De az elköltözés csak vágyálom, a realitás viszont a végrehajtó elleni küzdelem, hogy legalább ezt a „lyukat" megtarthassák. A család bérleti szerződése tavaly szeptemberben járt le, ezután egy rövid levélkében közölte az önkormányzat, hogy kérésük ellenére nem hosszabbítják meg a szerződésüket. Az indoklással nem fáradtak.
„Sokan lopják az áramot, mégis pont engem vesznek elő?" – értetlenkedett Kriszta, idővel ugyanis kiderítette, hogy ilyen indokkal nem hosszabbítanak vele szerződést.
A nő szerint ő nem lopott, mert igaz, hogy a szomszédból hozták át az áramot, de az ő órájukba vezették. Ráadásul korábban már törlesztett egy 600 ezer forintos villanytartozást. A 42 ezer forintos havi részleteket úgy teremtette elő, hogy aluljárókban árult: „Csak a gyerekek vacsorájára költöttem naponta 500-600 forintot. Mondtam is az alpolgármesternek, hogy én egyszer már keményen megbűnhődtem az áramért" – ez azonban nem hatott meg senkit az önkormányzatnál, pedig sok más bérlőtől eltérően neki minimális lakbérhátralékán kívül nincs más tartozása.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A házak lakói biztosra veszik, hogy le akarják bontani a két romos bérházat, ezért nem hosszabbítanak szerződéseket. Így folyamatosak a kilakoltatások, jelenleg is öt-hat ilyen ügy van végrehajtási szakaszban. A kiürített lakásokat pedig rögvest befalazzák, ahová legfeljebb az illegális lakásfoglalók vehetik be magukat ezután. „Múlt héten is kiraktak egy hatgyerekes anyát. A népek azt sem tudják, hova meneküljenek" – mondta Krisztina, miközben az emeletes gyerekágyat nézte meredten.
Az önkormányzat már hosszú évek óta tervezi a házak szanálását, a kerület városfejlesztési stratégiája is „a terület felszámolását" jelöli meg célként, de lényegében tehetetlenek. A két házban összesen 300 lakás található, ezeknek csak mintegy a fele Kőbánya tulajdona. Az önkormányzat állami lakáspolitika híján a kerületi költségvetésből nem nagyon tudja megoldani ennyi ember cserelakáshoz juttatását.
„Azt mondták, 1-1,5 millió önrészt beadunk, és lehet másik lakásunk a kerületben. Honnan lenne?" – tette fel Kriszta a költői kérdést a falból kilógó vezetékek és a halkan zümmögő tévé előtt. A gyerekek maradnak mindenképp a házban: a magasföldszinten élő nagymamához költöznek, aki már két másik unokáját is neveli. „Mi meg az élettársammal valami szállóra megyünk" – vázolta teljesen bizonytalan terveit Krisztina. Más kilátásuk nem nagyon van, mivel Krisztina élettársa sírkövesként nem keresi túl magát, a nő pedig jelenleg nem tud dolgozni, mert műtétre vár: előreláthatólag a kilakoltatás után fekszik be a kórházba egy jóindulatú daganat miatt.
Elhúzódó megoldás
„Nem két nap lesz megoldani ezt a helyzetet" – válaszolt homályosan Weeber Tibor kerületi alpolgármester arra a kérdésre, hogy mikor kezdik el felszámolni a két romházat. Az alpolgármester elmondta, hogy hat éve nem kötöttek új bérlővel szerződést ebben a két házban, de az nem igaz, hogy a régiek közül senkivel nem hosszabbítanának: „Nincs diszkrimináció, szabályosan fogjuk kiüríteni a Hős utcát" – állította Weeber. Krisztina ügyében viszont tehetetlenek, ugyanis a „szabálytalan áramvételezés" egy törvény alapján kizárja a bérleti szerződés megújítását.
