Orbán Viktor kormánya tovább rontotta a helyzetet, s gyakorlatilag értelmetlenné tette a HH-HHH definíciót, miközben az ide tartozók helyzete nem javult. Korábban a HH-s kategóriát csak a jövedelmi viszonyokhoz kötötték, de 2013-ban a feltételeket kibővítették három kritériummal. Ezekből, ha egy teljesül, a gyerek HH-s, ha kettő, akkor HHH-s.
Az első pont a szülők végzettségére vonatkozik, ami legfeljebb alapfokú lehet a hátrányos helyzetűek esetében. (Korábban ez a halmozottan hátrányos helyzetűek definíciójához tartozott.) A második kritérium az, hogy a gyermekvédelmi kedvezmény kiadása előtti 16 hónapban legalább 12 hónapig álláskeresőként legyen a szülő nyilvántartva. Ezt a közmunkaprogram miatt ma már teljesíthetetlen feltétel, miközben a közmunka nem húz ki a mélyszegénységből. A harmadik kritérium az elégtelen lakókörnyezet. Minderről nyilatkozni kell.
A definíció következményei súlyosak, de nem váratlanok. A szabályozás előkészítésekor a Balog Zoltán humánminiszter által szervezett antiszegregációs kerekasztal vitájában a tárca elismerte: elképzelhető, hogy az újradefiniálás miatt csökken a HH/HHH-s gyerekek száma. Így is történt. Ezt igazolja egy adat, amely az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) egyik pere során derült ki a periratokból. A CFCF 2008-ban indított pert a Kaposvár cigánytelepe szélén működő Pécsi utcai általános iskolában folyó szegregált oktatás megszüntetéséért. 2010-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta: Kaposvár „eltűrte és fenntartotta azt a helyzetet, amely a spontán szegregáció folytán a perbeli iskolában kialakult".
Azóta az állam elvette az önkormányzatoktól az iskolákat, így most már a Klebelsberg Intézményfenntartó a felelős azért, hogy a helyzet 2010 óta mit sem változott. A CFCF emiatt újabb pert indított, s ennek irataiból kiderül: míg 2012-ben (még a régi definíció szerint megállapítva) a cigányiskola mind a 137 tanulója hátrányos helyzetű volt – mindössze 13 gyerek volt HHH-s, ami eleve gyanúsan alacsony szám –, addig 2014 őszére a 139 tanuló egyike sem HH-s, így persze HHH-s sincs köztük. Vagy döbbenetesen megváltozott a helyi cigánytelepen a családok helyzete és két év leforgása alatt a középosztályig repítették magukat, vagy az új definíció alkalmatlan a gyerekek szegénységi fokának kimutatására.
A periratokból kiderül továbbá az is, hogy a 139 gyerekből 130 kap rendszeres gyerekvédelmi kedvezményt – vagyis rászorultságuk semmit sem változott –, de ez most már nem jelenti automatikusan azt, hogy HH-s kategóriába esnének.
Ez nem csak szómágia: bár semmiféle ilyen nyilvántartás nincs, a HHH-s gyerekek jelentős többségükben cigány származásúak, nyilván sok roma van a HH-sok között is, ahogy szegénységben élő nem romák is. A kategóriák „lebutításával" azonban olyan tankerületek alakíthatók ki, amelyekben nincsenek felülreprezentálva a szegény gyerekek, hiszen nem derül ki róluk, hogy azok, így elhallgatható adott esetben a szegregáció ténye is. Akár a szegény romáké, akár a nem roma szegényeké. Aggasztó az is, hogy egyéb, a szegénység mérséklését célzó állami, illetve uniós programokhoz is ezen adatok alapján lehet hozzáférni. Balog Zoltán büszkén szokott hivatkozni a felzárkózási államtitkári időszaka alatt a nevéhez köthető Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiára, amelynek hosszú távú intézkedési tervei a korábbi HH/HHH definícióra épülnek. Ennek a dokumentumnak van például egy „Hátrányos helyzetű, köztük roma fiatalok közép- és felsőfokú oktatásba való eljutásának és bennmaradásának elősegítése" című fejezete. Ha nincsenek hátrányos helyzetű gyerekek, akkor kiket fognak a közép- és felsőfokú oktatásba bejuttatni?
|
Roma család Lyukóbányán. Adott esetben elhallgatható a szegregáció ténye is Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Az HH-s, és HHH-s gyerekek eltűnése a köznevelésért felelős államtitkár-helyettesnek is feltűnt. A periratokban ugyanis rábukkantunk Sipos Imre levelére, amelyet a KLIK elnökének, Hanesz Józsefnek írt. Ebben Sipos rámutat: „nyilatkozási vagy nyilvántartási és adatszolgáltatási problémák" okozhatják, hogy hátrányos helyzetű tanulók aránya intézményi szinten egy év alatt több mint 90 százalékkal csökkent, miközben (...) a szociális hátrányok és ennek intézményi leképeződése minden valószínűség szerint továbbra is fennállnak". Ezt támasztják alá más statisztikai adatok is: a 2014/2015. tanévben az intézmény tanulóinak 80 százaléka nem fizet étkezési térítési díjat vagy kedvezményesen étkezik.
A levélben olvasható adatnyilvántartási problémákra utalva megkerestük a tárcát, az elmúlt év tapasztalatainak fényében nem gondolják-e, hogy változtatni kéne e HH/HHH definíción. A minisztérium válasza pozitív, az intézkedés eredményeit megvizsgálják és a tapasztalatok alapján döntenek a módosítás szükségességéről.
A vonatkozó kormányzati intézkedési tervben szerepel, hogy „a szegény családban élő gyermekek számának csökkentése és a szegénység átörökítésének megelőzése érdekében" meg kell vizsgálni a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság belépési feltételeinek módosítási lehetőségeit. Azt írják: „szükséges felülvizsgálni a hátrányos helyzet fogalmát és szabályozását".