De a jogszabály más esetekben is lehetővé,
sőt, kötelezővé teszi a fegyveres fellépést többek között akkor, ha az őrzött létesítmények biztonságát veszélyeztető támadás más módon nem hárítható el.
A létesítmény a határon például egy gyűjtőpont is lehet, egy kitörési kísérlet pedig annak biztonságát veszélyeztetné, s ha kevés a testi kényszer, a könnygáz vagy a vízágyú, elvileg ultima ratióként lőni is lehetne – véli Lattmann.
Ha igaz, amit a politikusok állítanak, és nem használhat katona fegyvert, szerinte a legjobb az lenne, ha nem is lenne senkinél. Ha azonban mégis ragaszkodnak hozzá, jogszabályban kellene rendezni a lőfegyver alkalmazásának a határon ellátott szolgálatra vonatkozó különös feltételeit.
A jogász ugyanakkor leszögezte: valamennyi állam magánügye, hogy a hadseregre az országon belül milyen feladatokat bíz. Tehát Szerbia legfeljebb barátságtalan lépésként értékelheti, hogy katonákat vonultatunk a közös határra, de azt gondolja, ezt az intézkedést bizonyosan nem értik félre, és nem tartják fenyegetőnek. A nemzetközi jog jelenthet persze bizonyos korlátot – tette hozzá –, így
a civil személyek elleni támadás emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet.
Lattmann úgy látja, egy menekültekkel szembeni esetleges fegyverhasználatot aligha lehetne ilyennek tekinteni, tehát azt a hatályos belső jog alapján kellene megítélni.
|
Az állam magánügye
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Mindazonáltal szerinte a hadsereg határra vezénylésének efféle kockázata csekély – bár nem zárható ki, hogy valaki egy számára szokatlan helyzetben hibásan dönt –, mert
az egész csak kommunikációs fogás: a kormány mutatni akarja, olyan nagy a baj, hogy a honvédséget is be kell vetni. Csakhogy Lattmann információja szerint a katonák sem tudják, hogy igazából mit várnak tőlük.
Már csak azért is bizonytalanok, mert többségüket tömegmegmozdulások kezelésére nem készítették fel, és ehhez eszközökkel sem rendelkeznek. A jogász bizonyos benne, hogy bármekkora erőt vonultatnak fel, Magyarország egyedül képtelen lesz úrrá lenni a helyzeten. Meggyőződése, hogy a menekülthullámra csak széles körű összefogással adható helyes válasz.
