A rendszerváltozás óta egyetlen kormány sem akart erős szakszervezeteket, és ennek érdekében mindent meg is tettek – hangoztatta Galló Istvánné, a Pedagógusok Szervezetének elnöke a Politikatörténeti Intézet Kulcskérdések című közéleti vitasorozatának kedd esti rendezvényén. S mindjárt be is mutatta, hogy az érdekképviseletek ma mire képesek (képtelenek): januártól tárgyaltak a pedagógus sztrájkbizottság 25 pontos követeléséről, és nagyjából húszban a felek álláspontja elég közel volt egymáshoz. Majd a kormány benyújtott egy törvénymódosítást, de a megállapodásban foglalt elemeknek abban már nyoma sem volt.

A tanárok tüntettek, polgári engedetlenségi mozgalmat hirdettek, majd sztrájkoltak is, mégsem történt semmi – mondta Gallóné. Emlékeztetett rá, hogy 1995-ben nyolcvanezer pedagógus vonult az utcára, majd a tanárok 96 százaléka sztrájkolt, és az akkori kormányt meghátrálásra kényszerítették. Szerinte viszont mostanra sikerült a félelem légkörét kialakítani.

Fontos szakszervezeti jogosítványokat vettek el, ráadásul az érdekegyeztetés rendszere sem működik megfelelően – fogalmazott Buzásné Putz Erzsébet, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének elnöke. Formálisan van persze egyeztetés Gallóné szerint, tehát a kormányzati oldal leül velük, meghallgatja az észrevételeiket, s amire a kabinet képviselőjének van felhatalmazása, arra azonnal nemet mond, miközben tudja, hogy a többi felvetésre is nemleges lesz a válasz.

Putz Erzsébet jelezte: például a MÁV-nál – tagságuk jelentős része ott dolgozik – a mostani szabályozás mellett szinte lehetetlen sztrájkolni, miközben ez a szakszervezet egyedüliként nem írta alá az idei évre szóló háromszázalékos fizetésemelésről szóló bérmegállapodást. Tehát máig sztrájkhelyzetben vannak, csak ezzel az eszközzel nemigen tudnak élni.

Az érdekvédő úgy látja, miután több területen is létszámhiány alakult ki, a piac előbb-utóbb kikényszerít valamennyi béremelést. A következő négy-öt esztendőben a vasúttól is olyan sokan nyugdíjba mennek, hogy a pótlásuk a jelenlegi feltételek mellett szinte megoldhatatlan lesz. Egyébként a helyzetet jellemzi – tette hozzá –, hogy Balassagyarmat környékén egy cég már mexikói vendégmunkásokat foglalkoztat. Európai uniós bérszínvonalra ennek ellenére sem nagyon számít a közeli jövőben.

A profiton való osztozkodásban új időszámításnak kell következnie – ezt emelte ki Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Úgy gondolja, a foglalkoztatottaknak több jár a nyereségből, mint eddig. Ezért tűzték ki tavaly célul, hogy a minimálbér érje el legalább a létminimum szintjét, és ennek érdekében hároméves megállapodást kezdeményeztek, amit a vállalkozói oldal sem utasított el – az alacsony fizetések már a magyar gazdaság versenyképességét veszélyeztetik –, de végül a kormány miatt nem született egyezség. A bérfelzárkóztatás pedig szerinte a dolgozói szegénység felszámolásának elengedhetetlen feltétele.

Arra a kérdésre, hogy miben rejlik a szakszervezetek ereje, s meddig terjednek a lehetőségeik, Kordás leszögezte: nem a taglétszám a fontos, hanem a társadalmi beágyazottság. Utalt ezzel kapcsolatban Franciaországra, ahol a dolgozók mindössze nyolc százaléka tagja valamelyik érdekképviseletnek, mégis óriási tömegek mozdultak meg a munka törvénykönyve módosítása miatt.

Gallóné a hitelességet ítélte a legfontosabbnak, meg azt, hogy világos célokat kell meghatározni. Pedagógusként önkritikusan megjegyezte ugyanakkor, hogy az embereket nem nevelték tudatos munkavállalókká. Így azt sem tették világossá, hogy egyáltalán mi egy szakszervezet feladata. Másfelől jelentős eredményként értékelte, hogy a mai viszonyok ellenére 25 ezer tanár sztrájkolt áprilisban, és hiába kommunikálja a kormány, hogy ötből csak egy, mert „a hamu alatt izzik a parázs”.

De mikor szakad el a cérna? – vetette fel valaki. Putz Erzsébet szerint az emberek a versenyszférában is félnek, és nem mernek kimenni még egy tüntetésre sem. Úgy véli, fordulat talán akkor következik be, ha a kizsákmányolás végképp elviselhetetlenné válik. Gallóné meg azt gondolta, hogy a cérna már idén tavasszal elszakad, hiszen a közoktatásban, az egészségügyben, meg a szociális és kulturális ágazatban is szörnyű a helyzet. Az emberek egyelőre mégsem ismerték fel – jelentette ki –, hogy amit az adójukért kapnak, az kész átverés.

Kordás utalt egy más aspektusra is: a gyártás automatizálása miatt egyre kevesebb élőmunkára lesz szükség, és emiatt álláshelyek sora szűnhet meg, ami nem könnyíti meg a munkavállalók helyzetét. Jelezte: Angliában már tartalom-előállító szoftvert is kipróbáltak, és kiderült – szúrt oda a sajtó képviselőnek –, hogy bizonyos feladatok ellátásához újságíróra sincs szükség. Ezért szerinte szóba jöhet az alapjövedelem bevezetése is, ami azok esetében jelenthet megoldást, akik önhibájukon kívül végképp kiszorulnak majd a szűkülő munkaerőpiacról.

Felvetődött a szakszervezetek és a politika közötti viszony is. Gallóné szerint normális országban normális, ha az érdekképviseletek szövetséget kötnek baloldali pártokkal, ám ez ma nálunk nincs napirenden. Megengedőbb Kordás, aki azt gondolja, bizonyos alapértékek mentén – ilyen például a demokrácia, az esélyegyenlőség, a megélhetéshez szükséges bérek biztosítása – lehet együttműködés, de erről egyelőre még náluk is belső vita folyik.