„Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban a Szerződéseknek megfelelően” – így végződnek az európai parlamenti és tanácsi rendeletek. Ezek állnak tehát a jogszabályi hierarchia csúcsán, és – szemben például az irányelvekkel vagy ajánlásokkal – a rendeleteket nem kell átültetni ahhoz, hogy azok a belső jog részévé váljanak.
Lattmann Tamás nemzetközi jogász hangsúlyozta: az unió alapító szerződései is világossá teszik, hogy a rendeletekben foglaltakat mindenütt közvetlenül és kötelezően be kell tartani – ez érvényes a közigazgatás valamennyi szereplőjére, valamint a bíróságokra is –, és nincs semmiféle kiskapu. Azokat felmondani sem lehet, de végrehajtásuk átmeneti felfüggesztése is elképzelhetetlen.
Ezek különben olyan erős normák, hogy a tagállami törvényeket, de még az alkotmányt is felülírják, ha a nemzeti jog eltérő szabályokat tartalmaz – mondta a szakértő. Az Európai Unió Bíróságának több évtizedes töretlen gyakorlata is ezt igazolja. Ha tehát valahol egy rendeletet nem tartanak be, végső esetben a bíróság elmarasztalhatja az érintett országot, és akár pénzbüntetést is kiszabhat.
Arra az unió történetében nemigen akadt példa, hogy egy tagállam előre deklarálta volna a jogsértést
– állítja Lattmann. Az viszont gyakran előfordul, hogy – esetleg szándékosan is – megszegnek bizonyos szabályokat, és ilyen esetekben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít. Ezek azonban a nemzetközi jogász szerint általában a bírósági szakasz előtt lezárulnak, mert mindenki tudja, hogy ilyen ügyekben nem lehet nyerni.
Magyarország is bizonyosan veszítene, ha a Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezne, ami szinte bizonyosan be is következik, ha a kormány nem visszakozik – véli Lattman. Ráadásul Brüsszelnek könnyű dolga lett volna – tette hozzá –, hiszen különösebben bizonyítania sem kell a jogsértést, ha azt maga a kormány jelenti be. Egy ilyen ügyet pedig meg lehetett volna úszni büntetés nélkül, amelynek összegét a szakértő becsülni sem tudja, de igen nagy összeg is lehet. Egyébként szokásosan a kötelezettségszegés fennállásának idejére napi tételt állapítanak meg.
Életveszélyes, amit a kormány művel,
mert a keddi közleménnyel az uniós alapszerződések lényegét, valamint a schengeni rendszer fenntarthatóságának egyik meghatározó elemét kérdőjelezték meg – jelentette ki Lattmann. Emiatt szerinte Magyarország maradék hitelét és érdekérvényesítő képességét is elveszítheti.
Sokkal szerencsésebb ötletnek tartja a nemzetközi jogász, hogy Magyarország motorjává kíván válni a menekültüggyel kapcsolatos egyeztetéseknek. Szijjártó pár napja vetette fel, hogy a migráció ügyében ne csupán a máltai fővárosban tartsanak ősszel nemzetközi konferenciát, hanem rendezzenek Budapesten is csúcsértekezletet. Ilyen előzmények után viszont Lattmann nem tartja kizártnak, hogy ezt az ötletet kevés tagállam fogja támogatni.
Egyébként felvetődik még egy gyakorlati kérdés: ha Magyarország valóban nem venné vissza a menekülteket, arra válaszul Ausztria esetleg lezárhatná a magyar–osztrák határt. A schengeni egyezmény lehetőséget teremt bizonyos feltételek esetén – például állami vezetők részvételével tartott magas szintű tanácskozás vagy egy sportrendezvény miatt, esetleg közbiztonsági okokból – a határellenőrzés ideiglenes visszaállítására, ám azt csak diszkriminációmentesen teheti meg, tehát valamennyi határt le kellene zárnia – magyarázza a nemzetközi jogász.
Ez tűnhetne tehát a kevésbé valószínű forgatókönyvnek. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy amennyiben a magyar kormány tényleg külön utas politikát folytatna, a schengeni térség összes szomszédos országa lezárná előlünk a határt. Kész szerencse, hogy tegnap óta megjött a döntéshozók esze.
