Egy tiszántúli iskolavezető kérdésünkre azt mondta:
„Az egyik épületben valóban nem volt internet. De már mindegy, mert úgy néz ki, bezárjuk.”
Több helyen mobilinternetet használnak az alkalmazottak, ami oktatásra alkalmatlan. Arról is hallani, hogy a lista nem teljes, mivel – hiába a centralizálás – nem minden iskola szolgáltatott adatot. Lapunknak egy szakértő háromszázra saccolta a központi internet nélküli oktatási intézmények számát.
|
Egyszerre maximum nyolcan tudnak e-mailezni
Korponai Tamás / Népszabadság |
Pedig minden jól kezdődött. Az iskolákat internetkapcsolattal ellátó Sulinet program 1996-ban indult el, és bár egy akkori felmérés szerint országszerte alig 1600 internetezésre alkalmas iskolai számítógép volt, a következő év őszén már többfelé sulinetes e-mail címeket osztottak a diákoknak. Hat- és nyolcosztályos budapesti gimnáziumokban a 13 évesek a programozás alapjaival ismerkedtek, és akinek nem volt otthon internet-hozzáférése, tanítás után használhatta a számítógéptermet. 1998 végéig több mint ezerötszáz iskola kapcsolódott be a programba, míg 2002-re lényegében az összes középiskolát felszerelték, illetve az általános iskolák ötödét.
Ám az iskolai internetszolgáltatás színvonala a kezdetben kiváltságosnak tűnő helyeken sem tartotta a lépést a technológiai fejlődéssel. Ma már az is előfordul, hogy a gyerekek hoznak létre hot spotot – vezeték nélküli hozzáférési pontot – a mobiltelefonjukon azért, hogy egy tanórán internetezni tudjanak.
A kormány most azt ígéri, 2016 végére minden köznevelési intézményben lesz központi internet. Ezért a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) felel, amely két és fél éve kapta feladatul a Sulinet működtetését. A program nagyjából kétezer-ötszáz településre jutott el, ám három-négyszáz olyan község, ahol van iskola, kimaradt belőle.
A Sulinet infrastruktúráját hét-nyolc éve nem fejlesztették, ezért idővel sok iskola inkább piaci alapú internetszolgáltatást vásárolt. Amelyek például alapítványi forrásból megtehették. A NIIFI adatai szerint a csaknem ötezer állami iskola felében, 2300-ban mára a Sulinetnél gyorsabb hozzáférésre tettek szert.
Hosszú fejlesztési szünet után a NIIFI hálózat-korszerűsítési programot indított az elavult routerek cseréjére, a régiek ugyanis nem tudták volna kezelni a nagyobb sávszélességet. Amely – hívta fel a figyelmet az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért – a legutóbb közölt adatok szerint iskolánként átlagosan mindössze négy megabit másodpercenként. Miközben a cél az lenne, hogy ne csupán az informatikaoktatásban használják az internetet, ez a sávszélesség csak arra elég, hogy egyszerre nyolc tanuló szörföljön a weben vagy e-mailezzen, egy HD-felbontású videostreamet viszont legfeljebb egy diák nézhet ilyen kapacitás mellett megfelelő minőségben. A NIIFI ugyanakkor lapunkat arról tájékoztatta, a fejlesztés részeként az adatátviteli sebességet is növelték, így az idén márciusra – jelentős intézményenkénti eltéréssel – átlagosan 26,5 Mb/s lett. Ez azonban még mindig csak arra elég, hogy hat-hét gépen nézzenek egyszerre nagy felbontású videót, ezért szakemberek szerint
az iskolákban legalább másodpercenként 100 megabites sávszélességre van szükség.
A NIIFI a ma még internetelérés nélküli 205 iskola hálózatba kapcsolása mellett azt is vállalta, hogy 2016 végére a köznevelési intézmények átlagos sávszélessége 50 Mb/s lesz, de sehol sem megy 25 Mb/s alá. Mindez évente 300 millió forint költséget jelent, további 271 milliót pedig a Sulinet helyett használt alternatív kapcsolatok kiváltására szánnak. Ez pluszpénz a rendszer működtetésének évi 840 millió forintos költségén felül. Nagy Miklós, a NIIFI vezetője azt mondja: csaknem 1800 iskolában már megfelelő a sávszélesség, és a jövő év végére az iskolák több mint felében meglesz a 100 Mb/s.
Jó környék, jó számítógép
Lesújtó adatokat közöl az IVSZ oktatási kiáltványa a közoktatás teljesítményéről. A PISA-felmérés szerint a 15 évesek 60 százaléka digitálisan írástudatlan, vagyis nem rendelkezik a privát életben és a munkaerőpiacon is alapvető digitális képességekkel: nem tud megrendelni az interneten egy vonatjegyet, vagy úgy tárolni egy adatot, hogy később újra hozzáférjen. Míg az otthoni számítógép-használat és a digitális szövegértés között lineáris a kapcsolat – minél többször használja valaki információkeresésre a világhálót, annál többet fejlődik –, az iskolában számítógépezésre fordított időnél ez nem igaz, miután az informatikaórákon nem az alapképességeket fejlesztik: a gyerekek előbb tanulják meg, hogyan működik a processzor, mint azt, hogyan találnak meg egy adatot a neten.
Probléma, hogy az iskolai komputerek túlnyomó része informatikai laborokban van, más órákon nem vehető igénybe. Ráadásul a 240 ezer számítógép egy része is használhatatlan, háromévesnél újabbak szinte egyáltalán nincsenek. a gépeknek csak mintegy harmada kapcsolódik az internetre, de e téren is óriásiak az eltérések: a jómódú környékeken jobbak az iskolák számítógépei.
Nemzetközi ajánlások ezer diáknál már másodpercenként egy gigabites sávszélességet adnak meg ökölszabályként. Magyarországon ugyan kisebb létszámúak az iskolák, és a digitális oktatás is fejletlen, ám Horváth Ádám, az IVSZ oktatási igazgatója szerint a technológiaváltás, így az üvegszálalapú hálózatra való áttérés azért is szükséges, mert a tanórákon használt digitális, felhőalapú szolgáltatások száma egyre nő, ahogy az animációk, videók felbontása is. A Sulinet történetének tanulsága pedig az, hogy egy jelentős fejlesztés után hosszú évek telhetnek el a következőig.
Feladat pedig marad a következő évekre is,
a hosszú távú cél az, hogy a köznevelési intézmények internetellátottsága utolérje az egyetemekét.
Emellett a NIIFI egyre több iskolában szeretne vezeték nélküli internetet is biztosítani, ez ugyanis az alapja annak, hogy minél több tanteremben és tanórán használják a világhálót.
Ma még csak 85 iskola rendelkezik a Sulinet keretében wifivel, de még idén további háromszázban elérhetővé válik a vezeték nélküli kapcsolat. Nagy Miklós reményei szerint 2016 végére az iskolák egyharmadában lesz wifi.
