|
Schneider Józsefné: Legalább tudjak arról, hogy mi történik a földemen
Koncz György / Népszabadság
|
Emiatt rögtön felkereste az illetékes polgármesteri hivatalt, hívta a falugazdászt, a vidékfejlesztési hivatalt, de még a határrendészetet is, hogy megtudja: valóban kerítés épül-e a földjén, s ha igen, akkor erről miért nem tájékoztatták, és ki, mikor egyeztet velük erről. Választ sehonnan nem kapott, annyit mondtak csak neki „nem hivatalosan”: jól kombinál, valóban a kerítés nyomvonalát jelzik a karók.
– Ez esetben hat sor kukoricánk veszik el, összesen úgy másfél-két hektárnyi területet csípnek le a földünkből – kalkulálnak Schneiderék. A gazdálkodók, hogy szavukat igazolják, meg is mutatnák a cölöpöket a kukoricásukban, ám erre nincs lehetőségük: a területre tartva ugyanis kerítésépítő katonákkal találkozunk, akik utunkat állják. Bár a földre vezető földút még a határon és az épülő kerítésen innen fut, úgy döntenek: „katonai területre” senki nem léphet. Végül annyit engednek: a földtulajdonosok mehetnének, de az újságírók csak az alezredesük engedélyével indulhatnak tovább. Azt ígérik, „hamarosan” érkezik az alezredes, aki azonban bő egy óra alatt sem ér a helyszínre, így nem várunk rá tovább az árnyék nélküli mezőn, a tűző nap negyvenfokos hőségében.
Közérdekű használat
– Ez a hozzáállás dühít a legjobban kerítésépítésnél is! Semmibe vesznek, arra sem veszik a fáradságot, hogy tájékoztatást adjanak. Ha azt mondják, kell az a kerítés, hát építsék, de legalább tudjak arról, mi történik a földemen – háborog Schneider Józsefné, kőhajításnyira a magyar–szerb határtól és a kukoricásuktól.
Pedig volna miről beszélnie a hatóságok illetékeseinek, hiszen Schneideréknek és több más környékbeli gazdának is lennének kérdéseik. Azt már ugyan kiolvasták a törvényekből – miután kénytelenek voltak órákat eltölteni az internetes jogszabálygyűjtemények előtt –, hogy a tulajdonos köteles tűrni a beruházást, s a közvetlenül a határnál lévő földek egy részén „közérdekű használati jogot” jegyezhet be az állami apparátus.
|
A mintakerítés építését még büszkén mutogatták
Teknős Miklós / Népszabadság |
Tudják, hogy ezért jár nekik kártérítés, ám ennek részletei szerintük nem teljesen világosak, nem tudják például, ki, mikor, hogyan méri majd fel a veszteségeiket. Ráadásul – emeli ki a házaspár – nemcsak a közvetlen terménykár miatt aggódnak, hanem az egyéb, a rendeletekben, törvényekben említésre sem kerülő, közvetett következményektől is.
Veszélyben a támogatás
– A területalapú támogatás veszélybe kerül, ha a növényi kultúrában három százaléknál nagyobb hiány keletkezik. Márpedig a mi esetünkben ennél biztosan nagyobb lesz a veszteség, ha ott épül meg a kerítés, ahol a cölöpök jelzik, hiszen a harminc hektárunkból úgy kettő veszik el. Nem esik szó arról sem, hogy vajon a kieső területek miatt újra kell-e méretni a földet, az új helyzethez kell-e igazítani a támogatásokhoz szükséges engedélyeket, igazolásokat – sorolja aggályait Schneider Józsefné, és egy másik, talán még nagyobb félelméről is beszél:
– Jelzáloghitelünk van a földön. Mi történik, ha a bank felmondja a szerződést, mert a hitel fedezetéül szolgáló, művelhető termőföldünk lecsökken a kerítésépítés miatt? Az ügyben megkerestük a Belügyminisztériumot még pénteken, de a tárca illetékese azt közölte, később adnak tájékoztatást.
Noha a kérdések sorakoznak, hétvégén, napokkal a cölöpverés után Schneiderék hivatalosan már annyit megtudtak egy ajánlott levélből: miként várták, határozatlan időre közérdekű használati jogot jegyeztek be földjeik egy részére. Schneider Józsefné szerint ez is több a semminél, ám megemlíti: több olyan területük sem szerepel a földhivatali listában, amelyet birtokba vettek a kerítésépítők.
