Az idei Tokaji Írótábor egyik legérdekesebbnek ígérkező, csütörtöki szekcióülése a vártnál is nagyobb meglepetést okozott, méghozzá két okból: egyrészt nem tartotta meg előadását Kukorelly Endre, mivel az írót egyik részeg pályatársa előző éjjel szóváltást követően leütötte, másrészt a szekcióvezetőnek fölkért Tellér Gyula szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó olyannyira belefeledkezett az ülés címének szapulásába, hogy csaknem másfél órán át magánál tartotta a szót.

A szekcióülés A polgári-demokratikus átalakulás filozófiái és az irodalom változásai címet viselte, s Tellér Gyulának többek között az volt vele a problémája, hogy az átalakulásnak, azaz a rendszerváltásnak nem volt társadalomfilózófiája. A cím elemzése során leszögezte, hogy részint ennek a témának szoros irodalmi matériája nincsen, másrészt  „a rendszerváltás 1955-ben kezdődött”, amikor „egy jól informált társaság” fölismerte, hogy a szocializmus az addigi formájában nem működik tovább. 

E társaságról a szociológus annyit árult el, hogy „igen jeles és jelentős szubkultúráról” van szó,  amelynek feladata „a tervgazdaság, a pénzügyi rendszer, s bizonyos értelemben a sajtó működtetése” volt.

Megtudhattuk tőle azt is, hogy „e társaság jól informált tagjai népes utódokkal rendelkeztek, s ezek az utódok megtudták a papáktól és a mamáktól, hogy a szocializmusnak annyi”. Ezek után sorjáztak a már jól ismert telléri gondolatok a szocialista papákról és liberálissá vált gyermekeikről.

A főtanácsadó szerint „a fiatalok vissza akartak térni a maoista modellhez, ezért az 1960-as évek táján szabályszerű maoista összeesküvést szőttek”, majd a fiatal Marx Grundrisse der Kritik der Politischen Ökonomie című művét választották mércéül, ám „Grundrisse-mániája” nem tartott nagyon soká, mert „hirtelen az egész társaság agya átállt a Frankfurti Iskola filozófiájának követésére”, így jött a liberalizmus.

A Frankfurti Iskola professzorai az előadó szerint azt a következtetést vonták le, hogy „nem elég a tőkés társadalomnak a marxi eszmék szerinti megdöntésére törekedni, hanem az egész civilizációt, az egész kultúrát kell kiiktatni és megdönteni, a morált, a történelemtudatot, az államhoz való viszonyt”. Az egykori SZDSZ-képviselő Tellér szerint e társadalomfelfogás vált az SZDSZ-t létrehozók fő ideológiájává.

Habár irodalmi tárgyú tanácskozásra mentünk volna, a nagymonológ politizálásba fordult, Tellér ugyanis a cím ekézésébe bele tudta szőni az MSZP-t is. Ezt úgy hajtotta végre, hogy közölte: a Kádár-rendszerben a mindenkori pártvezetés mindig megpróbálta megmenteni a szocializmust,  de  társadalomfilozófiák és elvek ebben a folyamatban máig nem jelentek meg, olyannyira nem, hogy amikor az MSZMP-ből MSZP lett, akkor ez nem elvek miatt és nem elvek szerint történt, hanem csakis azért, hogy az MSZP átmenthesse azt a szervezeti vagyont és káderállományt, amely még Rákosi alatt alakult ki.

Megtudhattuk, hogy közben az MSZP ügynökökkel ültette tele az újjáéledő történelmi pártokat, köztük a szociáldemokratákat, s arra is fény derült, hogy a szocialisták és a liberálisok mellett a harmadik nagy eszmeáramlatot a népnemzetiek alkották, ám sajnálatosan az MDF-kormány alatt zajló privatizáció is SZDSZ-hatásra történt.

E folyamatok „irodalmi lecsapódása” Tellér szerint esetleg csak a lírában és az esszében történt meg, de csak a rendszerváltás után tíz-tizenöt évvel.

Nála egyértelműbben fogalmazott a szekcióülés egyik előadója, Ferdinandy György, aki először is rosszallását fejezte ki a hosszú bevezető miatt, majd azt mondta: a hozzá hasonló írók azért nem írnak a rendszerváltásról, mert a politika nem érdekli az embereket, márpedig az írók az emberekre figyelnek.

– Ennek nincs, s nem is lesz irodalma. De miről is lehetne erről írni?  Az unalomról, a kétségbeesésről, a kilátástalanságól, a reménytelenségről? Ezekről  lehet írni, de ez mind más, nagyobb téma.

A rendezvény előtt interjút kértünk Tellér Gyulától, aki először igent  mondott, de amikor meghallotta, hogy Orbán Viktor tusványosi beszédének utóéletéről is szeretnénk faggatni, azt mondta: lapunknak nem nyilatkozik, mert a baloldali sajtó minősíthetetlen hangon írt róla.