A két település lakóinak 95 százaléka roma. Korábban még eljártak Fegyvernekre vagy Kunhegyesre dolgozni, de a rendszerváltás óta itt nem akad rendes munka. Próbálkoztak egy varrodával, ám az hamar becsődölt. A közmunkaprogramokba a falu vezetői első körben rendszerint a rokonaikat és szimpatizánsaikat juttatják lehetőséghez, a legszegényebbek itt sem rúghatnak labdába.
Az itt élőket leginkább választások előtt „veszik észre" a politikusok, akik kisebb-nagyobb ételcsomagokkal vagy falusi mulatságokkal próbálják megszerezni a voksokat. A polgármesterek nem nagyon tudnak gazdálkodni a rájuk bízott vagyonnal, s rendszerint bekövetkezik az önkormányzati csőd. Néhány éve Tiszabőnek el kellett árvereznie a földjeit, a szolgálati lakását és a kukásautót is, hogy legalább adóssága egy részét kifizesse, és megmeneküljön a csődeljárástól. Tiszaburán pedig volt olyan év, amikor a felhalmozott adósság miatt a szolgáltató lekapcsolta a gázt, így télen két hónapig nem volt tanítás, mert nem tudtak fűteni.
Ami viszont kiválóan működik ezekben a falvakban, az az uzsorán alapuló kamatoltatás. Ezt hiába büntetik, ma is jelen van. Egyes családok magas kamatra adnak kölcsön pénzt a szegényebbeknek, akik egy idő után már képtelenek fizetni a duplájára, triplájára nőtt tartozást. Ilyenkor előfordul, hogy az adósokat „csicskáztatják", ledolgoztatják velük a kölcsönt, és akár a házaikat is elveszik. Több ilyen kis faluban előfordult, hogy a polgármester vagy a felesége működtette az egyetlen élelmiszerboltot, ahol a segélyeket elkölthették az emberek, ám itt egy kiló cukor nem kétszáz forintba, hanem jellemzően a triplájába került. Akik segélyen élnek, nem tudnak „beugrani" az olcsóbb cukorért a közeli városba, így marad a kiszolgáltatottság.
Ebből a környezetből nehéz kitörni, itt a tehetség is elbukik. Hallottunk történetet olyan cigány lányról, aki akár főiskolára is kerülhetett volna, ám a barátja megtiltotta, hogy tovább tanuljon.Doros JuditAz embereket csak a választás előtt veszik észre Fotó: mediaworks
