Az eszmecsere végén a kékruhások visszahúzódnak az autójukba, így kevésbé hallják a néhány méterre lévő étteremből bömbölő diszkózenét. Ezeket a számokat a 2000-es években is csak eldugott vidékek szórakozóhelyein lehetett menőnek tartani, mi menekülünk is előlük, a park felé vesszük az irányt. Néhány lépés és a lábunk előtt egy cetlit találunk, rajta a felirat, amelynek talán emberek köszönhetik megmenekülésüket: „Thessaloniki / Fezopoulos Euripidis.” Nem tudhatjuk biztosan, de sejthető, ő lehetett a Görögországba érkező menekültek egyik segítője (vagy csempésze). Az ő feladatának vége, nevét hátrahagyták.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A menekültek azonban még nem értek útjuk végére. Az afgánokból álló csoport valahogy igyekszik eljutni Nyugat-Európa felé, ők nem Teszaloniki vagy Belgrád vendégszeretetét keresik. Amikor a menekülteket segítő alapítvány irodájában elmondjuk, hogy magyarok vagyunk, rögtön nekünk szegezik a kérdést: „Nem tudjátok, hogy meddig lesz zárva a határ?”
Biztató válasszal nem tudunk szolgálni, hiszen jelen állás szerint esély sincs arra, hogy Magyarország bárkit is beengedjen a menekültek közül. Ez kifejezetten rossz hír azoknak, aki Belgrádban torpantak meg. Akad köztük olyan, aki már eljutott a magyar határig, de inkább visszajött a szerb fővárosba, és itt vár arra, hogy tovább haladhasson majd. Valamikor, valahogyan. Bármikor, bárhogyan.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Érdekes látni, hogy a szerbek és a menekültek milyen békében élnek egymás mellett. A helyiek ugyanúgy használják a parkot, nem kerülik el a környéket, miközben a padokon, a tisztáson, vagy a parkolóház sarkában lévő kávézóban afgán csoportok várnak a csodára. Az őket segítő központban – amely egyébként fél éve még egy kávézó volt – orvosi ellátásban is részesülnek. Az önkéntesek folyamatosan járják a parkot, gyógyszereket, segélycsomagokat osztanak.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
És amíg a park egyik sarkában a felnőttek üldögélnek, a túloldalt, a parkolóház korlátján ruhák száradnak, és egy nyugodt zugban valaki éppen imádkozni készül a kis szőnyegére térdelve, a gyerekek szinte tudomást sem vesznek arról, hogy hol és milyen helyzetben vannak. Vagy legalábbis próbálják jól érezni magukat. Ehhez nem kell más, mint egy faléc meg egy teniszlabda, és a tucatnyi gyerek egy kriketthez és baseballhoz hasonlító játékba kezd.
|
Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Idejük van bőven, így mindenki sorra kerül, az ütéseket követően pedig szinte lerohanják a fotós kollégát, hogy megnézzék, milyen lett a mozdulatot megörökítő fénykép. Egyikük, egy hosszú hajú, bordó ruhás, tizenkét év körüli kis srác egészen ügyesnek bizonyul, többször is messzire repíti a labdát – amit időnként a rendőrök juttatnak vissza a játéktérre –, és bizony ebben a sportban egy ilyen ütést követően a nézők tombolása mellett a diadalmas hazafutás következne.
Szerbiában megduplázódott a menekültek száma
Miközben Vladimir Cucics menekültügyi biztos arról beszél, hogy újabb migrációs válságtól nem kell tartani Szerbiában, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a július 5-én életbe lépett magyar intézkedések miatt megduplázódott a menekültek száma az országban. A kelebiai és a horgosi határátkelő mellett kialakított rögtönzött sátortáborokban, illetve a határ közelében lévő befogadóállomáson megközelítőleg kétezren vannak, számukra jóformán lehetetlenné vált a határátlépés. Délről folyamatosan érkeznek a menekültek, számuk napi háromszázra tehető, és főleg Bulgária felől jutnak be az országba. A szerb kormány döntése értelmében közös rendőri-katonai egységeket hoznak létre a szerb–bolgár és a szerb–macedón határ fokozott ellenőrzésére. 2016 eleje óta 150 ezren haladtak át Szerbián, 4500-an kértek közülük menedékjogot. A szerb hatóságok szerint közel háromezer – jobbára pakisztáni és afganisztáni – migráns rekedt a nyugat-balkáni országban. Csak Belgrádba naponta száz menekült érkezik, igaz, ennyi általában távozik is a szerb fővárosból. A Belgrádban rekedtek közül több mint kétszázan éhségsztrájkba kezdtek, így tiltakoznak az EU-ba való belépés akadályozása miatt. (Fehér Rózsa, Vajdaság)