„Az explikáció logikája szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy a szerepeltetett eseményeknek mi a jelentésük. Egyedül és kizárólag az explikandumok és az explikánsok logikai kapcsolatai számítanak (tehát az, hogy egy explikandum maga konjunktív-e vagy diszjunktív, és hogy mely explikánsai konjunktívak, illetve melyek diszjunktívak).”

Végtelen mennyiségben találhatók hasonló mondatok Bukovics Istvánnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatási kar doktori iskolája vezetőjének A természeti és civilizációs katasztrófák paradigmatikus elmélete című doktori értekezésében. A magas egyetemi pozícióban lévő Bukovics tudományos pályafutásában azonban nem a semmilyen érintett tudományterület (matematika, filozófia, biológia) ismeretében nem értelmezhető dolgozat a legfurcsább momentum: legalább ilyen érthetetlen, hogyan válhatott egyetemi tanárrá.

Az ügyről az Átlátszó Oktatás blog írt először, felidézve, hogy Bukovics egy olyan moszkvai iskolában szerezte az „alapdiplomáját” 1980-ban, amelyről ma senki sem tudja megmondani, hogy akkoriban főiskolának vagy inkább valamilyen technikumszerű képzőhelynek számított-e. Ugyanitt írt egy tudományos dolgozatot is, amit Oroszországban és később itthon is kandidátusi fokozattal honoráltak, ám a honosítás dokumentumait és Bukovics István teljes személyi aktáját a Belügyminisztérium 1984-ben titkosította. Bár a titkosítás feloldásáról nincs hivatalos információ, a dokumentumok egy része – a fentebb idézett disszertációval együtt – időközben felkerült a Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapjára.

Önéletrajzából kiderül, hogy Bukovics cipőgyári gépésztechnikus, hivatásos tűzoltó, 1988 és 1991 között a BM védelmi főosztályának vezetője, 1998-ban pedig Pintér Sándor akkori és jelenlegi belügyminiszter főtanácsadója is volt, mielőtt tudósnak állt volna. Egyetemi karrierjét a Wesley János Lelkészképző Főiskola oktatójaként kezdte, 2012-től pedig már a közszolgálati egyetemen tanít. 2007-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, de hogy milyen alapon (azaz teljesítette-e például a professzorság publikációs feltételeit), az nem tudható. Az azonban bizonyos, hogy azok a publikációk, amelyeket a főiskola küldött át az Átlátszó Oktatásnak Bukovics 2007-es kinevezésének alátámasztásául, jobbára 2011-ből valók, de a legrégebbi is 2008-as.

Szántó Tibor, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) főtitkára kérdésünkre elmondta: egyházi felsőoktatási intézmények esetében a hitéleti képzés területén történő egyetemi tanári kinevezéseket nem kell (de nem is tilos) a MAB-bal véleményeztetni. Aki pedig egyszer egyetemi tanár lesz, az visszavonásig az is marad, vagyis viszi magával a címet akkor is, ha egy másik egyetemre kerül.

Bazsa György, a MAB előző el nöke mindezt lapunknak azzal egészítette ki: a doktori iskolák döntő többségének akkreditációját idén ősszel meg kell újítani, és az átvilágítás során elvileg kiderül, hogy olyan személyek vezetik-e az intézményeket, akiket a kompetenciájuk erre alkalmassá tesz.

Az üggyel kapcsolatban kerestük Bukovics Istvánt is, de munkahelyén azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a szerdai nap folyamán nem elérhető.