Tavaly májusban sajtónyilvánosság mellett lakoltattak ki egy kétgyermekes családot a Ferencvárosban. A család felhatalmazás nélkül foglalta el a szociális bérlakást, azonban többször is megpróbált az önkormányzattal megegyezésre jutni, hogy miként maradhatnának az időközben saját erőből felújított lakásban. Az önkormányzat azonban hajthatatlan volt, a családot kilakoltatták, az intézkedés során a helyszínen 15 aktivista tiltakozott élőlánccal, akiket szabálysértés elkövetése miatt a rendőrök előállítottak - idézi fel az előzményeket A Város Mindenkié csoport lapunkhoz eljuttatott közleménye.

Eszerint az ügyben eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság mai ítélethozatala visszaigazolta, hogy az aktivisták elvi meggyőződésből, figyelemfelhívásból tanúsítottak a rendőri intézkedés ellen engedetlenséget, ezért minden megjelent vádlott esetében elengedték a pénzbírságot, és pusztán figyelmeztetésben részesítették őket. Az aktivisták védelmét az ügyben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálata látta el.

Az aktivisták védőbeszédükben elmondták, hogy cselekedetüket jogkövetőnek tekintik, mert társadalmi érdeket szolgáltak tiltakozásukkal. Az egyik vádlott azzal indokolta részvételét, hogy úgy érezte, ki kell állni a család mellett, akiket kisgyerekükkel akartak utcára tenni. Ezen kívül felhívták a figyelmet a jelenlegi társadalompolitikai gyakorlat számos hibájára. Elmondták, hogy jelenleg többe kerül egy család ellátása hajléktalanként, mint ha a lakhatásukat támogatnák, miközben nagyon sok lakás áll üresen országszerte. Kifejtették, hogy a hajléktalanság visszaszorítása érdekében az önkormányzatok felelőssége lenne a szociális bérlakások fenntartása és ezek felhasználása.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy az április 15-én részlegesen lejáró kilakoltatási moratórium hatalmas veszélyekkel jár, több tízezer ember fog az utcára kerülni a határidő elmúltával. A kormány ugyan meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot, ez azonban április 15-ike után már csak a devizahitelt törleszteni nem tudókat védi, tehát nem vonatkozik sem a díjhátralékos családokra, sem a jelzáloghitelt fizetni nem tudókra, sem a lakásfoglalókra. Ezzel a jogalkotó önkényesen különbséget tesz a nehéz helyzetbe került emberek között, egy részüket társadalmi szolidaritásra érdemesnek ítéli, másokat viszont arra érdemtelenként bélyegez meg.