A londoni The Economistnak, a világ legnívósabb gazdasági-politikai hetilapjának megvan a célközönsége. Több kontinens hangadó elitje. A Matolcsy-minisztérium portáljának nemhogy célközönsége, közönsége sincs. Ha oda feltesznek egy angol nyelvű, az Economisttal vitázó röpiratot, az eleve komikus. Pláne ha legalább egy tucat helyen hibás angolsággal írják. 

Az ügy egy minisztériumi apparátus teljes dilettantizmusát fedi fel. Tudniillik a Matolcsy-papír mindjárt az elején olyasmivel dicsekszik, ami mostantól másfél évre (2013 végéig) vagy megvalósul, vagy nem. És ezt – az államadósság 3,4 százalékos ledolgozását – befejezett tényként (angolul: „has achieved”, azaz elérte), a második legjobb európai teljesítményként kezeli. Hihetetlen. Otromba választási fogás félidőben. Különösen otromba, hogy Magyarországot a maga 80 százalékos, GDP-arányos adósságállományának levitelével az unió maradék 26 tagországa közül legalább tíz olyan elé helyezi, ahol az adósság 2013 végéig valóban nőni fog, csak éppen 30-40 százalékról mondjuk 40-50 köré. És ismétlem, a miénk csak jövendölés.

Nyomorult egy vállalkozás a mindig csak a tényeket csokorba szedő, a lényegre figyelő Economisttal sunyi vitát kezdeményezni. Jó, hogy a Lajtán túli magyar nagykövetek napszámban írják cáfoló levélkéiket ottani befolyásos és Orbánékkal szemben manifeszt módon ellenséges lapoknak – feladatba kapták –, de nincs róla tudomásom, hogy ugyanezt Matolcsynak, a kormányfő jobbkezének is meg kellene tennie.

Gondolja a miniszter úr, hogy ha az Economist az Orbán-kormány félidős bizonyítványát (hivatkozással a gazdasági teljesítmény zsugorodására, a munkanélküliségre és az inflációra) „leverő olvasmánynak” nevezi, arra a válasz az, hogy Budapestről egészében véve „jó hírek” jönnek? Gondolja, hogy ha az Economist olvasóit a magyar exportteljesítménnyel „altatja”, azoknak nem jut eszébe, hogy ha a kivitel annyira rendben van, akkor miért nincs növekedés? Gondolja, hogy nem jönnek rá: a mi export- és (és!) beruházásvezérelt kis gazdaságunkban valószínűleg nincs beruházás (ahogyan valóban nincs), és a jövő évre jósolt „erős növekedés” közönséges álomkergetés? Gondolja, hogy azok ott nem látják: az euróövezeten kívül mi jutunk a legdrágábban hitelhez a piacokon, vagyis IMF-kölcsön nélkül, az adott növekedési prognózis (jó esetben 0,8%) mellett a magyar hitelállomány megújítása finanszírozhatatlan? Gondolja, hogy az IMF-tárgyalások „végtelenítése” és a forint drámai árfolyamgyöngülése között a lap által fölfedett összefüggés nem létezik? Gondolja, hogy forintban számított devizaadósságunk ezáltal nem növekszik folyamatosan?

Gondolja végül, hogy ezzel a röpirattal, amely besorol bennünket a „piréz” nagyköveteknek az Economistban, a Financial Timesban, a ­Timesban felbukkanó, sértődött és lesajnált levelezői közé, egy pici jót is tett Magyarország hírnevéért?