Elnök az erdőben: a magyarázat sántább a disszertációnál

A Schmitt Pál vélelmezett plágiumügyében született, napok alatt lavinává hízó vicc-folyamban van egy felejthetetlen egysoros: "Plágium? Le sem tudom írni!"

Ebben a két kurta mondatban ugyanúgy benne volt a lényeg, mint a 180 perc című rádióműsor ma reggeli elnöki interjújában: plagizálni - a szó eredeti, klasszikus értelmében - csak az tud, aki valamennyire azért otthon van a tudományos publikációk (távolról nézve sűrű és sötét) rengetegében.

Ha valaki - az elnök személyébe, netán az őt személyes döntéssel kiválasztó miniszterelnökbe vetett bizalom okán, vagy csak a köztársasági elnöki poszt tekintélyét féltve - azt remélte, hogy létezik egy rövidebb út, azaz Schmitt Pál majd előránt a zakója zsebéből egy meggyőző és frappáns magyarázatot, netán egy mostanáig kallódó felhasználói szerződést néhai Nikolai Georgijev aláírásával, most csalódnia kellett.

Egyszerű, és a politikai status quo-t érintetlenül hagyó megoldás nincs. Súlyos, az államfői hivatalt és a kormányt egyformán érintő hitelvesztés nélkül ebből az ügyből már nem lehet kikeveredni.

Az elnök a saját - hallhatóan alapos felkészülés/felkészítés nyomán megformált - szavaival egyre beljebb navigálta magát és hallgatóságát abba az erdőbe, amelyből napok óta igyekszik kilopakodni. A látszat most az, hogy az emberek emberének (aki akkor még egyszerű, rendszerektől függetlenül az ország tenyerén hordott sportdiplomata volt) talán akadt egy embere, aki a disszertációírás terhét részben vagy egészben levette a válláról.

Másképp az elnök alighanem komolyabb jártasságot tudna felmutatni a tudományos közlemények előállításának és közzétételének tárgyában (annál is inkább, mivel párját ritkító eset, hogy valakinek a doktori disszertációja az első publikáció tudományos karrierje során - az pedig valószínűleg hungarikum, ha egyben az utolsó is).

Tisztában lenne vele, hogy az általa kulcsszóként használt törzsanyag nem az "átvettem, de nem hivatkoztam" szinonimája, hanem a kötelezően tanítandó és elsajátítandó tantervi ismerethányad (a közoktatásban), az idézés szabályai pedig a lényegüket tekintve azóta változatlanok, mióta modern tudomány létezik. Olyannyira, hogy az egyébként mindent gyökeresen felforgató internet megjelenése sem változtatott rajtuk.

Tudná továbbá, hogy a konzulenst és az opponenst nem "kinevezik", hanem felkérik (azoktól a különleges esetektől eltekintve, amikor a fontos elvtárs diploma- vagy fokozatszerzését az egész államigazgatás közérdeknek tekinti - egyebek között azért váltottunk rendszert 1990-ben, hogy ilyesminek 1992 táján már a gyanúja sem merülhessen föl).

A mi elnökünk számára mindez láthatóan nem része az ismeretek rendszerének. Az ő fejében a doktori disszertáció olyasmi, mint az operabérlet: egyszeri aktussal megszerezhető belépő a szellemi elitbe. Végighallgatva az interjút, úgy tűnt: Schmitt Pál alaposan el van tévedve: nem érti, hogy a magyarázata még sántább, mint maga a dolgozat, és az egész helyzet vállalhatatlan.

A tudományos kutatás, a források elemzése és ellenőrzése, az eredmények és a következtetések publikálható színvonalú megfogalmazása kétségkívül bonyolult feladat, nem mindenki alkalmas rá, hogy megoldja. Az már a mi bajunk (meg - amennyit érzékel belőle - az elnöké), hogy ugyanígy áll a dolog a köztársaság legfőbb közjogi hivatalával is.

Schmitt Pál az elnöki palota ajtajában: megy vagy marad?
Schmitt Pál
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.