Hiszékeny Dezső mindvégig tagadta bűnösségét, maga kérte mentelmi joga felfüggesztését a parlamenttől 2014-ben, és az ellene folyó eljárást törvénytelennek, koncepciósnak nevezte.
Csütörtökön az ítélet háromórás szóbeli indoklásakor a bíró elmondta: az eljárás adatai szerint Hiszékeny Dezső soha nem mondta, hogy pénzt kér. Az ügyészség szerint a vádat főként az bizonyítja, hogy az elsőrendű vádlott a fedett nyomozóval folytatott egyik beszélgetésen bólogatott, amikor a kenőpénzt a másik szóbahozta, egy másik beszélgetés közben pedig öt ujját felmutatta, ami az ügyészség szerint ötmilliós kenőpénzt jelentett.
A bíró azt mondta: szóbeli vagy írásos bizonyíték hiányában ráutaló magatartás is bizonyíthatja a korrupciós cselekményt, ha az egyértelmű, kétségbevonhatatlan. Ebben az ügyben azonban nem erről volt.
A vádlott a bólogatásról korábban azt mondta, hogy az önkéntelen, reflexszerű mozdulat volt, csak nyugtázta az elhangzottakat, jelezte, érti, miről van szó; az öt ujját pedig biztos nem mutathatta fel, mert kisujját egy sérülés miatt nem is tudja kinyújtani.
A bíró ismertette, hogy az egyik lehallgatási anyag - akkor, amikor a fedett nyomozó jelentése szerint az öt ujjat felmutatta a vádlott - az ügyészség korábbi tájékoztatásával ellentétben nem tizennégy másodperces csendet rögzített, hanem a vád tárgyától független beszélgetést. Ezt a tárgyaláson az ügyészség is elismerte.
Azzal az ügyészségi felvetéssel kapcsolatban, hogy a vádlott miért nem utasította vissza a kenőpénzt, amikor szóba került, a bíró emlékeztetett arra, hogy az "öt gurigát", "öt gombócot", azaz az ötmilliós kenőpénzt mindig a fedett nyomozó hozta szóba, Hiszékeny Dezső pedig az egyik beszélgetésen kilencszer hárította el a felvetést például úgy, hogy "ez elég durva", "nincs ilyen", "soha semmit ne adjon", "ez egy irreális történet".
A bíróság szerint tehát korántsem olyan egyértelmű a lehallgatási anyagok értelmezése, mint ahogyan az ügyészség beállította, és emlékeztetett arra is, hogy az ügyben sokat beszéltek ugyan a pénzről, de pénzmozgás soha nem történt.
A bíró felidézte, hogy Hiszékeny Dezső szerint a vádiratból kimaradt a történet első fele. Erről korábban annyit mondott, hogy tudomása szerint egy fővárosi testvérpár egyik tagja magas beosztású rendőr, a másik viszont bűnöző, a Nemzeti Védelmi Szolgálat pedig előbbi esetleges zsarolhatósága miatt kezdett vizsgálódni, és mindez összefügghet ezzel a büntetőeljárással. Elmondta azt is, hogy állítását nem tudja bizonyítani, mert az ezzel kapcsolatos dokumentumokat évtizedekre titkosították.
A bíró kiemelte, hogy az elsőrendű vádlott következetes és logikus, észérvekkel alátámasztott védekezést adott elő a tárgyalásokon.
A bíró hangsúlyozta azt is, hogy szigorúan a vádirat keretei között kell maradnia, ezért nem dönthet azokról a vádlotti felvetésekről, amelyek szerint politikai indíttatású koncepciós eljárás folyik ellene.
A másodrendű vádlottat az ügyészség az egyik vádpontban Hiszékeny Dezső bűnsegédjeként vádolta meg, egy másikban pedig - a politikustól függetlenül - befolyással üzérkedéssel. A bíróság őt a bűnsegédként elkövetett vesztegetés miatt emelt vád alól felmentette, és mindkét vádpontban befolyással üzérkedés miatt mondta ki bűnösségét.
A bíró elmondta, hogy a másodrendű vádlott az eljárás elején tagadta bűnösségét, és bár később a terhelő bizonyítékokkal összhangban részleges beismerő vallomást tett, Hiszékeny Dezsőre még akkor sem mondott terhelőt.
A bíró szerint elképzelhető, a két vádlott között olyan megállapodás volt, hogy lelepleződés esetén a másodrendű vádlott mindent magára vállal, erre utaló adat azonban nem került elő, ezt semmi nem bizonyítja.
A bíró megjegyezte, hogy a fedett nyomozó bevonása nem kifogásolható, de nem származtak olyan bizonyítékok belőle, amelyek alapján az elsőrendű vádlott bűnössége ítéleti bizonyossággal megállapítható volna.
A két vádlott és a védők tudomásul vették az elsőfokú döntést, az ügyész azonban Hiszékeny Dezső esetében bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, a másodrendű vádlottnál súlyosítás érdekében fellebbezett.
Hiszékeny Dezső az ítélethirdetés után újságírók előtt egyebek mellett arról beszélt, hogy a hatóságok fél éven át hallgatták le a mobilját és az irodáját, mégsem tudtak többet a bíróság elé hozni, mint a fedett nyomozó jelentéseiben szereplő bólogatást és mutogatást.
