Ezer darab, egyenként tizenöt kilós csomag ötezer forint értékben: krumpli, liszt, cukor, olaj, konzervek. A gyerekek csokimikulást is kapnak.

Kevesen tudták, mit is osztanak. De mindennek örültek Korponai Tamás / Népszabadság

Sokan vidékről jöttek, és nem csupán a környező településekről, hanem az ország távoli vidékeiről is. Orosházáról vagy Sátoraljaújhelyről. Személyautókkal, furgonokkal tolatnak a kamionhoz: pakolnak rendületlenül, amíg csak szusszanásnyi hely van a járgányban.

Nem igazán értjük a dolgot. Király Gábor aztán elmagyarázza. Az alapítvány idén ki akarta próbálni, mi történik, ha pártok közreműködésével szervezi meg az élelmiszerosztást. A Fidesznél és az LMP-nél nem jutottak túl a telefonon. A szocialista Hiller István segített elintézni a helyszínt (azért éppen a XX. kerületre esett a választás, mert itt van az alapítvány székhelye is), de ennél többet az MSZP-nél sem sikerült elérniük. A negyedik telefon után feladták. A Demokratikus Koalíciónál viszont – meséli Király Gábor – „nem kezdtek ide-oda hajigálni minket, rögtön azt mondták, hogy oké, intézzük”.

A vidékiek tehát a DK aktivistái. Deákné Zöldi Ágnes például Szegedről érkezett, még a választókerület számát is bemondja. Rend a lelke mindennek. Huszonnyolc csomagot visz a rászorulóknak, a benzinpénzt a DK-sok saját zsebből fizetik.

A többi sorban álló a XX. kerületben lakik. Az önkormányzat szociális osztályától kaptak egy papírt arról, hogy jogosultak a csomagra. Türelmesen várakoznak, nincs értelme tülekedni. A hivatalos papírt elég garanciának érzik arra, hogy nem maradnak hoppon.

A Gyermekétkeztetési Alapítvány „Az ünnep után is van élet…” elnevezéssel szervezte meg az élelmiszerosztást. Arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy karácsony után sem feledkezhetünk meg a nélkülözőkről, akiknek a január–február a legkritikusabb két hónap. Elvégre enni karácsony után is kell.

Ebből a logikából kiindulva –meg egyébként is – azt gondolnánk, hogy a rászorulókat legalább karácsony előtt elhalmozták adományokkal. Egy asszony (a nevét, ha lehet, inkább nem szeretné megmondani) rázza a fejét: „Nagycsaládos vagyok négy gyerekkel, de semmit nem kaptunk sehonnan.” Körülötte többen is rábólintanak. Így igaz. Ők sem.

Erika 34 éves. A férjével, vejével, öt gyerekével és egy unokájával kilencen laknak egy 30 négyzetméteres szoba-konyhában. Veje közmunkásbérét nem számítva havi 140 ezer forintból él a család. Szerinte azok, akik kérdezősködnek az önkormányzatnál, máskor is hozzájutnak segítséghez. Az nem igaz, hogy nem. Csak „utána kell menni”.

A sorban állók közül kevesen tudják, hogy elöl pontosan mit is osztanak. Bármit kapnak, jól fog jönni. „Reméljük, a Jézuska egy kis pénzt is tett abba a szatyorba” – viccelődik egy férfi.

Ő az egyedüli, akit nevetni látunk.