mivel kötelező mindenkit felvenni, emiatt sok helyen túllépik ezt a határt, és ezt senki nem ellenőrzi – állítja. – És nemcsak a bizonyos régiókban meglévő férőhelyhiány a gond, hanem az óvónőhiány is. Főként az ország nyugati részében, ahonnan sok óvónő vándorol ki. Folyamatosan próbálnak „kérni” tőlünk óvodapedagógusokat, de nem tudunk segíteni, ez nem a mi hatáskörünk. Mi többször tiltakoztunk a kötelező óvodáztatás bevezetése ellen, de süket fülekre találtunk. Túl korainak tartjuk a hároméves kort, és az elvvel is problémánk van. Szerintünk a gyerek nem az államé, hanem a szülőé. Abszurd, hogy egy anyukának kérvényeznie kell, hogy otthon maradhasson vele a gyerek. Inkább örülni kéne annak, ha egy szülő megteheti, hogy maga nevelje a gyermekét! És mivel család- és gyerekfüggő, hogy kinek mi az optimális megoldás, ezért az lenne kívánatos, hogy a családok végül szabadon döntsenek arról, hogy nekik mi a jó! A „felmentést” egyébként elég könnyű megkapni a jegyzőnél, hiszen az intézmények általában még örülnek is: eggyel kevesebb potenciális jelentkező elhelyezését kell megoldaniuk.
A bölcsődei és óvodai rendszer 2018-ra megvalósuló fejlesztésére százmilliárd forintos európai uniós keretösszeg áll a kormány rendelkezésre, amelyből körülbelül hatvanmilliárd jut a bölcsődékre. A felhasználás három fő iránya az építkezés, a fejlesztés és a korszerűsítés.
– Az nagyon jó, hogy az unió tudja támogatni az építkezést, csakhogy a hosszú távú fenntartásra sok helyen már nincs elég pénz. Érden is épült uniós forrásból egy 200 férőhelyes óvoda, de a karbantartására már nem futja rendesen. Az apukákat kell megkérni, ha valamilyen szerelési munkára van szükség, mert nincs pénz szakembert hívni. Ezt azok a szülők mesélik, akiknek odajár a gyerekük – szemlélteti a helyzetet egy érdi családi napközi vezetője. – Sok szülő panaszkodik az állami óvodai étkeztetés alacsony színvonala miatt. Tudok olyan intézményről, ahova a szülők nemcsak színes ceruzát, zsírkrétát visznek be, de még szalvétát, vécépapírt és ételt is: szendvicsre való felvágottat, gyümölcsöt, azért mert úgy látják, hogy különben nem jut elég kiadós uzsonna a gyerekeknek. A bölcsődék annyival vannak jobb helyzetben, hogy kérhetnek pénzügyi hozzájárulást a szülőktől, ami itt Érden gyerekenként körülbelül 20 ezer forint.
Túl bensőséges?
2017. január elsejével meg fog szűnni a családi napközi intézménye, egészen pontosan – a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság szerint – hivatalosan nem szűnik meg, csak átalakul. Jogutódja a családi bölcsőde lesz, amelyben már csak a három év alatti gyerekek gondozásával foglalkozhatnak majd, szemben elődjével, a családi napközivel, ahol korábban az 1–14 éves korosztályt gondozták.
Fűrész Tünde ezt nem érzi problémának, mert, ahogy mondja, a statisztikák szerint a családi napközik 60-70 százalékában eddig is három év alatti kisgyerekekkel foglalkoztak, és a nagyobb gyermekek számára továbbra is biztosított a napközbeni gyermekfelügyelet.
– Az állami ellátásban szakképzett gondozók dolgoznak, míg a családi napközikben egy 40 órás tanfolyam elvégzése után nyolc általánossal is el lehet helyezkedni – teszi hozzá dr. Mátay Katalin, a Családi Napközik Egyesületének elnöke, aki azért elismeri: jellemzően mégis diplomások, óvodapedagógusok, pedagógusok, pszichológusok vettek részt a családi napközik sikeres üzemeltetésében. Ráadásul a szakértelem növelésére egyébként történt intézkedés is: 2015. szeptember elsejével a három év feletti gyerekekkel foglalkozó családi napköziket kötelezték arra, hogy alkalmazzanak óvodapedagógust. De úgy látszik, ez sem volt elég. Sok családi napközi vezetője úgy érzi: az utóbbi években a családi napközik, becenevükön a „csanák” fokozatos ellehetetlenítése zajlott.
Új ellátási formák
A bölcsődei reform részeként négy új ellátási forma lép életbe 2017. január elsejével. Ezek közül a napközbeni gyermekfelügyelet az egyetlen, ahol elhelyezhetők 3–14 éves korú gyermekek a bölcsődés korosztály mellett. A hagyományos típusú állami bölcsőde nagyon költséges intézmény, ezért létrehozták a minibölcsit, amely megteremtésének legfőbb célja az, hogy olyan kis településeken is tudjanak gyermekellátást biztosítani, ahol a gyereklétszám eddig nem indokolta egy nagy önkormányzati bölcsőde felállítását, vagy a szükséges pénzügyi források hiányoztak hozzá. A minibölcsődék rugalmasabb feltételekkel, már egy kisgyermeknevelővel és egy dajkával is elindulhatnak, a maximális gyermeklétszám hét. A családi bölcsőde a családi napközi jogutódja, azaz a „csanák” automatikusan családi bölcsődékké alakulnak 2017. január elsejétől, és ettől kezdve csak három év alatti gyerekeket láthatnak el. Családi bölcsi üzemeltetéséhez már egy fő „szolgáltatást nyújtó személy” elégséges, amennyiben a gyereklétszám nem haladja meg az ötöt. Az ellátás biztosításának feltétele egy tanfolyam elvégzése. A munkahelyi bölcsi egy régi-új gondozási forma, a szocializmus idejéből ismerős, ekkor élte virágkorát. Jellemzően az állami nagyvállalatok, de például egyetemek is tartottak fenn ilyen intézményt. A kormány most új életet igyekszik lehelni ebbe az ellátási formába.
– Az állam nem volt tekintettel arra, hogy a családi napközi egyben egy vállalkozás is. Először elvették az áfa-visszaigénylés lehetőségét, aztán a 2011 után létesült családi napközik már nem kaptak normatív támogatást, csak akkor, ha uniós vagy hazai fejlesztési forrásból jöttek létre, majd kitalálták, hogy alkalmazni kell óvodapedagógust, ha óvodaköteles gyermeket lát el a családi napközi. Én 2016. szeptember végén döntöttem úgy, hogy bezárom a családi napközimet, még ha beleszakad is a szívem – mondja keserűen Ignáthné Imre Zsuzsanna, a hajdani Mesefalva Családi Napközi vezetője. – A kormány ellehetetlenítette a működésünket. Nincs még egy olyan ország, ahol ilyen módon felülről, félévente mindent átírnak egy tollvonással. Négy évig dolgoztam szívvel, lélekkel, nem csak a pénzről van szó, meg az energiáról, amit beleöltem. Most is ott áll még érintetlenül az összes csoportszoba, a játszótér a kertben. Nem visz rá a lélek, hogy lebontsam. Minden tiszteletem azoké, akik még mindig küzdenek a fennmaradásért.
Boka Tímea, a Csiperke Családi Napközi vezetője is értetlenül áll a családi napközik szakmaiságát vitató érvek előtt.
– Családi napközi létrehozásához eleve készíteni kell egy pedagógiai programot. Ezt ellenőrzik, tehát ki lehet szűrni a felkészületlen vállalkozókat. Fent azt mondják, hogy a „csanák” nem tudnak úgy felkészíteni az iskolára, ahogy az óvodák. Szerintem ez pont fordítva van. Csak a kiscsoportos létszám mellett lehet olyan odafigyelést nyújtani a gyereknek, amelyre szüksége van. Nemcsak az iskolához, hanem az élethez, általában, mindenhez. Az állami intézményekben szinte csak az alapgondozási feladatokra megy el az idő, sokkal kevesebb jut az udvari játékra, a foglalkozásokra.
Hova írathatom bölcsődés-, óvodáskorú gyermekem?
A tavaszi beíratási szezonban még a „hagyományos” ellátási módok dominálnak. Az állami bölcsődék és óvodák valamelyest nagyobb férőhellyel várják a jelentkezőket. A bölcsődei beíratás feltétele, hogy a szülő lehetőleg dolgozzon, vagy nappali tagozaton tanuljon, van, ahol még óraszámra is lebontott munkáltatói igazolást kérnek. A bölcsődék intézményenként változó összegű térítési díjat kérhetnek. A minisztérium azt ígéri: meglesz a kellő átmenet a régi és az új ellátási formák között. Ennek érdekében a családi napközik „hosszabbítást” kaptak, és fenntarthatják működésüket 2017. augusztus 31-ig, abból a célból, hogy ne kelljen a „tanév” felénél az odajáró harmadik életévüket beöltött gyerekeknek intézményt váltaniuk, azonban csak azok a kisgyerekek jogosultak maradni, akik már 2015. december 31-e előtt szerződésben álltak a napközivel. Az újonnan beiratkozó gyerekek közül azok, akik 2016. szeptember 1-jéig betöltik a hároméves kort, csak akkor járhatnak tovább a 2017. január 1-jétől már átalakult családi bölcsődébe, ha a háziorvosi vélemény alapján még nem érettek az óvodai nevelésre.
– 2017-től nem fogadhatjuk a három év feletti korosztályt, miközben a legtöbb anyuka éppen akkor próbál meg újra munkába állni, amikor a gyerek körülbelül kétéves lesz, és ezért éppen akkor keres valamilyen ellátást a gyermekének. Így viszont gyakorlatilag a kettő és a három év között lévő egyetlen évnyi az az időperiódus, amikor nálunk lehet! Szinte arra sincs idő, hogy összeszokjunk! Hozzánk egyébként, mielőtt lehúztam a rolót, összesen két-három ilyen korú gyerek járt, a többiek mind idősebbek voltak. Hogyan lehetne fenntartani egy létesítményt ilyen létszámmal? – kérdezi Ignáthné Imre Zsuzsanna.
– Fontos, hogy a gyerekek már az iskolába kerülés előtt megszokjanak egy nagyobb csoportot, és megkapják a megfelelő iskolai felkészítést – véli Fűrész Tünde. – Mi abban hiszünk, hogy fokozatosan bővíteni kell egy gyermek szociális körét. Fontos, hogy már az iskolába kerülés előtt megszokjon egy nagyobb csoportot, és megkapja a megfelelő iskolai felkészítést. Külföldön sokkal hamarabb, sokkal nagyobb csoportokba járnak már a 1-2 éves gyerekek is.
A családi napközik és más vállalkozók előtt nyitva áll a lehetőség, hogy napközbeni gyermekfelügyelet néven vezessenek be szolgáltatást. Itt a három év alatti korosztály és a 3–14 (speciális nevelési igény esetén 16) éves korú gyermekek gondozása is megoldható, a nem kis különbség a családi napközihez képest az, hogy ez a típusú szolgáltatás semmilyen módon nem váltja ki az óvodába járási kötelezettséget, és teljes mértékben „piaci alapú”, azaz az állam egyáltalán nem támogatja. Várható tehát, hogy a „gyermekfelügyelet” jóval drágább lesz, kevesebb szülő számára elérhető, mint a családi napközi.
A magánóvodák változatlanul folytathatják működésüket. Számuk várhatóan nőni fog, amennyiben sok családi napközi választja azt a túlélési stratégiát, hogy a három év alatti gyerekek számára családi bölcsődévé alakul, a három év felettieknek pedig magánóvodát nyit. A magánóvoda létrehozásának azonban közel olyan szigorú feltételei vannak, mint az állami óvodák működtetésének. Kell például egy 50 négyzetméteres tornaszoba, amihez sokaknak nagyobb helyiséget kellene bérelniük, vagy építeniük, ez nem kis beruházás, miközben sok önkormányzati óvodának sincs ekkora terme, ezek nem tudják betartani az előírásokat. A magánóvodák pályázhatnak állami támogatásra, áraik ezzel együtt valahol havi 60 ezer forintnál kezdődnek, és a határ a csillagos ég. Az utóbbi időben felkapott úgynevezett kétnyelvű intézmények vagy a teljesen idegen nyelven oktató, főként angol óvodák ennél sokkal többet kérnek, nem ritka a havi 100 ezer forint feletti összeg sem. A családi napközik, amelyek most átalakulni kényszerülnek, eddig ennél szerényebb áron kínáltak megoldást azok számára, akik gyermekük magánúton való elhelyezését preferálták az állami rendszerrel szemben.
A régi-új munkahelyi bölcsi
Magyarországon a cégek nagy része egyelőre idegenkedik a bölcsődeüzemeltetéstől. Már 2013-ban is volt forrás, amire pályázni lehetett, de országosan mindössze hét cég mert belevágni a bölcsődealapításba. Az egyik sikertörténet a BDO Könyvvizsgáló és Tanácsadó Cégé. Jamniczky Andrea HR-igazgató szerint a bölcsődei környezetet nem volt könnyű kialakítani a céges ingatlanban. A felújítási munkák, az eszközök beszerzése, az engedélyeztetések és ellenőrzések fél évig tartottak. Ennek ellenére a cégnek mindez nagyon megérte, mivel visszakapták azokat a szakembereiket, szenior munkatársaikat, akiket a megelőző években kiképeztek. – Azok az anyukák, akiknek ide jár bölcsődébe a gyerekük, sokkal lojálisabbak, hatékonyabban dolgoznak, talán azért, mert nyugodtabbak a gyermekeik felől – fogalmazott Jamniczky Andrea. – Sok nő dolgozik a cégünknél, magát az ötletet is az adta, hogy én is terhes voltam, és velem együtt több kismama volt még, úgyhogy számítani lehetett rá: a babyboom előbb vagy utóbb bekövetkezik.
A bölcsődében járva megszólítottunk egy másfél éves kislánnyal érkező anyukát. – Itt van rá lehetőség, hogy akár 8-10 hónap után visszailleszkedjen egy szülő a munkába. Magam mellett tudhatom a gyereket napközben, ez ugye nem azt jelenti, hogy folyamatosan lenézek hozzá, de ha valami gond van, hirtelen belázasodik például, akkor azonnal lépni tudok – mesélte kislányát az ölében tartva Reszler Klaudia CRM-menedzser.
Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke azonban máshogy látja. – Nem tapasztalom, hogy igény lenne az édesanyák körében munkahelyi bölcsődére. Nem is tartom észszerűnek, hogy egy gyerek adott esetben egy lakóhelyétől távoli munkahelyi bölcsibe járjon. Legtöbbször mindkét szülő, sőt a nagymama vagy más rokon is részt vesz abban, hogy a gyerekeket hozza-vigye. Emiatt én a jól megszervezett, hatékonyan működő önkormányzati ellátásban hiszek. Szokás azt mondani, hogy egy munkahelyi intézmény rugalmasabban tud alkalmazkodni például az anya munkaidejéhez. Rolek Ferenc szerint ez sok vállalat esetében nem értelmezhető. Egy gyárban akár három műszakban is dolgozhatnak, és nem életszerű, hogy egy anyuka reggel hatra hozza bölcsődébe a gyerekét vagy este tízkor vigye haza. Belejátszhat a cégek bölcsődeindítással kapcsolatos óvatosságába az is, hogy – szemben a mini- és a családi bölcsődékkel – a fenntartás költségeinek 30 százalékát fedezi csak az állam, a maradékon a cég és a szülő kell, hogy osztozzon.
