Molnár Gyula számára egy négyéves jogi küzdelem zárult kedden - Földi Imre / Népszabadság

Jogerősen felmentette a hivatali visszaélés vádja alól Molnár Gyula volt újbudai szocialista polgármestert, Lakos Imre egykori alpolgármestert és egy, a perben bűnsegédként szereplő ügyvédet a Kúria kedden. Mészár Róza tanácsvezető bíró a harmadfokú döntést azzal indokolta, hogy a felsorakoztatott bizonyítékok alapján a kopaszi-gáti ingatlan 2006-os értékesítésével összefüggésben bűncselekmény elkövetését nem lehetett megállapítani.

Az ügyészség még 2011 nyarán emelt vádat Molnár, a korábbi SZDSZ-es alpolgármester és egy ügyvéd ellen, mert 2006-ban pályáztatás nélkül került az Öböl XI. Kft. birtokába egy, a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén található 38 hektáros területet. A telket az újbudai önkormányzat 417 millióért vásárolta meg az államtól, majd azt saját tulajdonú kft.-jébe apportálta, és a cég azt mindjárt továbbértékesítette. A vád szerint a polgármester és az alpolgármester visszaélt hivatali helyzetével, hogy a Leisztinger Tamás nagyvállalkozó érdekkörébe tartozó kft.-nek jogtalan előnyt szerezzen.

A Fővárosi Törvényszék első fokon 2012 szeptemberében bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottakat. Az ügyész szerint azonban a bíróság egy összetett gazdasági folyamat egyes elemeit összefüggéseiből kiszakítva értékelte, és bár az eseménysor egyes mozzanatai jogilag elfogadhatók, az egész eljárás célja az volt, hogy egy nagy értékű ingatlant versenyeztetés nélkül bizonyos érdekkörhöz juttassanak.
A vádhatóság tehát fellebbezett, bár az önkormányzat nyert a tranzakción.

Az ítélőtábla elfogadta az érveket, és tavaly októberben kimondta: az ingatlan tulajdonjogát érintő minden cselekmény jogszerű, ám e lépések összességében bűncselekményt valósítottak meg. Ezért Molnárt nyolc hónap végrehajtandó börtönre, Lakost hat hónap felfüggesztett szabadságvesztéssel és pénzmellékbüntetéssel sújtotta, míg az ügyvéd csak pénzbüntetést kapott.

Az elmarasztaló ítéletet a másodfokú eljárásban felvonultatott koronatanúra alapozták, aki Molnártól még 2003-ban állítólag azt hallotta, hogy Leisztinger támogatta a településvezető kampányát, és ezt viszonoznia kell. A vád tárgyává tett 2006-os ügyről a tanú semmit nem tudhatott, de az ítélőtábla úgy látta, hogy a vallomása alapján összeállt a kép. Így elítélték a volt a polgármestert, egykori alpolgármesterét és egy ügyvédet is.

A verdikt indoklásából kiderül, hogy Molnár és Lakos „nem tudtak felhozni olyan okot, amely miatt a tanúvallomásban elmondottakat valótlanságnak kellene tekinteni". A szavahihetőnek minősített embert egyébként tavaly májusban „büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében" jogerősen vétkesnek találták, és háromszázezer forint pénzbírsággal sújtották.

Mészár Róza a verdikt szóbeli indokolása során hangsúlyozta: a Fővárosi Ítélőtábla döntése nagyrészt megalapozatlan, mert a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokból téves következtetéseket vont le. Egyetlen tanú vallomására pedig a vétkességet legfeljebb akkor lehetne alapozni – magyarázta –, ha az általa szolgáltatott közvetett bizonyítékot más körülmény is megerősíti, és a rendelkezésre álló adatok zárt logikai rendszerbe illeszkednek. Így szerinte a vádlottak bűnösségének kimondása törvénysértő volt.

A bíró a tárgyaláson ismertette a vád tárgyává tett egész tranzakciót, és egyértelműen kiderült, hogy az ingatlan megszerzésének, majd apportálásának és továbbértékesítésének szándékáról – tehát az egész folyamatról – a volt polgármester előre tájékoztatta a képviselő-testületet, a döntéseket pedig az arra illetékes bizottságok hozták meg. Miután hatásköre nem terjedt ki a vagyongazdálkodásra, így a hivatali visszaélést el sem követhette.

Mészár Róza jelezte ugyanakkor, hogy a bűncselekmény akkor is megvalósul, ha Molnár Gyula megtéveszti a döntéshozatalra jogosult képviselőket, ám mindenki tudhatta: az ingatlan végül pályáztatás nélkül kerülhet az Oböl XI. Kft. birtokába. Ez pedig azt is jelentheti, hogy a cég ezzel akár vagyoni előnyhöz is juthat, a bíró azonban kifejtette: soha senki nem tudta bizonyítani, hogy a polgármester célja valaha is az lett volna, a tranzakcióval ténylegesen előnyösebb helyzetbe akart-e hozni bárkit.

Felvetődhet az is, hogy Molnár valóban nyomást gyakorolt az önkormányzat tulajdonában álló kft. vezetőre, és azzal bírta rá a telekvásárlásban való közreműködésre; a vételhez szükséges pénzt ez a cég biztosította a helyhatóságnak. A bíró szerint viszony nem volt szükség nyomásgyakorlásra, hiszen a kft. vezetőjének az önkormányzati döntéseket végre kellett hajtania.

Mindezek alapján született meg az ítélet, de – a Fővárosi Törvényszék elsőfokú döntésével szemben – a vádlottakat nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában mentette fel a Kúria. Ez a jogkövetkezményeket tekintve nem jelent különbséget, tehát Molnár Gyula, amint azt korábban már jelezte, indulhat az őszi önkormányzati választáson az újbudai polgármesteri posztért.