Az MSZSZ jövő hónapban esedékes kongresszusán arról is döntenek, hogy az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) saját megszűnésének kimondása után – erről az egyes szervezetek addig saját legfőbb döntéshozó fórumukon határoznak – beolvad-e a formálisan már tavaly decemberben létrehozott új konföderációba. Eddig az alapítók önállóan működtek, az MSZSZ vezetősége pedig elsősorban arra kapott felhatalmazást, hogy az egyesülési folyamatot levezényelje. Ha létrejön az egyesülés, a jelenlegi hatból négy nagy tömörülés marad.

A kongresszusnak alapvetően a jövőről kell szólnia, és ennek része, hogy kik állnak majd a mintegy negyedmillió embert tömörítő szövetség élén, amelynek nagyjából kétszer annyi tagja van, mint a második Ligának. Annyi bizonyos, hogy Pataky Péter MSZOSZ- és egy évre megválasztott MSZSZ-elnök – aki életkora okán nyugdíjba vonulhat – már nem akar indulni. Ugyanígy döntött Varga László, a SZEF 61 esztendős vezetője, az MSZSZ alelnöke is. Az Autonómok első embere, a fiatalabb korosztályba tartozó Székely Tamás – aki a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének vezetője –, a „szuperkonföderáció” másik alelnöke viszont információnk szerint nem kíván háttérbe vonulni.

Úgy tudjuk, formálódóban van egy háromtagú csapat, amely kidolgozott egy programot, és azzal már kampányolnak is az MSZSZ csaknem hatvan tagszervezeténél. Amennyiben sikerül megszerezniük a többség támogatását, a konföderáció új elnöke Kordás László, az MSZOSZ korábbi alelnöke, a Közmunkások Szakszervezetének vezetője, a Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi államtitkára lenne. Mellette az egyik alelnöki posztot Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, a másikat Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet vezetője tölthetné be.

Információnk szerint ezt a hármast nem mindenki látná szívesen, és egyes vélemények szerint az sem zárható ki, hogy megválasztásuk esetén egy-két szakszervezet a konföderációból való kiválást is megfontolná. Vagyis: megint nem a programon vitatkoznak, hanem személyi kérdéseken. Forrásaink egyébként úgy vélik, aggályos lehet Kordás korábbi politikai szerepvállalása, bár ő 2004-ben MSZOSZ-alelnökként főként azért vállalta az államtitkári posztot, hogy a még 2002-ben a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködési megállapodásban foglaltaknak érvényt szerezzenek. Van emellett olyan vélemény is, amely szerint bizonyos személyek szakmai alkalmassága kétségesnek tűnik. Nincs olyan jelölt, akit valamilyen megfontolásból ne lehetne kritizálni – triumfálnak mások.

Azt különben senki nem vitatja, hogy a szervezeti keretek átalakítása mellett személyekben is kell gondolkodni. Így biztosan lesznek még további jelöltek, de egyelőre csak annyit tudni, hogy sokan radikálisabb generációváltást akarnak: a hatvanas korosztály helyett nem ötvenhez közeli, hanem jóval fiatalabb vezetőket látnának szívesen. Kérdéses persze, hogy a szakszervezeti mozgalom megújítása – amelynek része például a taglétszám csökkenésének megállítása, a munka világába belépő új generáció megnyerése, a valóban hatékony érdekképviselet megvalósítása – tényleg csak életkor kérdése-e.

Mindazonáltal harmincas éveinek végén járó elnökjelöltre is számítani lehet: ő az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének vezetője, Pallagi Gyula. Kérdésünkre nem cáfolta, hogy kapott felkérést, de a jelölési folyamat a jövő héten fejeződik be, és addig nem kíván nyilatkozni. Érdeklődésünkre ugyanezt mondta Kordás László is, aki megerősítette, hogy társaival programot állítottak össze, de annak részleteiről egyelőre nem beszél, mert nem a sajtón keresztül akar üzenni. Információnk szerint ő és két kollégája már hivatalosan indulhat, mások viszont még nem szerezték meg a jelöléshez szükséges támogatást.

Az MSZSZ egyébként csütörtök délután elnökségi ülést tartott, ahol a jelölési folyamattal kapcsolatos kérdések is biztosan napirendre kerültek. A tanácskozáson elhangzottakról lapzártánkig nem sikerült érdemi információkat szerezni. Annyit viszont megtudtunk, hogy a küldöttek nem „csomagban” szavaznak, hanem előbb az elnökről, majd az alelnökökről döntenek. Így még inkább előfordulhat, hogy nemcsak a program, hanem a személyes szimpátia is befolyásolja, ki kap majd novemberben bizalmat.