Csakhogy a Mosoni-Duna torkolatánál a műholdfelvételek tanúsága szerint egy kőruganyt leszámítva nincs semmilyen műtárgy, viszont a folyóág kiindulásánál található a dunakiliti duzzasztó, amelynek átépítése a hétgátas terv egyik kulcseleme.
„A költséges vízügyi beruházásokban érdekelt MSZP-s lobbicsoportnak kárpótlást jelentene a politikailag túlságosan kockázatos visegrádi duzzasztásért, ha a Szigetközben százmilliárdokért szabhatnának új medret a Dunának, hét gáttal, hatalmas fenntartási költségekkel, beláthatatlan környezeti következményekkel.” Így írt 2004-ben a Fidesz-közeli Válasz.hu arról a hétgátasnak nevezett megoldásról, amelynek keretében hét keresztgát felépítésével, kotrásokkal és mederelzárásokkal alakítanának ki új medret a szigetközi Dunának, megemelve a vízszintet, és valamivel több vizet juttatva a folyó elterelése óta kiszáradóban lévő szigetközi mellékágakba.
 |
| Móricz-Sabján Simon |
A koncepció hátulütője, hogy egyrészt lemondana a folyó „visszaszerzéséről” – miközben 1993 óta az a mindenkori kormányzati álláspont, hogy a nemzetközi jog szerint a vízhozam 50 százaléka minket illet a jelenleg átlagosan a régi mederbe engedett 20 százalék helyett –, és a mostani, súlyos ökológiai károkat okozó állapotot konzerválná, mivel a keresztgátak nem is bírnának el a jelenleginél lényegesen nagyobb vízmennyiséget.
Magyarországon tudományos konszenzus van róla, hogy a kiszáradó Szigetköz nem rehabilitálható az átfolyó víztömeg jelentős megnövelése nélkül: a helyi élővilágnak szüksége van az áradó-apadó víz természetes dinamikájára, a keresztgátakkal felduzzasztott víz pedig nem pótolja az élő folyót, viszont folyamatos beavatkozásokat (kotrást, az iszap eltávolítását) tesz szükségessé, ami szintén veszélyezteti az őshonos élővilágot.
A hétgátas megoldás egyik előképe már az 1976-os csehszlovák–magyar vízlépcsőszerződésben is szerepelt, a bősi mű felépítése után pedig Julius Binder, a szlovák erőmű első igazgatója állt elő a szerinte méltányos vízmegosztást helyettesítő ötlettel. 1999-ben az Orbán-kormány egyszer már felkészült rá, hogy ezen az alapon megállapodik a szlovákokkal, de akkor a tervek idő előtt kiszivárogtak, és a botrány nyomán a megbeszélések hosszú évekre elakadtak.
A vízmennyiség növelése nélküli duzzasztást az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyó látszatmegoldásnak tartó zöldek értesüléseink szerint a környezeti értékek és a magyar vízkincs fontosságát egyre többször emlegető Áder János segítségét kérik: úgy tudjuk, a kormányfő közvetlen környezetében keresnek szövetségeseket ahhoz, hogy eltérítsék a kormányt a Duna „elárulásának” szándékától.
