Fénykibocsátás

Szigorú vizsgáztató volt pedig. A ­fizikus és tanár szakos hallgatók első szigorlata előtt azt mondta: készüljenek föl az egyetemi előadások anyagából – de aki a középiskolai tananyagot nem tudja, az ne is reméljen jó jegyet! A hallgatók negyven százaléka megbukott, lett nagy fölháborodás. ­Összejöttek „megbeszélni", inkább számon kérni a jegyeket. Dombi tanár úr azonban úgy vizsgáztatott, hogy legalább fél óra felkészülési időt adott mindenkinek. Ez alatt készíthettek jegyzeteket maguknak – amelyeket aztán a tanár úr gondosan megőrzött.

Arra a bizonyos tetemre hívó összejövetelre is bevitte ezeket. Kérdezte, ki az, aki úgy gondolja, nem azt a jegyet érdemelte, amit kapott – majd összevetik a felkészüléskor készített jegyzeteivel. Senki sem jelentkezett.

Az egyetemi ávós jól tudta: Dombi Józsefnek tényleg csendőr volt az édesapja. ­Élete nagyobb részében a monarchiában szolgált, egyszer az erdélyi havasokban, majd a Belgrádhoz közeli Zimonyban. Amikor a fia 1920-ban megszületett, éppen a Zalaegerszeghez közeli Nagylengyelben szolgált. A papa igen unta már a sok járőrözést, 1924-ben

az alkalmassági vizsgálat előtt egész éjjel szivarozott és kávét ivott, úgyhogy másnap szívbetegnek találták és nyugdíjazták.

A fiú Zalaegerszegre járt gimnáziumba. Úgy volt, ha leérettségizik, majd tisztviselő lesz valamelyik hivatalban. Egyszer meglátott a folyosón egy hirdetést: a szegedi Báró Eötvös Kollégium felvételt hirdet matematika, fizika, kémia tárgyakból felvételire készülő egyetemi hallgatóknak. Ötvenhat pengő a havidíj, de az Eötvös-kollégisták kapnak havi 30 pengő ösztöndíjat. Az édesapja nyugdíja havi 130 pengő volt, megkérdezte a ­szüleit, ki tudnának-e abból havi 26-ot szorítani, mert akkor elmenne Szegedre egyetemistának. Beleegyeztek.

Már túl volt a jelentkezési határidőn, de azt a választ kapta, hogy július 2-án várják Szegeden. Két ember beszélgetett el vele: egy fiatal adjunktus, bizonyos Kalmár László, évtizedekkel később a kibernetikai intézet vezetője, meg Náray-Szabó Zoltán kollégiumigazgató. Kérdezte tőlük, mi az eredmény. Visszakérdeztek: beiratkozott-e már az egyetemre?

Nem tudta, hogyan kell, de otthon a besenyei kanász fia, aki már bölcsészhallgató volt Budapesten, segített megírni a felvételi kérvényt.

1938 szeptemberében lett a szegedi egyetem polgára az Eötvös-kollégiumban.

Dombi Józsefnek a gimnáziumban sokáig rossz matematikatanára volt, akitől mindenki rettegett. Könyvet nem kellett használni nála, a magyarázataiból azonban nem értettek semmit. Dombi József elégségest kapott, meg is csillagozták, hogy matematikából különösen gyenge. A szülei elszomorodtak nagyon. Az édesanyja meg is jegyezte:

rossz az a kutya, amelyiket bottal kell kergetni a nyúl után. A fiú kétségbeesésében elkezdte olvasni a tankönyvet, és abból nem is olyan nehezen megértette a másodfokú egyenleteket.

A gimnázium végére egy Budapesten végzett fiatal tanár érkezett hozzájuk, aki az egyetem után először meg akart gazdagodni. Kiment Közép-Amerikába, Eötvös-ingával olajat keresni. Nagy volt ott a tolongás, és amikor a legjobb barátját agyonlőtték, azt mondta, ebből elég; hazajött tanítani. Zalaegerszegen hamar rájött, hogy a diákok semmit sem tudnak matematikából, ezért elölről kezdte velük az előző évek anyagát. Nyolcadikra utolérték magukat.

Nem mindenki bírta a tempót, Dombi József egyik barátja, a mikefai molnár fia is megbukott. Nyáron őt korrepetálta – akkor érezte meg először, milyen jól tud ő természettudományt tanítani.

Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság

Az egyetemen már a második évben hívta Gombás Pál professzor az elméleti fizika tanszékre dolgozni. Tekerős számítógéppel számították az atommag kötési energiáját. Később Fröhlich Pál invitálta a kísérleti fizika tanszékre, ahová 1941. február 1-jén kinevezték díjtalan gyakornoknak. Évente meg kellett újítani az állást: díjtalan gyakornokból díjas gyakornok lett, ötödéves korára pedig díjtalan tanársegéd.

Ötödévben volt a gyakorló tanítása – Firbás Oszkárnak, a Baross Gábor Gimnázium igazgatójának megtetszett, kiközvetítette helyettesítő tanárnak a kereskedelmi középiskolába, bár még oklevele sem volt. Hozott az egyetemről kísérleti eszközöket, bemutatott mindent – és bár a tanterv szerint a kereskedelmi középiskolában gyenge volt a fizika oktatása, az ő tanítványai jól megtanulták.

1944-ben végül magával ragadta a háború: behívták katonának a szaktanárt. Szegedet már bombázták, a díjas gyakornoki fizetéséből vett magyaros öltönyét más holmijával együtt Orosházára menekítette jó barátjához, Bor Palkóhoz, a későbbi híres fizikus, Bor Zsolt édesapjához. Mondták neki ­Palkó szülei,

ne menjen sehová, ők még kimennek egy kicsit tankcsapdát ásni, de különben mindjárt ott lesznek az oroszok.

Dombi József azonban nem akarta ezt megvárni. Azt is gyanakodva nézte, hogy a barátjáék kétszáz méterre laknak a vasútállomástól, amely mindenütt mágnesként vonzotta a bombázógépeket. Mivel október elsején elrendelték Szeged kiürítését, biciklivel elhozta holmiját Orosházáról, és Zalaegerszegre utazott – a menyasszonya várta ott. Ezután jött a katonaság, majd amerikai hadifogságba került. Hamburg környékén egy parasztcsaládnál laktak Gulyás Gyula későbbi sportriporterrel. A matektanítás ott is megtalálta: egy kitelepített német tengerésztiszt lányát készítette fel a különbözeti vizsgára.

A háború után Paksra közvetítették ki. Fiatal tanárként közeli tanúja lett annak a történetnek, amelyből aztán a Rajk-pert kreálták. Kollégája volt Tarisznyás Györgyi,  a paksi jegyző lánya. A közelben volt Klein Antal kisgazda politikus vadászháza meg a 100 holdas birtoka, amit azért hagytak meg neki, mert ellenálló volt. Mindenféle nagy­kutyák jártak oda vadászni, a több nyelven beszélő tanárnőt hívták háziasszonynak.

A fiatal nő összeismerkedett a jugoszláv nagykövettel, az is eljött hozzá néhányszor a nagy autójával. Aztán egyszer Rajk László meg a nagykövet találkozott a csőszkunyhóban, Tarisznyás Györgyi szendvicseket készített nekik – 15 évet kapott érte.

Dombi József két év után tért vissza Szegedre, újra a kereskedelmi iskolában tanított.

Osztályfőnök lett, ebben a beosztásban kommunista erkölcsöt is kellett tanítania.

A kommunista erkölcs mibenlétéről egy piros fedelű brosúrából próbált tájékozódni, de nem sokra ment vele. Világéletében vallásos ember volt, jól ismerte Szent Ágoston műveit is. Felidézte, hogy erkölcsös az, ami Istenhez, az örökkévalósághoz való közeledést biztosítja. Ennek analógiájára azt tanította a kereskedőtanoncoknak, hogy a kommunista erkölcs szempontjából az az erkölcsös, ami a munkásosztály hatalmát biztosítja.

A kísérleti fizikai intézetben lumineszcenciamérésekkel foglalkoztak, ebben értek el nemzetközileg is jegyzett eredményeket. Amikor Budó Ágoston lett az intézetvezető, komoly műszereket tudtak beszerezni, Szegedet lumineszcenciaiskolaként kezdték emlegetni. Budó halála után Kecskeméti István tért át a spontán fénykibocsátás vizsgálatáról a kényszerített fénykibocsátás – a lézerek – vizsgálatára. Bor Zsolt, Rácz Béla, Szabó Gábor egyre magasabbra vezette a tanszéket. Napjainkban már Szegeden épül fel az ­ELI-ALPS nemzetközi lézerközpont.

Dombi József hosszú ideig maga is részt vett a kutatásokban, tudományos fokozatot szerzett. Egy ideje már csak oktat. A sikeres oktatás titka abban áll, hogy

a gyakorlatban kiderül, ha valaki nem érti az elméletet.

Ahol hiányosság van, ott ő bepótol, megmagyaráz mindent.

Felesége, akihez a háború végén biciklivel indult Zalába, 15 éves volt, ő 18, amikor megfogadták, hogy megvárják egymást. 1944-ben volt az eljegyzés, '47-ben az esküvő. Négy fiuk született, egyik fiatalon meghalt. Tizenegy unoka és nemsokára hat dédunoka gyűlik össze a családi összejöveteleken – néhányan külföldön élnek. Mindkinek köze van a matematikához – tudósként, informatikusként, vállalkozóként.

Búcsúzáskor azzal köszöntem el a még ma is aktív 96 éves professzortól: jó egészséget kívánok! Rám nézett, és azt mondta: hatvan fölött már mindenkinek van valamilyen betegsége, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen. Idősödő embernek ezért

nem jó egészséget, hanem jó betegséget

célszerű kívánni.