És mi lesz a hajléktalan gyerekekkel?

Mi történjen egy hajléktalan család gyermekével? Ki kell őket emelni a családból? Vagy segíteni kell a szülőket, hogy állást és lakhatási lehetőséget kapjanak? Ilyen és hasonlóan súlyos kérdésekre keresték a választ minap mindazok, akik részt vettek a Város Mindenkié csoport információs fórumán.
A legfontosabb ügy: mi legyen a gyerekekkel? A családsegítők válasza: az otthonukat elvesztő családoknak komplex segítségnyújtásra van szükségük, és a cél az, hogy a gyermeket a szülőktől ne szakítsák el, csak akkor, ha közvetlen életveszélyben vannak. Ilyenkor a családsegítőknek kötelességük szólni a gyámhivatalnak, amely szükségszerűen elveszi a gyermeket. Ebben a folyamatban komoly szerepük van az intézményeknek is (óvoda, iskola), ha észlelik, hogy valami nincs rendben, jelezniük kell először a Gyermekjóléti Szolgálatnak, majd ők, ha komoly a baj, továbbítják az ügyet a Gyámügynek. A Gyermekjogi Szakértők feladata pedig a gyerekek panaszainak közvetítése.

A gyereket sok esetben kizárólag anyagi okok miatt veszik el a szülőktől, mert munkanélküliek, hajléktalanok, lakhatási problémákkal küzdenek. A szociális bérlakások száma minimális, csak a legrosszabbul élők lakhatnak bennük, és a családok átmeneti otthonaiban (CSÁO) csak olyanokat tudnak fogadni, akik már két évvel előbb jelentkeztek, annyira hosszú a várólista. Ha mégis sikerül bekerülni, akkor a CSÁO-ban csak egy évig maradhat a család, és az idő alatt munkát és lakást kell találni, ami szinte lehetetlen – főképp a roma származásúak számára –, bár a szakemberek mindent megtesznek, hogy segítséget nyújtsanak: ezek a szülők a családgondozó támogatásával próbálnak munkát szerezni, lakáspályázatot nyerni, albérletet találni.

A beszélgetés során szóba került, hogy mit tehet az egyedülálló, bántalmazott édesanya, vagy egy olyan nő, aki szexuális erőszak áldozata lett? Az ő helyzetük azért nagyon nehéz, mert nem könnyű az elhelyezésük. A hajléktalanszállón fizetni kell, a családi otthonok száma pedig véges. Pál Csaba, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei munkatársa elmondta: a bántalmazott anyák és gyermekeik náluk alapesetben öt napot tölthetnek el, azonnali ellátást kapnak. A férőhelyek azonban korlátozottak, és pár nap után a lelkileg és fizikailag is sérült nőknek tovább kell menniük.

Az SOS Krízis Alapítvány is hasonló problémákkal küzd, az ő feladatuk, hogy a párkapcsolati erőszak áldozatait az életveszélyes helyzetből kimentsék. 14 krízisközpont működik Magyarországon, de nincs elég hely az idekerült, sokszor súlyosan bántalmazott nők számára. 60 nap áll rendelkezésre, hogy gyógyítsák a bántalmazott nőket – ennyire telik a humántárca támogatásából. A szakemberek megpróbálnak szociális és mentálhigiénés segítséget nyújtani, de a pszichoterápiába már nem kezdenek bele, mert arra nem jut elég idő.

A bántalmazott nők bármikor felhívhatják a NANE segélyvonalát, ahol segítő szakemberek veszik fel a kagylót. A NANE képzést tart jogászoknak, rendőröknek is, ahol felkészülhetnek arra, mi a teendőjük, ha bántalmazottakkal találkoznak. A gimnazistáknak pedig a NANE-s önkéntesek párkapcsolati tanácsokat adnak. Ezt sem az állam finanszírozza.

Abban az összes résztvevő egyetértett, hogy nincs elég civil szervezet, amely megoldhatná ezeket a komplikált problémákat. A kormány pedig próbálja rájuk hárítani az összes feladatot, miközben kevés pénzt ad a megoldásokra. Ismét világossá vált, hogy az Orbán-kormány a szociális kérdésektől úgy igyekszik szabadulni, hogy a pénztelen és magukra hagyott civil szervezetekre, önkéntes segítőkre, egyházakra hárítja át az állami feladatokat. Ez a lelketlen megoldás egyszerre teszi tragikussá az ellátásra szorulók és a civil szervezetek helyzetét.

Blogok
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.