A helyi gazdákból álló bizottságot az sem zavarta, hogy Geebelennek már van földrészlete abban a táblában, és mivel magyar állampolgár, helyi lakos, hivatásszerűen gazdálkodik, elvileg ugyanolyan jogai volnának, mint bárki más csanádapácai gazdálkodónak. Az is kifogás volt, hogy Geebelen „indokolható gazdasági szükséglet nélkül”, felhalmozási célból szerezné meg a föld tulajdonjogát. Csakhogy Cristophe Geebelen gazdasági szükségletből bérli 15 éve Pápaiék földjét, mert megvette az egykori helyi téesz szarvasmarha-telepét, és ma 850 tehenet és a szaporulatát tarja rajta, mintegy húsz helyi embernek ad munkát és megélhetést, ő a faluban az egyik legnagyobb adófizető.
|
A vevőjelölt Cristophe Geebelen 850 tehenet tart
Kiss Zoltán |
Azt is fölrótták Geebelennek, hogy a helyben kialakult birtokmérethez képest többszörös nagyságú földterületet vásárolt. Ez igaz, de kitől vásárolta? A magyar államtól. Az állami földek eladásakor egyáltalán nem számított, hogy a vevők kezében majd nagyobb birtok összpontosul. A belga származású gazdálkodó simán vásárolhatott földet több százmillió forintért – akár tetszett ez a csanádapácai gazdáknak, akár nem. Az állam megkapta a vételárat, nem úgy, mint Pápai Andrásék családja, mert azt, hogy a környékbeli nyugdíjasok is kaphassanak pénzt a földjükért, módjuk van megakadályozni a helyi potentátoknak.
Utóbbiak azt is írták, hogy ha Geebelen megvenné Pápaiék földecskéjét, az „helyi monopólium kialakulásával” fenyegetne. Abban a beadványban, amelyet a vevő a Gyulai Munkaügyi és Közigazgatási Bíróságra adott be, erre az az ellenérv, hogy mindenki vehet 300 hektár földet, de annál többet nem. Ha Cristophe Geebelennek és minden családtagjának meglenne a 300 hektár, akkor is maradna bőven másoknak – vagyis nem kerülhet monopolhelyzetbe még Csanádapácán sem.
Nem egyedi eset
Pápaiék problémája egyáltalán nem egyedi. Cristophe Geebelen azt mondja: a környéken öt településen több mint harminc ilyen, függőben lévő adásvételi szerződése van, amelyekkel hosszú időn át bérelt földeket akart megvásárolni helyi kistulajdonosoktól, de a helyi önkormányzatok és földbizottságok nem engedik, noha más vevő sincs azokra.
– Én attól félek, Cristophe belefárad ebbe a hercehurcába, és nemcsak eláll a szerződéstől, hanem a földünket sem műveli tovább – mondja Pápai András. – Neki lényegében már van elég földje az államtól, hogy biztonságosan működtesse az állattartó telepét. Mi nem tudjuk megművelni, a föld parlagon marad, és majd jönnek ránk büntetni, hogy miért nő rajta a parlagfű.
Lyukas jogorvoslat
A helyi agrárkamarai bizottság elutasító határozata ellen az önkormányzathoz lehetett kifogással fordulni, amely azonban szintén nem támogatta az adásvételt. Az ő határozatukat megtámadták a bíróságon, amely új eljárásra utasította a helyi bizottságot, illetve az önkormányzatot. Csakhogy az érvényes jogszabályok szerint a bíróságnak nincs joga megmásítani ez utóbbiak határozatát – ha tízszer elutasítják, hogy Pápai Andrásék pénzt kapjanak a földjükért, akkor tizenegyedszer is legfeljebb új eljárásra utasíthatja őket a bíróság. A képviselő-testület elutasító állásfoglalásában megjelenik még egy szempont: „a helyi gazdálkodói közösség érdeke”. Szerintük azt kell érvényesíteni, és azért nem szabad engedni, hogy Cristophe Geebelen megvegye Pápaiék földjét. Lipták Péter csanádapácai jegyző a konkrét ügyről nem kívánt nyilatkozni.
