Zoltai főtanácsadóként Lázár oldalán Kurucz Árpád / Népszabadság

Péntek délután, közvetlenül a szombat bejövetele előtt „érthetetlen és súlyos, a magyar zsidóság számára rendkívül káros döntés” született a Dohány utcai templomkörzet elöljáróságán. Zoltai Gusztávot, a körzet elnökét azért mentették fel tisztségéből, mert Magyarország kormányában főtanácsadói posztot tölt be – írja lapunkhoz eljuttatott Facebook-bejegyzésében Szabó György, a Mazsök (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) kuratóriumi elnöke.

Bár Zoltai Gusztáv tavasszal távozni kényszerült a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) és a BZSH (Budapesti Zsidó Hitközség) ügyvezető igazgatói tisztségéből, a Dohány utcai templomkörzet elnöki posztját megtartotta. Miután kiderült, hogy Lázár János miniszter tanácsadója lett – és ezért igen indulatos bírálatokat kapott –, szóban közölte Frölich Róbert főrabbival: lemond Dohány utcai elnöki pozíciójáról is. Aztán meggondolta magát. Visszavonta szóbeli közlését, és írásban az ellenkezőjét erősítette meg. Azt, hogy a Dohány utcai körzet elnöke kíván maradni.

A körzet elöljárósága azonban – mint arról beszámoltunk – visszahívta posztjáról. Információnk szerint csaknem egyöntetű döntés született. (A hír kapcsán szerettük volna megszólaltatni Zoltai Gusztávot. Telefonon elértük ugyan, de – mondván: külföldön tartózkodik – nem tudott érdemben nyilatkozni.)

A Mazsök a minap, még a Dohány utcai döntés előtt kuratóriumi ülést tartott, amelyen kurátorként Zoltai Gusztáv is részt vett. Szabó György örömmel üdvözölte, hogy Zoltai miniszterelnökségi tanácsadó lett, és kérte, közvetítsen a Mazsök és Lázár János között is.

Ahogyan a Mazsihisz vezetői ellenük irányuló kormányzati manőverként értékelhették Zoltai megbízását, mostani visszahívását válaszcsapásnak gondolhatja Szabó György. Ellentámadásba ment át. Azok után, hogy a hét elején a Zsidó Közösségi Kerekasztalon szerinte sikerült lényeges eredményeket elérni, ez a „durva és otromba döntés további súlyos károkat okozhat a Mazsihisz és Magyarország kormánya amúgy sem felhőtlen viszonyában”.

A közalapítványi elnök elítélendő dolognak tartja, hogy a Mazsihiszben és a BZSH-ban a belső feszültségeket, harcokat nem az ügyek tisztázásával, hanem „egyéni érdekek mentén folyó kicsinyes bosszúállással próbálják rendezni a felek oly módon, hogy annak egyetlen kárvallottja a magyar zsidóság”.

Zoltai Gusztávról sok kritikát és rosszat lehet mondani, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy a Mazsihisz ma működő intézményei „szinte kivétel nélkül az ő munkásságának köszönhetőek” – vélekedik Szabó György. Milyen logika az, hogy ha valaki a magyar kormány tanácsadója, akkor áruló, és nem érdemes egy templomkörzet vezetői posztjára? Mi az, hogy áruló? A Mazsihisz egy politikai klub? – sorolja kérdéseit a kuratóriumi elnök.

Az árulás vádjának említésével Szabó György nyilván Heisler András, a Mazsihisz elnöke nyilatkozatára utal. „Elképesztően heves reakciókat kaptam a zsidó közösség tagjaitól, mindenki a végletekig ki van akadva. Általában árulónak nevezik Zoltai Gusztávot” – mondta lapunknak Heisler. Ezzel szemben Zoltai kérdésünkre kijelentette: „Nem vagyok áruló! Annak, aki azt képzeli rólam, hogy én a magyarországi zsidóság ellenében, és nem annak érdekében fogok dolgozni, egész komolyan mondom, nagy bajok vannak az agyával”. 

Szabó György hangsúlyozza, hogy a Dohány utca esetében arról a templomkörzetről van szó, Európa legnagyobb zsinagógájáról, amelynek akár a felújítása, akár rabbijának (Frölich Róbertnek – a szerk.) tábornoki előre léptetése nem lett volna lehetséges Zoltai nélkül.

Bejegyzése így végződik: „Mi állandóan megértést és előítélet-mentességet kérünk számon a társadalmon, de közben mi magunk vagyunk a legjobban tele gyűlölettel és előítéletekkel egymás ellen. A bojkott szemlélete úgy látszik saját házukon belül is pusztít. Ha valami vagy valaki nem tetszik, akkor kirúgjuk, meghurcoljuk. Kilépünk, bojkottálunk, kizárunk, elutasítunk, és erkölcsi magaslatokból lefelé kiabálva boldog-boldogtalannak fenyegetve nyilatkozunk. Gratulálok! Csak így tovább. Ebben az ütemben nemhogy sok barátunk nem marad, mire feleszmélünk, egészen apró darabokban találjuk magunkat.”