Megindult a vetélkedés, hogy kinek a jelöltje Falus. Akkor még ennek volt tétje, utóbb annak, hogy ki tudja a kétes dicsőséget elhárítani. Néhány perccel a jelöléséről szóló hír megjelenése után a DK és a fővárosi MSZP egyik meghatározó politikusa is azt terjesztette, hogy a volt tiszti főorvos megtalálása közös bölcsesség volt, de nekik fontos szerepük volt abban, hogy így alakult. Az Együtt–PM egyik politikusa kiemelte, hogy Falus részt vett a tavaszi kampányukban is. Gyurcsány nevezte ki a tisztiorvosi szolgálat élére, azóta is jó a kapcsolat – jelezte a DK egyik politikusa, és a szocialisták is hangsúlyozták, hogy Falus az MSZP tagja volt, noha a II. kerületi taggyűlésekre nem sűrűn járt. Mindenki megkönnyebbült, megtalálták a legkisebb közös többszöröst.
Senki nem büszkélkedik
– Nem gondoltuk, hogy a legjobb jelölt a városban, de senki sem tudott róla rosszat mondani – eleveníti fel a tárgyalás egyik résztvevője. Javára írták, hogy vezetett országos hivatalt, a kormányváltás után is aktív maradt, rendezvényeket szervezett, szerepet vállalt Bajnai Gordon alapítványában. Tiszteletre méltó szakmai életút áll mögötte. Szóba került, hogy nincs önkormányzati tapasztalata, de emiatt nem aggódtak. Igazából senki sem gondolta komolyan, hogy a kalapból alig hetven nappal a választás előtt elővett tüdőgyógyász nyerhet. De abban bíztak, hogy komoly kihívója lehet Tarlósnak. Egy tisztes őszes halánték – parafrazálta Szenes Iván Jávor Pálnak írt dalát Lendvai Ildikó.
 |
Kezdetben az ellenzékben mindenki magának tulajdonította az ötletet, hogy Falus Ferenccel győzzék le Tarlóst
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Hogy Falus neve kinek jutott először eszébe, nehéz feltárni, mert bő két hónap elteltével senki sem büszkélkedik azzal, hogy ő volt az ötletgazda. Az MSZP és a DK úgy emlékszik, eleve az Együtt–PM hozta (II. kerületi polgármesterjelöltjük volt), míg a pártszövetségben úgy, hogy a másik két formációból is voltak ajánlói. Forrásaink szerint Székely Sándor, az Együtt – a Szolidaritás mozgalomból jövő – társelnöke az elsők között vetette fel, hogy Falus legyen a főpolgármester-jelölt. Többen felidézték, hogy a tárgyalássorozat vége felé Molnár Csaba, a DK alelnöke is őt javasolta. Kompromisszumos jelöltnek tartották a budapesti szocialisták is, akik nem sokkal korábban azzal álltak elő, hogy Falus induljon a III. kerületben, mivel ott az MSZP és Együtt–PM képtelen kiegyezni. A szocialisták vezetői ekkor a háttérben már egyeztettek más jelöltekről, ámbár delegációjukban még ott volt Horváth Csaba, de érte már csak ő saját maga küzdött, viszont igen aktívan.
Mindenki tudta, hogy Falus vészmegoldás, de nem volt mit tenni. Holott az Együtt–PM-ben még az utolsó tárgyalási kör előtt is bíztak abban, hogy Karácsony Gergely – akit akkor már az MSZP is elfogadott volna – elindul Tarlóssal szemben. A PM politikusa majdnem el is csábult, noha az EP-választás kiegyenlített eredménye miatt ő is úgy gondolta, nem pártpolitikusra van szükség. De a civil jelölt keresése már befuccsolni látszott... Végül azért hárította el, mert a hetekig húzódó alkudozás után nem látott esélyt Tarlós legyőzésére. A vereség nem tett volna jót a karrierjének, csak a Fővárosi Közgyűlésbe juthatott volna be, amellyel kapcsolatban az ellenzéki bojkott lehetősége is napirenden volt. Szóba került, hogy ha kikap, Karácsonyt parlamenti mandátummal kompenzálják, de ilyen ígéretet nem kapott. Így maradt az akkorra nehezen kiharcolt zuglói indulásnál.
„Gyurcsány már magasról tett arra, hogy ki lesz a főpolgármester-jelölt”
A PM társelnökének szerepe azért is érdekes, mert forrásaink úgy emlékeznek, ő volt az, aki a nyár közepén egy az összefogás minden szereplőjének elfogadható jelölttel állt elő: Katona Kálmánnal, az első Orbán-kormány közlekedési miniszterével, akihez Karácsonyt – felesége révén – jó kapcsolat fűzi. Katona megfelelt annak a feltételnek, amit az MSZP Horváth Csaba érdekében szabott: várospolitikus, közgyűlési frakcióvezető volt, 2006-ban a zöldebb Budapest ígéretével indult a főpolgármesteri címért az MDF jelöltjeként. Kormányzati múltjából adódóan ért a közlekedésügyhöz, a kerékpársport szövetség elnöke. A baloldalon abban bíztak, hogy az LMP is elfogadná, mivel 2010-ben az ökopárt fontolgatta az indítását. Emlékezetes, Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke a parlamenti választás után felvetette: a baloldali ellenzék egységesen támogathatná az LMP főpolgármester-jelöltjét, aki optimális esetben nem pártpolitikus, hanem civil szakember lenne. Katonáról még júniusban egyezett meg Gyurcsány, Molnár Csaba, Bajnai Gordon és Karácsony. Az MSZP (Molnár Zsolt, majd az országos elnökség lemondása után) a sebeit nyalogatta, tisztújításra készült, politikusai akkoriban nem vettek részt egyeztetéseken.
A lakásán tartott nyolcszemközti találkozón Gyurcsány Balázsovits Lajos színész-rendező nevét dobta be. Ez sokáig titokban maradt, Karácsony még az Együtt–PM elnökségi ülésein sem árulta el, kit javasolt a volt miniszterelnök (a háttérbe vonuló Bajnai pedig kiszállt a folyamatból). A Játékszín egykori vezetőjének neve hetekkel később megjelent az Indexen mint Gyurcsány titkos jelöltje, de akkor már nem számoltak vele. „Gyurcsány már magasról tett arra, hogy ki lesz a főpolgármester-jelölt” – idézi fel az egyik rivális pártvezető, hozzátéve: amikor július végén sem volt más ötlet, mint Horváth Csaba és Karácsony, a DK újra elővette Balázsovitsot, de tudva, hogy a szövetséges pártok nem tartják alkalmasnak. Azt Gyurcsány is elismerte, hogy Katonát jobb jelöltnek találta nála. Később pedig helyettesére, Molnár Csabára bízta a tárgyalásokat, ő a baloldali egységpárt létrehozását sürgető cikkén dolgozott.
Az LMP nagy nehezen talált egy ismeretlen jelöltet
Csakhogy Katona nem vállalta a jelölést. Arról megoszlanak a vélemények, hogy miért döntött így. Van, aki szerint az MSZP-ből kapott olyan jelzést, hogy nem érdemes belevágnia, mert nem fogják segíteni a kampányát. Más úgy véli, a jobboldalról üzenték meg neki, hogy nem tanácsos a Fidesszel szemben indulnia. (2006-ban Katona hat százalékot ért el, miközben Tarlós kevesebb mint két százalékkal kapott ki Demszkytől.) Alighanem azt is zokon vette, hogy a neve idő előtt kikerült a jobboldali sajtóhoz (az Együtt és a DK szerint az akkor még páston lévő Horváth Csaba környezetéből). „Bármelyik igaz, megfutamodott, amiből nem következik, hogy ideális jelölt lett volna” – mondja most az egyik ellenzéki pártvezető, aki végül nem is találkozott Katonával. Ahogy a választók sem.
Újabb fordulat: miután híre ment, hogy az LMP színeiben Osztolykán Ágnes indulhat, a baloldalon az ő támogatását is mérlegelték. A fővárosi MSZP egyik vezetője állítja: beálltak volna mögé. Ám Osztolykán elutasította az LMP felkérését, nem akarta, hogy a kampány a származásáról szóljon, de döntésének családi okai is voltak.
Az ökopárt végül Csárdi Antalt állította ki, akiről egyik forrásunk megjegyezte: az LMP nagy nehezen talált egy olyan ismeretlen jelöltet, aki miatt nem kellett attól félniük, hogy a baloldal visszalép a javukra. Színesítette a képet, hogy versenybe szállt a liberális Bodnár Zoltán is. Róla a kampány előtt többen kedvezően nyilatkoztak az ellenzéki pártvezetők közül, bár a magát a plakátjain komoly ellenzékiként hirdető bankárt senki nem tartotta annak. Ahogy Magyar György ügyvédet sem, aki elsőként kezdett nyilvánosan arról beszélni: csak egy kihívó maradjon Tarlóssal szemben, és ha mégsem ő, akkor az legyen Bokros Lajos. A „csak egy maradhat” kérdését ekkor már mérlegelni kellett: Falus Ferenc olykor groteszkbe hajló kampányát nem lehetett megmenteni.
|
Bokrosnak viszont ez volt az utolsó esélye
Beliczay László / MTI |
Bokrossal sokáig nem foglalkoztak, az EP-választásból kiindulva abban sem voltak biztosak, hogy össze tudja gyűjteni a szükséges ajánlásokat. Amikor sikerült, az MSZP egyik illetékese magabiztosan állította: a volt pénzügyminiszter visszalép, ha szépen kérik. Ám vagy nem kérték szépen, vagy tévedtek. Bokrosban dolgozott a sértettség, amiért kihagyták a tavaszi összefogásból (míg Fodor Gábor parlamenti helyet, pártja állami támogatást kapott, ők önerőből tartják fenn a Modern Magyarország Mozgalmat), és jól mérte fel, hogy ez az utolsó lehetőség arra, hogy megkapaszkodjon a politikában. Falus balul sikerült kampányát látva meggyőződése csak erősödött. Amikor pedig a visszalépésre terelődött a szó, a Nézőpont Intézet kutatására hivatkozhatott, amely azt állította, hogy népszerűbb Falusnál.
Akárhogyan is, két héttel az önkormányzati választás előtt, ha nem is Katona, mégiscsak egy korábbi miniszter és volt MDF-es politikus lett Tarlós István kihívója. Az általa – az MSZP megosztottsága ellenére – elért 36 százalékos eredmény azt igazolta, hogy a baloldalnak egy időben megtalált közös jelölttel lehetett volna esélye a főpolgármester-választáson. De eljátszották.
