Szegeden és Makón több társasházat épített egy vállalkozói csoport, amely az úgynevezett keretjelzálog intézményét alkalmazta. Ennek az a lényege, hogy a lakók a vállalkozó által alapított projektcégtől vásárolták meg a lakást. A projektcég a teljes társasházra egyben vett föl hitelt a Raiffeisen Banktól.
A lakók kifizették a lakásuk vételárát a vállalkozónak, ám az nem fizette be pénzt a Raiffeisen Banknak.A lakók ugyan aláírták azt a kitételt az adásvételi szerződésben, hogy a Raiffeisen Bank projekthitele terheli az ingatlanukat, de a szerződésben az is benne volt, hogy a vállalkozó megadott dátumra tehermentesíti azok ingatlanát, akik neki kifizették a vételárat.
A Korondi utcaiak a végrehajtó és a Raiffeisen Bank ügyvédje által tartott tájékoztatón azt hallhatták, hogy a jogerős ítélet és a végrehajtás elrendelése után már mit sem számít, hogy őket becsapták-e vagy sem. Nem számít, hogy kifizették a lakásuk teljes árát, hogy sokuknak egész élete munkája ráment a lakásra, amit most elveszítenek.
Megmagyarázták nekik: itt nem arról van szó, hogy van-e igazság, hogy emberséges dolog-e például egy mozgásképtelen férfit és a súlyosan rokkant feleségét kirakni a kifizetett lakásukból az utcára, hanem egy jogi eljárás végigviteléről.
A végrehajtó és a banki jogász igyekezett megértetni velük, hogy ez egy véglegesen eldőlt kérdés. A kilakoltatandók ugyan igazságtalannak érzik, ami történik velük, de például a Raiffeisen Bank szempontjából éppen az lesz az igazság pillanata, amikor visszakapja a vállalkozónak hitelezett pénzt. A Raiffeisen Bank elengedhette volna a perköltséget a lakóknak, de nem engedték el, mert nem áll érdekükben.
A jogászok fölvilágosították a lakókat, hogy a perköltséget a végrehajtó levonhatja a fizetésükből, a nyugdíjukból, lefoglalhatják miatta az ingóságaikat. Ameddig nincs az összes perköltség befizetve, addig a pénzt annak a számlájáról emelhetik le, akién az adósok közül éppen találnak. A magukat tulajdonosnak gondoló lakóknak nincs elővásárlási joguk – vagyis ők nem vehetik meg másodszor a lakásukat annyi pénzért, amennyit az árverésen ígérnek érte – nekik a bank által követelt és a bíróság által megítélt teljes vételárat kellene másodszor is kifizetni.
Arról is felvilágosították őket, hogy nincs semmiféle jelentősége vagy halasztó hatálya, ha pert indítanak, amelyben azt bizonyítanák, hogy a bank döntéshozói összejátszottak a cégeit bedöntő építési vállalkozóval, és az őket félrevezető adásvételi szerződéseket megszövegező ügyvéddel. Csongrád megyében egyébként az ügyészség is, a rendőrség is nyomozott már az ügyben, de nem emeltek vádat, mert a hatóságok nem láttak szándékot arra, hogy a leendő lakástulajdonosokat tévedésbe akarták ejteni.
A Szegedi Törvényszéken január 19-én tárgyalják egy másik csoport teljesen hasonló ügyét. Ott tavaly januárban a Szegedi Ítélőtábla új eljárást rendelt el – ugyanaz a tanácsvezető bíró ugyanabban a mederben vezeti az újabb tárgyalást.
A végrehajtónál tartott tájékoztatón megjelent ennek a másik lakóközösségnek az egyik tagja, akinek azt prognosztizálták: még egy ítélőtáblai fellebbezést beleszámítva, az ő esetükben nem idén nyáron, hanem az év végén kerülhet sor a végrehajtásra.
