– Na, ha a Lyukó ékszerdoboz, akkor keresgéljen abban kincseket maga Pintér Sándor, mert mi itt csak bánatot és szenvedést találunk! Amelyik házban nem laknak, azt szétlopják. Kohászok vettek itt régen telkeket, s műszak után jöttek ide, hogy megtermeljék maguknak a zöldségeket. Mára se kohász, se zöldség – panaszolta egy nyugdíjas asszony, aki hajdan a Digépnél dolgozott.
|
A Lyukó-völgyben élő Orgován Tamásné maradna és dolgozna, de munka nincs
Móricz-Sabján Simon |
Azért jártunk a Lyukó-völgyben, mert kedden a miskolci közgyűlés Fidesz–KDNP-frakciójának nevében Soós Attila képviselő arról beszélt: fel kell számolni a helyi „gettókat és nyomortelepeket”, hogy biztonságosabb és élhetőbb legyen a borsodi megyeszékhely. Az erről szóló javaslatot szavai szerint a csütörtöki közgyűlés elé terjesztik.
– Tarthatatlanná vált a helyzet, néhány tucat család megkeseríti több ezer ember életét Miskolcon, ezért a bűnözés melegágyának tekinthető gettókat, nyomortelepeket, mint amilyen például a Lyukó-völgy, meg kell szüntetni – fogalmazott. Ezt úgy tervezik: a több ezer érintett közül, akik hajlandók elhagyni a tartós lakhatásra, gyermeknevelésre alkalmatlan házakat, és a város közigazgatási határán túli településeken vesznek új, magasabb komfortfokozatú ingatlant, azok másfél-két millió forintot kapnának. A „visszaszivárgások és visszaélések elkerülése érdekében” az így megvásárolt ingatlanra ötéves elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeznének be. (Szerkesztőségünk álláspontján itt olvashatják az ügyben – a szerk.)
A lyukó-völgyiek tőlünk hallottak először arról, hogy pénzt kapnának az önkormányzattól, ha elmennek innen.
|
Miskolc nem küldheti problémáit még nehezebb sorsú településekre – mondják faluvezetők
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Jó ötlet, vegyék csak meg a házamat, ha adnak egymillió forintot, azonnal vihetik! – vágta rá erre a nyugdíjas asszony. Mint mesélte, ő akkor követett el nagy hibát, amikor a kilencvenes évek elején nem adta oda másfél millióért, pedig akkor még vitték volna szívesen, s egy összegben ígérték a vételárat. De akkor még szeretett itt élni, s nyugalmas volt a környék. Most ennek az árnak alig felét kínálnák a húsz négyzetméteres kis házért olyanok, akik legfeljebb havonta tudnának törleszteni, ötvenezer forintonként.
– Ha hárommilliót adnának a házért, vihetnék – mondta a leszázalékolt egykori acélmunkás, Heiszler Sándor, aki a feleségével lakik kint. Az Avasról jött ide tizenkét éve, beteg édesanyja mellé. Azóta nem tud továbblépni.
– Aranyom, valami munkalehetőséget nem tudnak? – ezt már Orgován Tamásné kérdezte tőlünk, aki fél éve a lányával és négy unokájával költözött vissza Budapestről. Korábban ő is Miskolcon élt, a vasműnél dolgozott, a sínek váltóit takarította. Az elsők között tették utcára: cigány is, szakképzetlen is.
– Ha menni kell, én csak a városba költözök – jelentette ki elszántan.
Egy régiós központnak, mint amilyen Miskolc is, felelősséget kellene vállalnia a környékbeli településekért
A „bajt elkerülve”, csak név nélkül nyilatkoztak a Miskolc környéki kis falvak polgármesterei. Akiknek – ha komolyan gondolja a gettófelszámolási tervét a miskolci önkormányzat – irdatlan gond szakadna a nyakukba az új betelepülőkkel. Volt, aki az ötletet hallva előbb egy cifrát káromkodott, s egyenesen megmondta, hová kívánja Miskolc polgármesterét. Mások valamivel árnyaltabban fogalmaztak.
|
Nincsenek bezárva, mégsem tudnak innen kitörni
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
– Az egész országban akadnak szegény falvak fillérekért megvehető, üresen álló házakkal. Az lenne a megoldás, hogy a gazdag város a csóró faluba exportálja a szociális gondjait? Attól lesz annak a cigánynak munkája, bevétele, ha beköltözik egy faluba, ahol már most is ötven-, hatvanszázalékos a munkanélküliség? – kérdezték.
– Egy régiós központnak, mint amilyen Miskolc is, felelősséget kellene vállalnia a környékbeli településekért, ehelyett ilyen otromba módon próbálják meg lerázni magukról a problémákat – mondták többen is. Akadt, aki felidézte: a Miskolc és Szerencs közötti sűrűn lakott, két-háromezres lélekszámú falvakból, kisvárosokból, a taktaközi, bodrogközi, abaúji kistérségekből a rendszerváltás előtt tízezrek indultak reggelenként a két nagyváros valamelyikébe dolgozni. Dolgoztak a cigányok is.
Most legfeljebb az önkormányzatok biztosítanak némi közmunkát, de ez nem oldja meg a szociális gondokat. Ráadásul a kétezer fő alatti településeken a második Orbán-kormány alatt megszűntek a hivatalok, így még ember sincs, aki ezekkel a problémákkal közvetlenül foglalkozhatna. – Ha ide exportálja Miskolc a romákat, akkor itt lázadás lesz – állították többen is.
Magyar Elemér, a romák jogait több perben is képviselő ügyvéd szerint Miskolc eljárása nem előzmények nélküli. Évekkel ezelőtt Nemeskéren történt hasonló, de tudomása szerint az egri – szintén jobboldali vezetésű – önkormányzat nem is olyan régen „segített hozzá” néhány, a vasútállomás környékén élő cigány családot, hogy a Heves megyei Tófaluba költözhessen.
|
Végállomás Lyukó-völgy
Sopronyi Gyula / Népszabadság/archív |
– A problémát így látszólag megoldották, de valójában csak odébb passzolták – mondta. Szavai szerint álszent módon akár törvényes is lehet, hogy olyan, kiszolgáltatott helyzetben lévő, tanulatlan családoknak ajánlanak milliókat a költözésért, akik járatlanok a jogban, az adminisztrációban, s az egyszeri pénzszerzési lehetőség csábítóan hat rájuk. Ám – tette hozzá – az eljárás tisztességesnek, erkölcsösnek semmiképp sem nevezhető.
– Megkaptuk az előterjesztést, de nem egészen az van benne, mint amiről Soós Attila kedden beszélt – mondta dr. Simon Gábor, az önkormányzat MSZP-frakciójának vezetője. Az anyagban ugyanis önkormányzati bérlakások szerepelnek, ezeket „váltaná” meg a város, amennyiben az ott élők hajlandók kiköltözni.
A sajtótájékoztatón név szerint is megemlített s „megszüntetendő nyomortelepként” aposztrofált Lyukó-völgyben azonban nincsenek önkormányzati bérlakások. Hozzáfűzte viszont, hogy ismerve a miskolci polgármester és a Fidesz-frakció működési mechanizmusát, nem elképzelhetetlen: az ülést megelőző éjjel vagy az ülés reggelén kapnak egy e-mailt újfajta előterjesztésekkel. A képviselő úgy véli, a jobboldali városvezetés megpróbálja átvenni a Jobbik „témaköreit”.
– Deportálást készít elő a miskolci városvezetés – fogalmazott Varga Gergő miskolci DK-s képviselő, s hozzáfűzte: – A Fideszes városvezetés nem tekinti Miskolc polgárának azt, aki nagy szegénységben él. Fizetni is hajlandó azért, hogy a társadalmi problémát ne kelljen megoldania, inkább az így is elszegényedő vidéki kistelepülésekre száműzné őket. Tipikus fideszes megoldási módszer: ha valami nem látszik, az nincs is.
