Mint mondja: egyáltalán nem látja maga körül az orvosbőséget, sőt épp az ellenkezője miatt vannak napi gondjai. Példaként említi, hogy van olyan alkalmazottja, aki nála van lajstromban, de pillanatnyilag a fővárosban van szakorvosi gyakorlaton, és közben havonta két hetet Angliában dolgozik. Azaz még a papíron betöltött álláshelyein sincs mindig a napi munkában hadra fogható ember.
Egy másik szakértő lapunknak azt mondta,
a szektorban zajló folyamatokat lehetetlen a statisztikával pontosan leírni.
Emlékeztetett: a nagy régiós fejlesztésekkel létrehoztak egy csomó kórházi osztályt, ahhoz, hogy azok működtethetővé váljanak, be kellett jegyezni egy csomó orvost a sokadik állásába. Vagyis a látszólagos létszámnövekedés oka lehet az is, hogy az új intézményekhez többszörösen jegyezték be ugyanazt a szakembert. Mivel a fővárosban nem volt kórházfejlesztés, így itt nem is változott az orvosok száma. Ezt az elméletet az is alátámasztja, hogy ugyanezen adatsor szerint a háziorvosokból vidéken sem lett több, sőt néhánnyal kevesebben is vannak, azaz csak a kórházi orvosok száma gyarapodott.
Sokan nem praktizálnak
A KSH-adatok és a gyakorlat ellentmondásaival februárban a HVG is terjedelmes cikkben foglalkozott: a lap cikkírója is jelezte, valami probléma van az adatokkal, mert ugyan a statisztikai hivatal adatai szerint a 49 ezer magyarországi orvosi diplomásból 2013-ban 38 200 vett részt aktívan a betegellátásban, az Emberi Erőforrások Minisztériuma viszont csak 28-30 ezer orvosról tud. Ők 39 ezer állásban látják el a betegeket; a többiek már elhagyták a pályát, visszavonultak, külföldre távoztak, vagy gyesen vannak.
– Ha valóban igaz lenne a KSH által közölt adat, miszerint Magyarországon százezer lakosra 390 orvos jut, páratlan szakemberbőség lenne
– mondta lapunknak Balázs Péter, a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetének igazgatóhelyettese. Ő példaként említette, hogy ennyi orvosa még az Amerikai Egyesült Államoknak sincs. Hozzátette: a hazai orvosok regisztrációját végző szervezetek adatbázisában nagyon sok nem praktizáló gyógyító adatait is tárolják, mert a változásokat – a halálozást, nyugdíjba vonulást, a külföldre távozást – nem jelentik azonnal az érintettek vagy a hozzátartozók.
|
Csak akkor kapnánk pontos számot, ha egyenként megszámolnánk a doktorokat
M. Schmidt János / Népszabadság/archív |
Ezek általában ötévenként, a működési engedély megújításakor derülnek ki, addig ezek a személyek úgynevezett vattaként szerepelnek a rendszerben. Amikor aztán a működési engedély megújítására sor kerül, az említett virtuális többletből hiány keletkezik.
Hatvanezer diplomás
– Fogalmunk sincs, hogy hány orvos lehet Magyarországon – mondta lapunknak Kincses Gyula orvos, egykori egészségügyi minisztériumi államtitkár. Mint mondta: sokféle statisztikánk van, de egyik sem ad pontos választ erre a kérdésre. Orvosi diplomája körülbelül 60 ezer embernek lehet Magyarországon, de hogy abból hányan praktizálnak, hányan nem – nem tudjuk. S hogy mennyire csalóka lehet a statisztika, arra példaként egy újabb KSH-adatsort mutat, az egészségügyi bér- és létszámadatokat rögzítő OSAP táblát.
E szerint 2003–2014 között 19 500-ról 16 300-ra csökkent az állami intézményekben dolgozó orvosok száma. Mint mondja: ha ehhez hozzáadjuk a 6500 háziorvost, a mintegy 5800 fogorvost, valamint a nem állami intézményekben dolgozó gyógyítókat, akkor is csak körülbelül 30 ezer szakembert számlálhatunk össze.
Ugyanígy nem tudjuk, hogy hányan dolgoznak külföldön, hiszen csak azt ismerjük, hányan kértek a munkavállaláshoz igazolást, de hogy közülük ki az, aki tényleg kiment, és ki az, aki itthon is és kint is dolgozik – például ügyelni jár –, nem tudjuk.
