A pszichológus szerint a túlzott elvárás is kiválthat agressziót Reviczky Zsolt / Népszabadság

Sok család, amely képtelen finanszírozni a drága és bizonytalan továbbtanulást, erőn felül megünnepli, amikor a gyermeke számára talán egész életre befejeződik az oktatás. Az alig kamasz gyermekben pedig eluralkodik a világvége hangulat: mi lesz velem? Ezt emlegetik újabban életkezdési pániknak. A Makó melletti Földeákon a családon belüli és iskolai erőszakról tartottak szakmai programot a környékbeli kistelepülések gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó pedagógusai, humán segítő szakemberei számára.

Majoros Márta szociálpszichológus arról beszélt: az iskolai erőszak fokozódásában jelentős szerepe van annak, hogy a családokon belül növekszik a verbális és a fizikai erőszak, és a pedagógusok is egyre túlterheltebbek. Az iskolai agresszió elterjedtségére és brutalitására a korábbi évek divatos bulvárhírei világítottak rá. Egy időben napi hír volt, hogy megvert, megkínzott gyerekekről, megrugdosott, leköpködött tanárokról mobiltelefonnal készített videofelvételek kerültek föl az internetre. A szörnyülködést nem követte érdemi változás: az iskolai erőszak vélhetőleg nem csökkent azután sem, hogy a téma a médiában háttérbe szorult.

A családi – verbális és fizikai – erőszak egyik legfontosabb kiváltó oka az alacsony jövedelem. A munkanélküliség vagy a rosszul fizetett, megalázó feltételek között végzett munka: a szülő által érzett kiszolgáltatottság. A másik oldalról ott áll a ki nem fizetett rezsiszámlák okozta szorongás, a pénztelenség és a fogyasztásra szocializáló környezet ellentéte. A szülőt megalázza, szerepében elbizonytalanítja nem csak az, ha nem tudja eltartani a gyermekeit. Az a sokak számára irigylésre okot adó lehetőség is rontja a helyzetet, amikor a nagyszülőnek még van nyugdíja, lehet tőle pénzt kérni, ám cserébe óhatatlanul bele akar szólni a családi döntésekbe.

A pedagógusok frusztráltsága is gyakran változik át agresszióvá. A Gárdonyi-féle lámpás, a Kosztolányi Dezső megírta tudós tanár modellje rég a múlté: azóta, amióta Rákosiék a tanári fizetést a szakmunkásbér alá csökkentették. A pálya elnőiesedett, a tanárnők kénytelenek voltak a társadalmi hierarchiában „lefelé” házasodni, a regenerálódásukat fölemésztő jövedelemkiegészítő munkákat vállalni. Az utóbbi időben már ez is megszűnőben az óraszámok növelése és a késő délutánig kötelező iskolai tartózkodás bevezetése miatt. Ugyanakkor megváltozott a környezet: különösen az elszegényedő településeken irigység tárgya lett a rendszeresen megérkező tanári fizetés. Kevés, de legalább van.

Az egykori rendőrből és túsztárgyalóból lett szakpszichológus, Zsolcai István azt állította: a frusztráltságból eredő kontrollálatlanság nem agresszió. Szerinte az agresszió mindig szándékos cselekvés. Zsolcai szerint az agresszió velünk születik, a fiúk rangsorképző agressziója természetes jelenség. Ő inkább annak tulajdonítja a viselkedészavarokat, hogy nincs hol levezetni az agressziót. A kötelező tornaórán matekoznak, ülnek a számítógép előtt, a túlmozgásos gyereket mozgásmegvonással büntetik. Nem igaz, hogy a végtelenségig lehet egy gyermeket terhelni. A túlzott elvárás is kiválthat agressziót. Zsolcai szerint az erőszak nem iskolai jelenség, hanem társadalmi. A gyerek érzékeli, hogy a felnőttek világában is csak két dolog számít: milyen vastag a bicepszed, vagy milyen vastag a bukszád.