A 2010-ben elindított Ős-Dráva program az ország egyik legszegényebb térségének tartott Ormánság 25 milliárd forintos, 45 ezer hektárt érintő, 2020-ig tartó komplex területfejlesztési programja. A kormányhatározattal megalapozott tervek szerint a Dráva vizének egy részét az árokhálózaton keresztül tavakhoz, holtágakhoz, öntözendő területekhez juttatják, a természetes eredetű lefolyásból származó vizet visszatartják, ebből oldják meg az agrárterületek öntözését. Mindez az ígéretek szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a projekt által érintett, 43, baranyai és somogyi település lakói munkához, s piacképes termékek előállításával jövedelemhez jussanak.
Tiffán Zsolt, a program miniszteri biztosa már többször elmondta: lehetőség lesz falusi vendéglátók képzésére, helyitermék-fejlesztésre, és a helyben készült minőségi áruk piacra jutását segítő védjegyrendszer kidolgozására is. A biztos és munkatársai azt prognosztizálták, hogy 2020 után ezrek juthatnak megélhetéshez, és több településen megszűnhet a munkanélküliség. Az elmúlt két évben a program 420 ormánságinak biztosított közmunkát, így érthető, hogy a térségben élők azt gondolják: a projekt dolga a közfoglalkoztatás. Holott a program épp arra lett kitalálva, hogy az agrártermelés és az idegenforgalom feltételeinek megteremtésével, valamint átképzésekkel ösztönözzék a helyiek vállalkozó kedvét, és ne a közmunka legyen a fő megélhetési forrás.
Az ormánságiak erről mintha nem tudnának.
S nemcsak a közmunkáslétből kikecmeregni képtelenekre igaz ez, hanem – úgy tűnik – magukra a program irányítóira is. Megkerestem a projekt miniszteri biztosát, Tiffán Zsoltot, hogy beszéljünk a program jövőbeni hatásairól, ám ő írásban kérte a kérdéseket. Elküldtem azokat, s alapvetően arra voltam kíváncsi, miképp ad majd munkalehetőséget a program. Tiffán válasza nem állt másból, mint a program kormányhatározatából. Az azonban csak elvekről és pénzfelosztásról szól, nem a megvalósítás mikéntjéről, jelenlegi állásáról és a később remélt eredményeiről. Így nem adhatunk számot arról, mit várhat a 43 település 15 ezer szegénységi küszöb alatt élő lakója.
|
| Fotó: Laufer László / Népszabadság |
Megkérdeztem ugyanerről tucatnyi ormánsági falu polgármesterét, de ők sem tudnak róla, hogy a következő években milyen önfenntartó munkahelyek jöhetnek létre a program tájátalakító beruházásaira építve. Elmondták, hogy eddig épült bicikliút, vannak már kerékpárkölcsönzők, őszre befejezik nyolc falu fakazettás templomának felújítását, meg hogy tavaly átadták Szaporca határában a Duna–Dráva Nemzeti Park látogatóközpontját. Ám hogy a program hatására miképp válik a közmunkások egy része ős- vagy kistermelővé, hol, miképp dolgozhatják fel, értékesíthetik terményeiket, mindez hány embernek ad megélhetést, és milyen turizmusban gondolkodik a projekt, arról sejtelme sincs senkinek. Sabacz József, a 370 lelkes Drávatamási főállásban kocsmárosként és fakitermelőként boldoguló első embere ennyit mondott: – Ettől a programtól aligha lesznek az ormánsági emberek őstermelők vagy vállalkozók. Szerintem ez nem javít az itteniek életén.
Ugyanígy látta az 50 lelkes Kemse fideszes polgármestere, Vető János. Arra a kérdésre, hogy mire jó a program, annyit mondott: semmire. Nagy Árpád, Bogdása polgármestere sem vélekedett másképp:
– A program csak propaganda, semmit se hoz nekünk.
|
| Fotó: Laufer László / Népszabadság |
Az egyik faluvezető, a Markócot irányító Lantos Tamás viszont utalt arra, hogy kinek hozhat ez a program. Mielőtt véleményét idéznénk, nem árt tudni, hogy az agrármérnök és szociológus végzettségű férfi 1990-ben hozta létre az Ormánságért Alapítványt, amely a tájegység gazdasági-társadalmi felemelkedéséért igyekszik tenni azóta is. Az Ormánságért Alapítvány fejlesztési koncepciója az Ős-Dráva program előképének tekinthető. A polgármester szerint épp az ellenkezője valósul meg annak, mint ami az eredeti cél volt: a közmunkában megtisztított csatornarendszerek nemhogy visszatartják a területre érkező vizeket, inkább gyorsabban elvezetik, így a vízbőségre építhető gyümölcstermelés, erdőtelepítés, legeltető állattartás feltételei nem teremtődnek meg. Pedig Lantos biztos abban, hogy a hagyományos vízgazdálkodással a program által megcélzott területen – például gyümölcstermeléssel – több ezer ember kapna életlehetőséget. Az agrármérnök beszélt arról is, hogy az alapítvány által létrehozott Ormánság Munkacsoport hiába ajánlotta fel szakmai tudását, a Dráva-program irányítói ezt nem igénylik. Lantos ezt a következőkkel magyarázta:
– A munkák java ezután kezdődik, s a program irányítói nem akarják, hogy belelássunk a lapjaikba. Talán azért, hogy a hozzájuk kötődő üzleti körök nyerjék majd el a munkákat, s lenyúlhassák a milliárdokat.
