A kormányzati retorikával szemben tehát zömében olyan emberekről van szó, akiknek az élete, testi épsége a hazájában veszélyben volt.
Ennek ellenére eddig alig több mint háromszáz főt ismertek el menekültként, oltalmazottként vagy befogadottként. A magyarázat: senki nem akar itt maradni, és a kérelem benyújtása után a legtöbb kérelmező egyszerűen eltűnik.
A hivatal augusztus végéig 67 ezer ügyben döntött – ebből 15 ezer a tavalyi hátralék volt –, de alig több mint kétezer esetben született érdemi, nagyrészt elutasító határozat, míg a többi eljárást megszüntették, mert a menekülőnek nyoma veszett. Most egyébként 95 ezer kérelem vár elbírálásra, de a BÁH maga is úgy véli, az érintettek zöme már szintén odébbállt.
A rendőrségi statisztikák szerint már több mint 170 ezer határsértővel szemben intézkedtek, és közülük a visszafogadási egyezmények alapján július végéig mindössze négyezret toloncoltak vissza. Miután a befogadó állomásokon három-négyezernél többen nemigen vannak, igen sokan vélhetően nyugatra távoztak, miután a belső határokat alig őrzik. Ezt mutatja, hogy kifelé irányuló határsértés miatt nyárig alig több több kétezer migránst fogtak el, a többi meg mehetett szabadon bármerre. Nekik nyomuk veszett, mert
a dublini rendeletre hivatkozva az eltűnt legalább 150 ezerből csupán mintegy 1500 főt akartak valamelyik uniós tagállamból visszaküldeni, és nem egészen hétszáz esetben hajtották végre az átadást.
A rendszer működőképességének 15-20 éve az egyik feltétele, hogy mindenki gyorsan elhagyja az országot – ezt állítja Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetője. Most viszont meg akarták mutatni – magyarázta –, hogy
a kormány egyedül, minden segítség nélkül megoldja azt a problémát, amelyet fideszes politikusok szerint az unió generált.
A jogvédő álláspontja szerint Magyarország ezért pár napig látványosan nem engedte tovább a menekültek egyes csoportjait, demonstrálva, mennyire tiszteletben tartják az uniós jogot.
Hasonló akciókra egyébként időnként már korábban is sor került – emlékeztetett a jogvédő –, de a többség sok éve napokon vagy heteken belül tovább tud utazni nyugatra, és nem tűnt úgy, hogy ez itthon bárkit is aggasztana, miközben 2013 óta már csaknem negyedmillió emberről van szó.
A napokban ugyanez történt, igaz, ezúttal nem egyenként vagy kisebb csoportokban titokban, hanem igen látványosan, hatósági segítséggel – a hatályos közösségi normákat felrúgva – távozhatott több mint tízezer menekülő.
Mellesleg az uniós jog demonstratív tiszteletének része lenne az is – tette hozzá mindehhez a jogvédő –, hogy a menedékkérőknek megfelelő elhelyezési körülményeket és ellátást biztosítanak, kiszűrik a sérülékeny csoportokat, s lefolytatják a nemzetközi normáknak megfelelő menekültügyi eljárást. Viszont
hónapok óta nem történt semmi a befogadó kapacitás valódi bővítésére
– jelentette ki –, utalva rá, hogy az ukrán válság kapcsán a belügyminiszter másfél éve közölte: szükség esetén 170 ezer menekültet is el tudunk helyezni. Most ennek töredékével sem boldogulnak, ugyanakkor nem kérték a karitatív szervezetek és a civilek segítségét, sőt nem tartanak igényt az EU közreműködésére sem, amely határ menti hotspotok felállításával könnyítené meg a regisztrációt és a gyors döntéshozatalt.
Ezzel szemben augusztus 1-jétől olyan szabályok léptek életbe, amelyek alapján esély sincs a menedékkérelmek tisztességes elbírálására – emelte ki Gyulai. A „jogi határzárról” szóló törvénymódosítások hatására a helyzet még reménytelenebbé válik, hiszen az eljárási határidőket tovább szűkítik, és érdemi jogorvoslatra gyakorlatilag lehetőséget sem adnak. Ráadásul aki a kerítésen át jut be az ország területére, azt mindjárt bűncselekménnyel is vádolják majd, ami egyébként az uniós és a nemzetközi jogot is sérti.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A javaslatcsomag része, hogy a határon tranzitzónákat jelölnek ki, amelyeket a menekültügyi eljárás végéig senki sem hagyhat el. Csakhogy egyelőre nyoma nincs annak, hogy ezt miként akarják majd megvalósítani, miközben szeptember 15-e, vagyis a törvénymódosítások életbe lépése után – már ha a menekülők száma nem csökken jelentősen –
egyszerre akár húsz-harmincezer embert kellene fogva tartani.
Többségükre egy-két héten belül kiutasítás vár, hiszen a biztonságosnak minősített Szerbiából jönnek, így menedékkérelmüket elfogadhatatlannak kell majd minősíteni. Különben azt sem tudni, mi lesz, ha nem veszik vissza őket. Csupán annyi biztos, hogy a zárt zónákban töltött négy hét után mindenkit be kell léptetni az ország területére, és akkor megint csak mehetnek a menekülők isten hírével tovább.
