galéria megtekintése

„Ennyi erővel titkosügynökök is lehetnétek” - futnának egy új hazába, de a magyar kerítés az útjukat állja

Meglepő békében használja együtt Belgrád egyik központi parkját afgán menekült és szerb polgár. Ha a légüres térbe került gyerekek labdája elgurul, a rendőr dobja vissza.

Valószínűleg én is gyanúsnak tartottam volna magamat, ahogyan ott álltam napbarnított bőrrel, sötét hajjal egy külföldi rendszámú autó mellett. Belgrád buszpályaudvarának közelében sok száz hozzám hasonló fiatalember nyomkodta a mobilját, és várta, hogy útja folytatódjon. Én sporteseményről jöttem haza, a fotós kolléga érkezését figyeltem az autó mellől. Ám ahogy festettünk, a téren strázsáló egyik rendőr kiszúrt minket, s szúrós szemmel megkérdezte, mit is csinálunk itt. Csak akkor enyhült meg, amikor kiderült, újságírók vagyunk. Mosolyogva mondta: rendben, maradhatunk. Bár, ami a bemondást illeti, ennyi erővel titkosügynökök is lehetnénk – tette hozzá az egyenruhás.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Ahogy megtapasztaltuk, a Karagyorgyeva út menti parkban folyamatos a rendőri jelenlét, feszültségnek viszont nyoma sincs, noha az utóbbi hetekben jelentősen megnőtt az itt állomásozó menekültek száma. A rendőrökkel kedélyesen elbeszélgetünk, mivel érkezésünk oka az aznap esti Csukaricski–Videoton labdarúgó Európa-liga selejtező, szóba kerül a labdarúgás, illetve a szintén aznap rendezett szerb–magyar pólómeccs.

 

Az eszmecsere végén a kékruhások visszahúzódnak az autójukba, így kevésbé hallják a néhány méterre lévő étteremből bömbölő diszkózenét. Ezeket a számokat a 2000-es években is csak eldugott vidékek szórakozóhelyein lehetett menőnek tartani, mi menekülünk is előlük, a park felé vesszük az irányt. Néhány lépés és a lábunk előtt egy cetlit találunk, rajta a felirat, amelynek talán emberek köszönhetik megmenekülésüket: „Thessaloniki / Fezopoulos Euripidis.” Nem tudhatjuk biztosan, de sejthető, ő lehetett a Görögországba érkező menekültek egyik segítője (vagy csempésze). Az ő feladatának vége, nevét hátrahagyták.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

A menekültek azonban még nem értek útjuk végére. Az afgánokból álló csoport valahogy igyekszik eljutni Nyugat-Európa felé, ők nem Teszaloniki vagy Belgrád vendégszeretetét keresik. Amikor a menekülteket segítő alapítvány irodájában elmondjuk, hogy magyarok vagyunk, rögtön nekünk szegezik a kérdést: „Nem tudjátok, hogy meddig lesz zárva a határ?”

Biztató válasszal nem tudunk szolgálni, hiszen jelen állás szerint esély sincs arra, hogy Magyarország bárkit is beengedjen a menekültek közül. Ez kifejezetten rossz hír azoknak, aki Belgrádban torpantak meg. Akad köztük olyan, aki már eljutott a magyar határig, de inkább visszajött a szerb fővárosba, és itt vár arra, hogy tovább haladhasson majd. Valamikor, valahogyan. Bármikor, bárhogyan.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Érdekes látni, hogy a szerbek és a menekültek milyen békében élnek egymás mellett. A helyiek ugyanúgy használják a parkot, nem kerülik el a környéket, miközben a padokon, a tisztáson, vagy a parkolóház sarkában lévő kávézóban afgán csoportok várnak a csodára. Az őket segítő központban – amely egyébként fél éve még egy kávézó volt – orvosi ellátásban is részesülnek. Az önkéntesek folyamatosan járják a parkot, gyógyszereket, segélycsomagokat osztanak.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

És amíg a park egyik sarkában a felnőttek üldögélnek, a túloldalt, a parkolóház korlátján ruhák száradnak, és egy nyugodt zugban valaki éppen imádkozni készül a kis szőnyegére térdelve, a gyerekek szinte tudomást sem vesznek arról, hogy hol és milyen helyzetben vannak. Vagy legalábbis próbálják jól érezni magukat. Ehhez nem kell más, mint egy faléc meg egy teniszlabda, és a tucatnyi gyerek egy kriketthez és baseballhoz hasonlító játékba kezd.

Fotó: Veres Viktor / Népszabadság

Idejük van bőven, így mindenki sorra kerül, az ütéseket követően pedig szinte lerohanják a fotós kollégát, hogy megnézzék, milyen lett a mozdulatot megörökítő fénykép. Egyikük, egy hosszú hajú, bordó ruhás, tizenkét év körüli kis srác egészen ügyesnek bizonyul, többször is messzire repíti a labdát – amit időnként a rendőrök juttatnak vissza a játéktérre –, és bizony ebben a sportban egy ilyen ütést követően a nézők tombolása mellett a diadalmas hazafutás következne.

Szerbiában megduplázódott a menekültek száma

Miközben Vladimir Cucics menekültügyi biztos arról beszél, hogy újabb migrációs válságtól nem kell tartani Szerbiában, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a július 5-én életbe lépett magyar intézkedések miatt megduplázódott a menekültek száma az országban. A kelebiai és a horgosi határátkelő mellett kialakított rögtönzött sátortáborokban, illetve a határ közelében lévő befogadóállomáson megközelítőleg kétezren vannak, számukra jóformán lehetetlenné vált a határátlépés. Délről folyamatosan érkeznek a menekültek, számuk napi háromszázra tehető, és főleg Bulgária felől jutnak be az országba. A szerb kormány döntése értelmében közös rendőri-katonai egységeket hoznak létre a szerb–bolgár és a szerb–macedón határ fokozott ellenőrzésére. 2016 eleje óta 150 ezren haladtak át Szerbián, 4500-an kértek közülük menedékjogot. A szerb hatóságok szerint közel háromezer – jobbára pakisztáni és afganisztáni – migráns rekedt a nyugat-balkáni országban. Csak Belgrádba naponta száz menekült érkezik, igaz, ennyi általában távozik is a szerb fővárosból. A Belgrádban rekedtek közül több mint kétszázan éhségsztrájkba kezdtek, így tiltakoznak az EU-ba való belépés akadályozása miatt. (Fehér Rózsa, Vajdaság)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.