Hiába pereltek: tényleg nagy biznisz volt a belvárosi ingatlan

Az önkormányzatot képviselő ügyvédi iroda arra hivatkozott: az értékbecslés a földszinti helyiségnél megtartotta a 380 ezer forintos irányárat, míg pincerészeket 137 és 152 ezer forintra taksálta négyzetméterenként. A felperes szerint elhallgattuk ezt a körülményt, noha az értékbecslés nem nyilvános, nem volt része a testület elé kerülő előterjesztésnek, és a belvárosi sajtóiroda válaszából sem derült ki, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint jogilag egységes üzlethelyiséget az értékmeghatározásnál két részre bontották.

A törvényszék ítélete alapján az értékbecslés igazolja, hogy a földszinti és a pincerész is üzletként (illetve az utóbbi részben raktárként) hasznosul, az ingatlanban egy szupermarket működik, így azt egyben lehet kezelni. A bíróság helytállónak találta azt a megállapításunkat is, hogy ugyanez az érdekkör az ott megszokott átlagárnál 28 millió forinttal olcsóbban jutott hozzá egy Váci utcai helyiséghez.

Hasonló ítélet született a többi ügyben is. Az Október 6. utcában tavaly 29,5 millió forintért eladott, korábban forgalmas éjjel-nappaliként működő 192 négyzetméteres üzlethez is tartozott pincerész. Az önkormányzat szerint ez indokolta a 30 százalékos kedvezmény igénybevétele után 154 ezer forintos négyzetméterárat azon a környéken, ahol ennek többszöröséért hirdetnek ingatlanokat. Ám a négyzetméterenként 110 ezer forintra becsült, kizárólag az üzletből megközelíthető (így külön el sem adható) pince is az élelmiszerüzlet része. A bíróság szerint a földszinti és „a földszintnél mélyebben fekvő, de nem pinceként funkcionáló helyiség” így egységesként kezelhető.

Egy 130 ezer forintos négyzetméteráron eladott Vámház körúti ingatlan ügyében az ítélet arra is kitér, hogy az önkormányzat egy részletes adatokkal alátámasztott cikk egyetlen mondatát kifogásolta. „A bíróság álláspontja szerint lényeges, hogy a cikk egésze azt elemzi: vitatható az V. kerületi ingatlanok eladásakor az ár meghatározásának gyakorlata, és (...) bár felhívták rá az önkormányzat figyelmét, ezen a gyakorlaton nem változtatott”.

A Belváros nem perelt azért, mert megírtuk, hogy egyes bérlők rendkívül rövid idő után jutottak hozzá a 30 százalékos engedményhez, amelyet egy jogi kiskapunak köszönhetően azért igényelhettek, mert korábban valaki más vételi ajánlatot adott be az ingatlanra. Nem vitatta, hogy az esetek túlnyomó többségében az értékbecslés a környéken megszokottnál kisebb árat határozott meg az eladások előtt. Attól a pertől pedig, amelynek tárgya cikksorozatunk fő állítása lett volna – azaz hogy 2008 és 2013 között csaknem négymilliárd forint kedvezményt kaptak az üzlethelyiséget vásárló bérlők –, elállt az önkormányzat.