„Engem toltak ki a kéményen”

Jönnek telefonok, érkeznek megjegyzések, de igazán kemény eddig nem volt közöttük.

Miért most telt be a pohár?

Tavaly októberben volt egy tantestületi ülés, ami után a kollégák fele úgy állt fel, elege van, elvették a kedvét a tanítástól, annyit kell körmölni, hogy a gyerekekre már nem marad idő. Hármas körökben ellenőriznek minket: van egy kötelező belső ellenőrzés, a szakfelügyelet és a minősítő bizottság. Egy tanórán hetvenhét indikátornak kellene megfelelnünk nyolc kompetenciaterületen. A „gyengeségeinkről” fejlesztési tervet kell készítenünk. Vagyis ha nem voltam elég kedves Pistikéhez, akkor például otthon, a tükör előtt gyakoroljam a mosolyt és a nyájasságot, s legközelebb szívélyesebben kérjem számon az elmaradt házi feladatot. Ott van még a közutálatnak örvendő portfólió, amit magunkról kellene írnunk, minimum nyolcvan oldalban. Megesz minket a bürokrácia, de ettől nem lesz jobb az oktatás, nem lesznek jobbak a PISA-tesztek.

A miskolci pedagógus és társai kiállására büszkék a gimnázium diákjai Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Hogyan fogadták a diákjaik a változásokat követelő nyílt levelet?

Másnap az iskolarádióban – s erről egyetlen tanár sem tudott előzetesen – beolvasták a levelüket, miszerint büszkék ránk, s arra, hogy nemcsak a történelemkönyvekből tanulhatják a demokráciát, hanem a mi kiállásunkból is. Hitünk szerint olyan gyerekeket kell nevelnünk, akiknek van véleményük, képesek azt szavakba önteni, érvelni mellette, ha kell, megvédeni. A jelenlegi iskolarendszer nem ilyen diá­kokat akar nevelni.

Mi a következő lépésük?

A Tanitanek.com oldalon sorra érkeznek a minket támogató aláírások. Fontos, hogy itt mindenki névvel vállalja a kiállását, nem arctalanul. Jó lenne, ha az egyének mellett minél több tantestület is mellénk állna, elvégre a gondjaink mindenütt ugyanazok. Abban bízunk, hogy a csatlakozók tömege eléri azt a kritikus szintet, ami után szóba állnak velünk a döntéshozók, és végre komolyan veszik a kétségbeesett jelzéseinket.

S ha a „kritikus tömeg” is kevés lesz ahhoz, hogy elérjék a változást?

Onnantól az már szakszervezeti térfél. De változás kell, mert nemcsak a tanárokat, a gyerekeket is kizsigereli a rendszer. Este négykor, ötkor esnek haza az iskolapadból. Tanulnak etikát, van mindennapos testnevelésük, de történelemből nem jutnak el a második világháborúig, mert arra nem marad idő. Helyette a 12. évfolyamon azt kell hogy tanulják a történelemórán, hogyan írjanak meg egy álláspályázatot. Ez vicc.