Koporsós flashmob a Nyugatinál: temetni jöttek, nem dicsérni

Ugyanakkor a szervezőgárda elvitathatatlan érdeme, hogy a rendezvényt megtartották. Hiszen a politikai szereplők többsége megfeledkezett az emléknapról, miközben a melózás idehaza sem a mind népszerűbb wellness-szolgáltatások körébe tartozik: a múlt évben 19 661 baleset történt, s hatvankilencen életüket veszítették munkavégzés közben. A világban hozzávetőleg tizenöt másodpercenként hal meg valaki, amikor a munkáját végzi.

Azokról pedig még csak szó sem esett, akik élnek ugyan, de megalázó miliőben dolgoznak.

Berlinben a múlt héten hívták fel a figyelmet azokra, akiket kisemmiznek. Az Alexanderplatzon helyeztek el egy automatát, amelyből két euróért lehetett pólót vásárolni, ám a többség végül inkább adakozott, nem pedig ruhát vett. Mégpedig azért, mert a választás után azoknak a képei jelentek meg a képernyőn, akik kiszolgáltatottan végzik munkájukat azért, hogy e termékeket végül alacsony áron kínálhassák a fejlettebb országokban. A bemutató után az érintettek választhattak, hogy a látottak után is

kérnek-e az áruból vagy inkább jótékony célra küldik a pénzüket.

A többség az utóbbit választotta.

Fotó: Korponai Tamás / Népszabadság

Budapesten ilyen döntési helyzet nem, Kordás László-beszéd viszont volt. A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szónokolt arról, mennyi teendője van az érdekvédőknek, s milyen fontos lenne a munkavédelem megerősítése.

Főként azok után, hogy a kormány felszámolta a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt.

A rétor végül arra kérte a megjelenteket, néma főhajtással emlékezzenek azokra, akik munkavégzés közben hunytak el. Ezzel az emléknap szlogenjének szellemében járt el. Az ugyanis így szól:  „Emlékezz a halottakra, harcolj az élőkért!”

Az aktuális helyzetről ugyanakkor alighanem a demonstrálók egyike mondta el a legtöbbet, amikor így köszöntötte „szolidárni” érkező kollégáját: „Jó szerencsét! Gyere, van még hely a hulláknak!”