A folyamatba számos további hiba is becsúszott: bár védett, Natura 2000-es különleges madárvédelmi területről van szó, az eljárásba nem vonták be a természetvédelmi hatóságot, a nemzeti park tiltása ellenére aszfaltburkolatú utat építettek, az építési engedélyről szóló határozatot nem kézbesítették ki az összes érintettnek, sőt már maga a telekalakítás is szabálytalan volt, mivel nem a tulajdonos, hanem a beruházó kezdeményezte. Részben a fentiek következménye, hogy
az ingatlan-nyilvántartásban sem a torony, sem az oda vezető aszfaltút nem szerepel, mintha ezek jogilag nem is léteznének.
Természetvédelmi szervezetek, illetve az ügyben tulajdonosként érintett magánszemélyek régóta harcolnak a jogsértő helyzet rendezéséért, de eddig nem jártak sikerrel. Most viszont az állampolgári jogok biztosa hosszú vizsgálat után megállapította, hogy a tulajdonosoknak (akik közül Perlaki Tamás, a „227-ek” egyike az akkoriban a Védegylet színeiben dolgozó Jávor Benedekkel együtt többször szerepelt az ügy előzményeit bemutató, a cikk végén található korábbi Népszabadság-cikkekben – ők most mindketten segítettek lapunknak az ombudsmani döntés értelmezésében) mindenben igazuk van.
|
| Bűnronda. És nem csak ez a probléma a katonai objektummal |
A biztos jelentése szerint a HM valóban úgy vitte végig a beruházást, hogy nem rendelkezett jogerős építési engedéllyel, és nem birtokolta a kérdéses területet, sőt annak használatáról is csak évekkel a torony elkészülte után állapodott meg az erdőbirtokossággal. A tulajdonjogi helyzet ma is rendezetlen, viszont az ügy körül egyre több a jogi talány.
Honvédelmi célra használt épület például csak állami tulajdonban, a HM vagyonkezelésében álló ingatlanon lehetne.
Vita tárgya, hogy ez a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat objektumaira is igaz-e, csakhogy a dokumentumokban a torony mindenütt katonai objektumként szerepel, semmilyen papír nem támasztja alá, hogy nemzetbiztonsági célú létesítményről lenne szó.
De bármi is a valódi rendeltetése, az ombudsman szerint a tulajdonjog ilyen mértékű korlátozását (a tulajdonosok 2002 óta be sem léphetnek a saját területükre, amelyet a HM elkerített) semmi nem indokolja. Az ombudsman az eljárása nyomán felkérte a honvédelmi minisztert a tulajdonjog adásvétellel vagy kisajátítással történő megszerzésére.
Ez azonban újabb problémahalmazt generál: egyáltalán nem egyértelmű például, hogy kié a milliárdos értéket képviselő torony (rosszhiszemű beépítés esetén a telek tulajdonosáé, vagyis a HM-nek azt is meg kellene vennie). Beleszólhat az ügybe az EU is, az uniós taggá válásunk után ugyanis a kérdéses területen sem torony, sem aszfaltút nem épülhetett volna az értékes élőhely elpusztításával. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a környező önkormányzatok is kártérítésért perelnek, mivel a betonszörny belerondít a Zemplén látványába.
