A Zombor-féle törvénymódosítás meglehetősen nagy zavart okozott, e szerint nem kérhető semmilyen jogcímen pénz a betegtől, amiért az egészségbiztosító térítést fizet a közfinanszírozott intézménynek, és magánszolgáltatást sem lehet közpénzből finanszírozni. Csak a kórházi magánszolgáltatás tilalma az intézmények mintegy felében létező vállalkozást hozott lehetetlen helyzetbe.
A legsúlyosabb problémákkal azok a kórházak kerültek szembe, amelyek az elmúlt években, érzékelve az ellátás feszültségeit, tiszta piaci szolgáltatásokat kezdtek el nyújtani a magyar betegek számára. Ehhez egészen 2014 nyaráig még több-kevesebb biztatást is kaptak a második Orbán-kormány egészségpolitikai vezetésétől. Az úttörő intézmények közé tartozott az Uzsoki, ahol a közkórház kapacitástöbbletének piaci értékesítésével enyhítettek valamit az állandó forráshiányon. Első körben a külföldi betegeket célozták meg, ám miután nagyon sok magyar is érdeklődött, a hazai pácienseket is beengedték a rendszerbe. Aki írásban lemondott a közfinanszírozásról, és meg is tudta fizetni magánbetegként a szolgáltatást, soron kívüli ellátást kapott az Uzsoki kórházban.
Hogyan alkalmazkodtak hát ők a Zombor-törvényhez? A külföldi betegeket továbbra is közvetlenül, a magyarokat közvetítőkön keresztül fogadják. Ez a helyzet a mostani jogszabályoknak is megfelel.
Lapunknak Ficzere Andrea, a kórház főigazgatója elmondta: most abszolút a külföldi betegek vannak túlsúlyban, a magyarokat pedig a magánklinikák küldik az intézménybe. A kórház szinte valamennyi hazai magánklinikának úgynevezett háttérszolgáltatást nyújt, azaz a jól felszerelt közkórház költségtérítés fejében fogadja a szövődményes, illetve a bonyolultabb, a magánintézmény keretein belül el nem végezhető szolgáltatásokra a betegeket. Ezeket az eseteket az Uzsoki VIP-részlegén kezelik. A magánellátásból évente 150 millió forint bevétele van az intézménynek.
|
A hét végén fizetőssé válik a műtét számos magyar közkórházban
Mediaworks |
Hasonló módon működnek az orvosképző egyetemek (Semmelweis, Szegedi Tudományegyetem) saját vállalkozásai is, amelyek a közszolgáltatásoktól elkülönítve fogadnak magánbetegeket, és azok gyógyítását vásárolják meg az egyetemi klinikáktól.
Nem számolta fel a törvény azokat a zavaros viszonyokat sem, amikor alkalmazott orvosok állami eszközökkel és forrásokkal nyújtanak magánszolgáltatásokat. Sőt ezen a területen minden, ami addig a szürkezónában volt, mostanra végleg a feketébe csúszott. Sok orvos egyszerre nyújt közfinanszírozott szolgáltatást valamelyik közintézményben és tart fenn magánrendelést, és e kettő között úgy mozgatja a betegeket, ahogy az neki anyagilag a legjobban megéri. Így fordulhat elő az, hogy az orvos a közfinanszírozott szakrendelőben a betegének megajánlja a rövidebb sort, a gyorsabb kivizsgálást, ha az érintett a magánrendelőjét is hajlandó felkeresni és ott fizetni. A tranzit működik a másik irányba is. Ekkor a magánbeteget, aki az orvosnak ezért fizet, a bonyolultabb és költségesebb esetekben már közkórházban, a társadalombiztosítás terhére látják el. Ebben a bonyolult viszonyban gyakran szétszálazhatatlan, hogy mi a vállalkozási díj, mi a hálapénz és mi a megvesztegetés.
A visszás helyzet fenntartását gyakran a kórházak vezetői is támogatják, például azért, hogy megtartsák az orvosaikat, akiknek így kórházi hátteret biztosítanak minimális szolgáltatási díjért a magánrendelőkben végzett egynapos sebészeti beavatkozásokhoz. A szigorító szabály hatására kezdetben sokan lakásrendelőkbe vitték ki a közintézményből a magánellátásukat. A piaci elemzők egyike lapunknak azt mondta: tud olyan orvosról, aki egy év alatt milliárdos jövedelmet vitt el így a kórházától. Míg egyes helyeken ortopédsebészek bérelnek hét végi műtétjeikhez eszközöket az intézményektől, van olyan vidéki kórház, ahol az érsebészek azokat a visszérműtéteket, amelyekre hét közben nem jutott idő, a hét végén 50 ezer forintért végzik el. A pénz a műtétet elvégző teammé, s mivel az intézmény állja a beavatkozás költségeit, adja az eszközöket, rá is fizet e társulásra.
Arról pedig néhány hete a Heti Válasz írt, hogy az állam maga teremt piacot a privát ellátásnak azzal, hogy évről évre kevesebbet költ a közellátásra. Az Orbán-kabinet 2010-es megalakulása óta a szakrendelőkre fordított pénz reálértékben nyolc százalékkal zsugorodott, a kórházaknak utalt pedig öt százalékkal értéktelenedett el.
Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász friss elemzéséből pedig az is kiderül, hogy a magán-egészségügyi költés 2012 óta erősen növekedett, 2014-ben már a lakosság 46 százaléka fizetett valamilyen ellátásért. S míg egy beteg átlagosan 2012-ben 33 ezer forintot, addig ez az összeg mostanra 54 ezer forintra emelkedett.
