Az amerikai David Baer teológia- és filozófiaprofesszor nyílt levelet írt a magyar egyházakban lévő barátainak és „mindazoknak, akik eddig Orbán Viktort támogatták”. A Texas Lutheran Universityn dolgozó professzor ösztöndíjasként több évet töltött nálunk. Jól beszél magyarul, felesége és gyerekei magyar állampolgárok. Magyarul írt levelét az evangelikus.hu amolyan vitairatként tette közzé.

David Baer elöljáróban hangsúlyozza, hogy szeretne válaszolni a Magyarországot érő nyugati kritikákra, de nem tudja megtenni: „az Orbán-kormány ma már messze túllépett azon a határon, amely Nyugaton politikailag elfogadható”.

A professzor – a jobboldali politikai erők szimpatizánsaként – megemlíti, hogy a kilencvenes években mennyire lelkesedtek Orbán Viktorért az amerikai politológusok. Személy szerint ő is örült, amikor a Fidesz először 1998-ban, majd 2010-ben megnyerte a választásokat.

Remélte, hogy az MSZP sok hibával tarkított, hosszú kormányzása után az ország újra egyensúlyba kerül. A mostani Orbán-kormány intézkedéseit kezdetben meglepetéssel, aztán kiábrándulással, végül megdöbbenéssel fogadta.

Az elmúlt húsz évben úgy tűnt – írja a professzor –, hogy Magyarország nyitott, demokratikus rendszerré vált. Igaz, a Nyugathoz való tartozás akkor lenne teljes, ha az ország képes lenne megszabadulni a kommunizmus negatív társadalmi hatásaitól. Habár ezt a feladatot nem sikerült teljes mértékben végrehajtani, a kommunizmus maradványainak felszámolása mindig is a nyugati integráció egyik célja volt. A jelenlegi Orbán-kormány azonban a kommunista múltat úgy próbálja felszámolni, hogy elhagyja a Nyugatot.

A katolikus tanításokat többször idéző professzor keresztény szempontból különösen is aggasztónak nevezi a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt, amely „egyenlőtlen jogi különbséget tesz egyházak és vallási közösségek között”. Egyebek mellett kifogásolja, hogy az egyházak nyilvántartásba vétele az Országgyűlés kétharmados szavazatától függ, és nem a bíróság jogi értelmezésétől – holott a vallásszabadság nem politikai, hanem jogi kérdés. „A vallásszabadságot mi, keresztények nem így értelmezzük!”

Az új magyar alkotmányra – folytatja – lehet úgy tekinteni, mint egy sajátos magyar demokrácia fundamentumára. De akkor azzal is tisztában kell lenni, hogy ez a sajátos magyar demokrácia ellentétes a nyugati demokrácia alapszabályaival. Az összpontosított parlamenti hatalom, amely aláássa az állami intézmények függetlenségét, a sok kétharmados törvény, a média és a vallásszabadság korlátozása – mindezek összeférhetetlenek a demokrácia nyugati értelmezésével.

Márpedig ebben a tekintetben a Nyugat egységes: mind a baloldali, mind a jobboldali sajtó (legyen az osztrák, angol, német, francia vagy amerikai) azonos véleményen van. Nyugaton ezt a sajátos, újfajta demokráciát „putyinizmusnak” hívják – állapítja meg a professzor.

Eddig nem volt példa arra, hogy egy nemzet önként kilépett volna a demokratikus országok közösségéből. Magyarországon viszont jelenleg olyan rendszerváltozás megy végbe, amely nem kompatibilis a nyugati, európai, demokratikus értékek hagyományaival. Mivel ez a folyamat az Európai Unión belül zajlik, gyengíti az egész európai közösséget. Így a közösség kénytelen reagálni. Tehát – hangsúlyozza David Baer – nem Magyarország elleni támadásról van szó, hanem a kormány lépéseinek következményéről.

Ha ezen a harmadik úton jár az ország, akkor kivonul az európai közösségből. Magyarország már most is elszigetelt nemzetközileg, a kormányával szemben bizalmatlan az Európai Unió.

A professzor a maga részéről nem látja, hogy miként szolgálja ez a sajátos politika a magyar nemzet érdekét. Attól fél, hogy „Magyarország balkáni állammá válik, és sorsában is a Balkánéval fog osztozni. Kérem, ne engedjétek meg a politikai vezetésnek, hogy a hitetekkel visszaéljen, és önkényesen úgy rajzolja át Európa térképét, hogy Magyarország újra a Kelet része legyen!”

David Baer nyílt levelére Márfi Gyula veszprémi érsek szintén terjedelmes nyílt levélben válaszolt, és azt egyházmegyéje honlapján is megjelentette.

A katolikus püspöki kar tagja köszönetet mond, amiért a professzor figyelemmel kíséri hazánk sorsát, de úgy ítéli meg, David Baer véleménye „mind a magyarországi, mind az európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi összefüggések figyelembe vétele pedig teljesen hiányzik belőle”.

Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol egyénileg is és közösségben is, amilyet akar – állítja az érsek. Márfi Gyula nem tartja aggályosnak, hogy az egyházak nyilvántartásba vételét nem a bíróság, hanem a parlament végzi.

Ebből a kifogásból is csak az látszik, hogy az amerikai professzor nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. Hisz – olvasható az érsek válaszában – a „független magyar igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, úgynevezett koncepciós perekben”.

A későbbiekben az érsek Iványi Gábor lelkészt úgy jellemzi, mint akit idehaza mindenki ismer, de „sokkal inkább nagyhangú politikusként, mint igehirdetőként”. (Iványi Gábor és társai annak idején nem voltak hajlandók behódolni a pártállamnak. Egyházát, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget a szocializmus idején csak hosszas küzdelem után ismerték el. A mostani parlament a közösséget megfosztotta egyházi státusztól.)

A magyar kormány európaiságával kapcsolatban Márfi Gyula kifejti, hogy van még egy rejtőzködő keresztény Európa, de van egy nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében tartó, élesen keresztényellenes, ultraliberális Európa is.

Utóbbi számára az európaiság egyet jelent az abortusz engedélyezésével, a szabad szerelemmel, a leszbikusok és homoszexuálisok házasságának elismerésével, a gender ideológia hirdetésével és a vadkapitalista szabad versennyel.

Az érsek úgy látja, ez a magát baloldaliként és modernként ünneplő Európa igazából a kommunistákból lett kapitalisták Európája, a diktátorokból lett „szabadságharcosoké” és a „demokráciáért aggódó” diktátoroké, olyanoké, akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben folytatott hazudozásban, a sokakat megtévesztő farizeusságban.

Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes, múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, „saját hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban”. Strasbourgban – írja az érsek – Orbán Viktor imponáló türelemmel hallgatta végig a „habzó szájjal üvöltöző” Cohn-Benditet. (Márfi Gyula kitér arra is, hogy Orbánt „egy közismert pedofil” akarta móresre tanítani, ami igazán bátor megfogalmazás egy olyan egyház képviselőjétől, amelyen pedofilbotrányok söpörtek végig.)

Az érsek úgy véli, hogy az amerikai professzor figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak szerepét. Orbán Viktornak nem az EU-val van elsősorban baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait valahol a New York-i Wall Streeten sejtjük, ezért egyszerűen csak így hívjuk őket, hogy „Amerika”. Az elnevezés persze téves – teszi hozzá az érsek –, „a dollárnak és a dollár urainak-szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük sem. Ők a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak.”

(Kamat)adófizetőikké akarják tenni az egyes államokat is, ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad választásokat, igyekeznek megvenni az egyes kormányokat. A szemükben az a „jó kormány”, amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is, majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját. Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával vádolják: „nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a hivatalos adatokat is meghamisíthatja”.

Más szabályok vonatkoznak a „rossz kormányra”, amely megpróbál kitörni az adósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási hiány nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítják – folytatja eszmefuttatását Márfi Gyula.

A nemzetközi nagytőke „átfogó hadműveletét” az érsek szerint Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még akkor is így van, ha az amerikai „színészek” (Hillary Clinton, Charles Gati, George Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak többségben.

A nagytőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát, igénybe veszi az Európai Bizottság és az Európai Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor ideológiai ellenfelei. Természetesen – jegyzi meg Márfi Gyula – felhasználja a magyar ellenzék képviselőit is, akiket „rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados parlamenti többsége”.

Az EU képviselői jól tudják, hogy a „nemzetközi nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik”, mégis vállalják az együttműködést anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból. (Kertész Ákosnak és Kertész Imrének is jut egy oldalvágás.)

A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos gyakorlata – szögezi le Márfi Gyula –, de nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem. Része ez egy nemzetek felett álló vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának, amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak. (Senkinek ne legyen hiányérzete: előkerül Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Manuel Barroso és – újra – Cohn-Bendit neve is.)

Egyedül a Szentlélek képes kimenteni a világot az ultraliberális, vadkapitalista diktatúrából, felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző keresztény Európát – zárja nyílt levelét Márfi Gyula veszprémi érsek.