A Dávid Katalinnak címzett levél elsőként az Origón jelent meg. Rögtön nagy feltűnést keltett a miniszterelnök azon megállapítása, amely szerint az emlékmű körüli vita „nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját". Gerő András azonban ezt a megfogalmazást retorikai fordulatnak, politikusi kiszólásnak tekinti, különösebben nem kíván vele foglalkozni.
Neki más gondjai vannak. Elsőként is az, hogy az amúgy elég terjedelmes levélben nem szerepel a „zsidó" szó, ahogyan nem szerepel a „cigány" sem. Márpedig Magyarországról a származásuk miatt küldtek tömegesen a halálba embereket, a magyar miniszterelnöknek ezt illene figyelembe vennie. Olyan ez – jegyezte meg Gerő –, mintha a Gulágról úgy beszélnénk, hogy közben ki sem ejtjük a szánkon a „fogoly" szót.
A Szabadság térre tervezett szobor szimbolikájáról Orbán azt írja, hogy az arkangyal számára nem Magyarországot, hanem az áldozatokat jelképezi. Szíve joga így gondolni, de az is tény, hogy nagyon sok ember másként gondolja – mondta a történész. Ha egy ilyen kérdésben ennyire tág az értelmezési keret, akkor talán érdemes lenne átgondolni a koncepciót. (Amúgy a műleírásban világosan szerepel, hogy az angyal Magyarországot jelképezi.) Időközben kiderült: a Mazsihisz vezetőivel folytatott megbeszélésen a kormányfő világossá tette, hogy az emlékmű az eredeti elképzelésnek megfelelően megépül a Szabadság téren.
A magyar felelősségét a miniszterelnök úgy láttatja, mintha az kimerülne a kollaborációban, és abban, hogy Magyarország nem kellőképpen állt ellen a németeknek. Ennél azonban másról, többször van szó – hangsúlyozta Gerő András.
1944-ben két vonulat találkozott: a Magyarországon az 1920-as évek óta meglévő és egyre erősödő antiszemita tendenciák, valamint a március 19-én bekövetkezett német megszállás. „Azért, hogy ez a két történet zavartalanul, zökkenőmentesen össze tudott érni, elévülhetetlen felelősség terheli azt az állami politikát, amely a magyar társadalmat antiszemita, kirekesztő gondolkodásra és magatartásra kondicionálta" – mondta. A megszállás nélkül – tette hozzá a történész – egész bizonyosan nem következett volna be ilyen tömeges méretű tragédia. De annak megértéséhez, hogy miért következhetett be ennyire simán és gördülékenyen, nem pusztán 1944-et, hanem az azt megelőző évtizedek magyarországi történéseit is vizsgálni kell.
Összegezve: Gerő András azt a tényt, hogy megszületett a miniszterelnöki levél, minden kifogása ellenére pozitívumnak tartja. Ugyanakkor nem gondolja, hogy Orbán Viktor megnyilvánulása közelebb vinne a megoldáshoz. Az emlékmű – mondta a történész – identitáspolitikai kérdéssé vált. Ha a szobor az eredeti tervek szerint épül meg, akkor bármit is írnak rá, nem képzelhető el kompromisszum.
