„Göringnek is volt ügyvédje”

Ám a táblabíróság ezt nem tartotta olyan horderejű szabálysértésnek, hogy emiatt az évszázad bűnügyében új eljárást rendeljen el. Pedig a lépés nem lett volna példa nélküli. A jogász egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei esettel példálódzik a fellebbezésében: ott egy hasonló hiba miatt azonnal hatályon kívül helyezték az ítéletet.

– Azt is kimondja a törvény – folytatja –, hogy ha a per során valamilyen okból egy védőt ki kell zárni, akkor az eljárást az új védő jelenlétében teljes körűen meg kell ismételni. A romagyilkosok perében ezzel szemben a bíró csak felolvasta a jegyzőkönyveket.

De nemcsak emiatt kifogásolja a bíró tevékenységét az ügyvéd. Állítja, hogy a bíró több esetben átvette az ügyész szerepét.

– Miszori László bíró le is írta: nem tudta volna bizonyítani, hogy a vádlottak 2009. augusztus 21-én este azért mentek vissza a debreceni Perényi-1 nevű szórakozóhelyre, hogy elrejtsék a fegyvereket, ha nem oldja fel annak a lehallgatott telefonbeszélgetésnek a titkosságát, amely akkor készült, amikor Kissék mindezt megbeszélték – magyarázza az ügyvéd. – Hogy van ez? A bíró feladata a bizonyítékok értékelése. Legyen az ügyész baja, ha nem tartotta fontosnak ezt a bizonyítékot a bíróság elé tárni.

Bérdi később részletesen beszélt arról, hogy szerinte az efféle titkos anyagok felhasználása miért is aggályos a mai magyar büntetőeljárásban.

– Nézzünk egy egyszerű tanmesét.

Felhívom önt, hogy üssük agyon a közös ismerősünket. Ön azt mondja, jó,

és leteszi a telefont. Pár perccel később visszahív, hogy ugye ez csak vicc volt, mert hogy önnek esze agában sincs agyonütni az illetőt. Később közös ismerősünket valaki mégis agyonüti. Ez után az ön sorsa a nyomozók kezében van. Ha úgy döntenek, hogy az a második telefonhívás nincs, vagy az ügy szempontjából indifferensnek minősítik, már az ügyész sem fog tudni róla, nemhogy a bíró. Ön soha be nem bizonyítja az ártatlanságát.

Visszaélő közvetítés

Egyes ügyekben évekig nyomoznak a hatóságok, több ezer oldalnyi bizonyítékot gyűjtenek össze, majd kiszemezgetik belőlük azokat, amelyek a gyanúsítottjaik bűnösségét igazolják. A többi – szerencsés esetben – védői indítványra később még az eljárás részévé tehető, rosszabb esetben a kukában végzi, még akkor is, ha egy részük esetleg a terhelt ártatlanságát bizonyítaná.

Bérdi látja, hogy kételkedve hallgatom, hogy efféle visszaélések megtörténhetnének egy büntetőeljárásban Magyarországon, mire sorolja azokat az „apróságokat" amelyektől hemzseg az évszázad perének több mázsányi iratanyaga.

– Az egyik helyszínen a jogerős ítélet szerint három vádlott járt, pedig négy különböző lábnyomot rögzítettek.

Kié a negyedik? Nem tudni.

Több adat is utalt arra, hogy Besenyszögön négyen vettek részt a későbbi gyilkosságokhoz használt fegyverek elrablásában. Már tartott Kiss Árpádék pere, de a rendőrség még javában nyomozott az ottani tettestársuk után. Majd egyszeriben lezárták a nyomozást, nem keresik tovább a negyedik rablót. Nincs negyedik rabló és kész.

Azt sem kérdezte, valóban elkövették-e a gyilkosságokat Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

És ezzel még nincs vége.

– Rendszeresen előfordulnak elírt adatok, nevek, házszámok, hogy ki, mit látott és hol. Besenyszögön nem állhatott ott az autó, ahol a tanú szerint állt, ezért „a bíróság áthelyezte az autót egy másik ház elé". Ha ön efféle hibákat ejtene a cikkében, helyreigazításra és kártérítés fizetésére kötelezné a bíróság, miközben ő maga élet-halál kérdésében ennél súlyosabb hibák sorát követi el.

Felvetem, hogy mindezek ellenére, a fellebbezés mégiscsak egyfajta rossz értelemben vett jogászkodás, időhúzás. Nincs olyan tény vagy adat, amely Kiss Árpád és társai bűnösségét komolyan megkérdőjelezné. Bérdi Zsolt ezt is vitatja.

– Van olyan tetthely, ahol Árpád saját bevallása szerint nem is járt, a rendőrségnek nulla bizonyítéka volt arra, hogy ott lett volna. Az ítélet szerint ennek ellenére ott volt 

mondja, majd visszakérdez: – Hány, és milyen súlyú eljárási hiba számít bocsánatos bűnnek? Magda Jánost 1985-ben Szolnokon halálra ítélték egy kislány meggyilkolásáért. Másodfokon felmentették, miután kiderült, hogy a rendőrség nem foglalta le Magda zsebkendőjét, rajta az áldozattól származó nyálfoltokkal. Semmi nyoma nem volt, hogy a perdöntő bizonyítékot hordozó zsebkendőt Magdánál találtak meg. Nyilván nem a rendőrök hamisították „a nyálas zsebkendőt". Slendriánok voltak. Ha szabályosan járnak el, Magdát bizonyosan kivégzik.

Nem kérdezett a bűnről

Ekkor megkérdeztük a jogászt, ártatlannak tartja-e Kiss Árpádot, feltette-e neki a kérdést, hogy valóban elkövette-e mindazt, amivel vádolják.

– Nem kérdeztem tőle, nem is érdekelt.

Ő maga meg nem mondott erről semmit. Nekem az a feladatom, hogy az ügyfelem elé tárjam az ellene szóló bizonyítékokat, és elmondjam, melyikből milyen következtetéseket lehet levonni. Abból kell kiindulnom, amit ő elmond nekem. Ha a térfigyelő kamerák felvételei és tucatnyi tanú vallomása ellenére kitart amellett, hogy ő soha nem járt azon a helyen, nem mondhatom neki, hogy hazudik.

Bérdi rendőrmúltjának köszönhetően tudja, hogy olykor a nyilvánvaló tények sem annyira nyilvánvalóak és nem is mindig tények. A whiskys rablóként ismert Ambrus Attila egyik rablásával először egy testvérpárt gyanúsított meg a rendőrség. Hatan is felismerték őket azok közül, akik a bankban voltak a rabláskor. Ambrus elfogása után közülük négyen még az után is fenntartották a véleményüket – meséli Bérdi, miután Ambrus a szemükbe mondta, hogy ő volt a rabló.

– Kiss Árpád nekem egy ügyfél. Nem több, nem kevesebb. 2010 tavaszán a Nemzeti Nyomozó Iroda rendelt ki a védelmére, miután addigi – szintén kirendelt védőjével elváltak útjaik. Egyetlen roma ügyfelem sem pártol el tőlem az óta azért, mert én védem a romagyilkosokat. És nem is rohanták meg az irodámat az ügyfelek ugyanezért – mondja.

Talán mert nem sikerült felmentetni őket – jegyeztem meg. Bérdi erre azt felelte, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés már nagy siker lenne ebben az ügyben. Ám ehhez előbb hatályon kívül kellene helyeztetni a mostani ítéletet. Azt mondja,

nagyon csalódott lenne, ha a Kúria úgy döntene, így jó ez az ítélet, ahogy van.

Akkor ugyanis tényleg nagyon nagy baj van a büntető-igazságszolgáltatásunkkal.

Később egy kérdésre elárulta, jobbára ügyvéd kollégák mondogatták neki, hogy nem kellene erősködnie a bíróság előtt. Ezek nyilvánvalóan gyilkosok, megérdemlik a sorsukat. Ő rendre azzal vágott vissza, hogy efféle magabiztos nyilatkozatokat hallott ő már Kaiser Ede móri bűnösségével kapcsolatban is, aztán kiderült, hogy mégsem ő a gyilkos.

Azonosulni nem kell Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– Göringnek is volt védője, aki tette a dolgát, amiből azonban még nem következik, hogy azonosult védence nézeteivel – mondta később arra válaszul, hogy nem tart-e attól, hogy idővel mégiscsak negatív reklám lesz, hogy ő védte a romagyilkosokat. – Az ügyfél ügyfél, nem kell kedvelni, egyetérteni vele, hinni neki. Szerintem nincs olyan ügy, amit ne vállalnék el – mondta egy újabb kérdésre, majd szinte azonnal pontosított –,

a kislányokkal erőszakoskodó gyilkosokat valószínűleg mégis visszautasítanám.

– Miért, az nem egy újabb munka?

– De. Csak van két kislányom, és én is emberből vagyok.

A whiskys utolsó áldozata

Bérdi Zsolt némi öniróniával a whiskys rabló utolsó áldozatának tekinti magát. Ha nincs Ambrus Attila, aki hat éven keresztül a bolondját járatta a rendőrséggel, és nem úgy alakul az utolsó rablása, ahogy alakult, Bérdi talán még ma is rendőrként szolgálna. Ambrus 1993. október 22. és 1999. október 19. között 30 fegyveres rablást hajtott végre bankok és postahivatalok ellen. Az első akciójában még csak 548 ezer forintot zsákmányolt, az utolsóban több mint 47 milliót.

Ambrus, aki nélkül Bérdi talán ma is rendőr lenne Reviczky Zsolt / Népszabadság

Nevét, mármint, hogy „a whiskys rabló” onnan kapta, hogy minden rablása előtt megivott egy Jim Beamet egy, a kiszemelt bankhoz közeli kocsmában. Hírnevét csak növelte, hogy néhány rablását Varjú Lajos akkori BRFK rablási osztályvezető hasonmásaként követte el. Ezzel egyszerre sikerült felbosszantania és nevetség tárgyává tenni a rendőrséget.

Idővel csak nőtt a whiskys „népszerűsége”. Már húszhoz közelített a neki tulajdonított rablások száma, amikor megjelentek az első pólók: Whiskys – Rendőrség 19:0, majd jött a 20:0, a 21:0 és így tovább.

De a 27. rablásnál hiba csúszott az addig minden akcióját pontosan megtervező whiskys számításában. Hamarabb ért a rendőrség a II. kerületi Frankel Leó utcai OTP-hez, mint számította, mivel az egyik ügyfél mobiltelefonjáról nem a 107-et riasztotta, hanem a II. kerületi kapitányságon dolgozó rendőr haverját. A whiskys társát a közelben elfogták, Ambrusnak azonban sikerült kereket oldania. Miután társa elárulta a nevét, a rendőrségnek már viszonylag könnyű dolga volt. Végül a magyar–román határon fogták el, vissza akart menekülni Erdélybe, ahonnan évekkel korábban kalandos körülmények között érkezett Magyarországra.

Pintér Sándor belügyminiszter stílszerűen Jim Beammel koccintott a whiskyst elfogó nyomozókkal.

Utóbb kiderült, kissé talán korán. Fél évvel később ugyanis a whiskys megszökött a Gyorskocsi utcai rendőrségi épületből, s még három rablást követett el, mire újra sikerült elfogni. Utolsó akcióját 1999. október 18-án hajtotta végre, a XVIII. kerületben az Üllői úti OTP-t rabolta ki. 47,3 milliós zsákmánnyal távozott. Bár a rendőrség épp időben érkezett, Ambrusnak a hátsó kijáraton egy rendőr orra előtt sikerült mégis kereket oldania.

Bérdi épp arra járt, és a rendőr, akinek az akkori hivatalos rendőrségi állásfoglalás szerint le kellett volna lőnie a whiskyst, a kocsija elé lépett.

Később az egyik felettese azt híresztelte róla, hogy ő szöktette meg Ambrust,

s bár e hivatalosan soha meg nem fogalmazott vád alól gyorsan tisztázta magát, a későbbiekben minden jutalmazásból kimaradt. Megértette az üzenetet. Leszerelt.

Ambrust amúgy később egy Nagy Lajos király úti házban fogták el a nyomozók, akik egy elhagyott telefonkártya segítségével azonosították és követték azt a férfit, aki ételt és italt vitt neki.