Elhunyt Mádl Ferenc
Mádl Ferenc 1931. január 29-én született Bándon. Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatójaként tartották számon.
1990 és 1993 között tárca nélküli miniszteri, 1993 és 1994 között művelődés- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltött be a kormányban. 2000 és 2005 között ő volt a Magyar Köztársaság elnöke.
Tanulmányait Pécsett és Budapesten végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen. Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár. 1956-ban az MTA Hivatalának állam- és jogtudományi referense, később osztályvezetői minőségben dolgozik 1971-ig, majd 1980-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa.
1973 óta egyetemi tanár, 1978-tól a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1985-től a nemzetközi magánjogi tanszék vezetője. Több külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (1967, 1979), Strasbourgi Egyetem (1968, 1970), McGeorge Jogi Egyetem, Sacramento (1979), Müncheni Egyetem (1995).
1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-től a Szent István Akadémia tagja.
Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.
Az Antall-kormányban Európa-ügyi és a tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszterré 1990. május 23-ai hatállyal nevezték ki. Tisztségét 1993. február 22-éig viselte, amikor ő lett a művelődési és közoktatási miniszter. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta.
1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja. 2000-ben az FKgP jelölte köztársasági elnöknek. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké.
2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak. Visszavonulása után emeritálta és díszdoktori címet adományozott neki az ELTE.