Az aktivisták 51 településről több mint 140 abszurd esetet gyűjtöttek össze. A hálózat alapítója, Setét Jenő a projektzáró sajtótájékoztatón egy rögtönzött közvélemény-kutatással illusztrálta, miként „szívatja szabálysértési bírságolással" és bünteti származásuk szerint „orrvérzésig" a romákat a rendőrség.
„Nyújtsa fel a kezét, aki Budapesten él. (Majnem mindenki a magasba emelte a kezét.) Nyújtsa fel a kezét, aki szokott gyalogosan közlekedni! (Szintén majdnem mindenki.) Most az emelje fel a kezét, aki átszaladt már életében a Nagykörúton. (Változatlanul majdnem mindenki.) És most annak maradjon fenn a keze, akit ezért már megbírságoltak. (Senki.)
A projektünk azt bizonyította, hogy a szabálysértési bírságolás pont így működik – összegezte a gyors kutatást.
Setét Jenő elmondta, Magyarországon a bírságolási gyakorlat leginkább a kerékpárokhoz kapcsolódik. Az országot járva az aktivisták azt tapasztalták, hogy a cigánytelepek mellett rendszeresen ott állnak a rendőrök, és mintha „prédára vadásznának", megállítják a telepet elhagyni szándékozókat. Példaként említette azt az esetet, amikor a településen az egyetlen munkalehetőséget jelentő közmunkában a dolgozó roma emberhez odalépett a rendőr azt követelve, mutassa meg azt a biciklit, amellyel a munkába érkezett. Egy másik esetet felidézve a rendőr azért szabott ki több tízezer forintos bírságot, mert egy öregasszony az erdő széléről összegyűjtött gallyakat tolt egy babakocsin. A guberált fahulladék miatt megbüntetett asszonytól a babakocsit is elkobozták.
– Egy településen a járda egyszer csak megszűnik a jobboldalon, a túloldalon viszont folytatódik. Ha valaki átmegy, hogy ne az úttesten közlekedjen, megbüntetik, mert szabálytalanul kelt át. Zebra persze nincs, de ez az útszakasz kiváló helyszín a bírságolásra. Még az is lehet, hogy egy-egy esetet megmosolygunk, hiszen annyira valószínűtlennek tűnik. De próbáljuk meg beleélni magunkat ezeknek az embereknek a helyzetébe! Bírság, ha el akarja hagyni az utcáját. Bírság, ha biciklire ül. Bírság, ha a bírságolás miatt inkább gyalog közlekedik – mondta Setét Jenő, aki szerint ilyen mozaikdarabokból kell összerakniuk a jogvédőknek, hogyan is néz ki a rendőrség bírságolási gyakorlata.
És hogy miért a Budaörsi Rendőrkapitányság nyerte el az Aranysárhányó-díjat? Az aktivisták által felárt ügyekből az RSK a hat legabszurdabbat riportban dolgozta fel, amelyek az Indexen jelentek meg. A portál olvasói szavazhattak, a hat történet közül, melyiknek ítélnék a díjat. A 16 ezer szavazatból a legtöbb, közel tízezer, a következő történetre érkezett:
Egy férfi eldobott/elejtett (tisztázatlan, de a történet szempontjából mindegy) egy papír zsebkendőt. Ezzel az intézkedő rendőr szerint az illető megsértette a köztisztasági törvényt, és a helyszínen kiszabható legmagasabb bírságot, azaz ötvenezer forintot szabott ki. A súlyos nélkülözésben élő roma férfi képtelen volt a bírságot kifizetni, viszont nem adtak neki lehetőséget arra, hogy a bírságot közcélú munkára válthassa. Egy darab papír zsebkendőért börtönbe kellett mennie, hogy leülje. Tíz napig ült „tettéért", ezzel börtönviselt ember lett. A bírságot kiszabó rendőr a Budaörsi Kapitányság kötelékébe tartozik.
– A telepeken élő roma emberek tudják, hogy melyek az indokolt és helyénvaló bírságolások. Pontosan érzékelik a különbséget, mikor jogos a büntetés, és mikor szól arról, hogy a rendőr szándékosan nehezíti meg az életüket – teszi hozzá Setét Jenő, aki arra is emlékeztet, hogy ezeken a településeken az egyetlen munkalehetőség a közmunka, amellyel a létminimum mindössze felét lehet megkeresni. A bírságok sok esetben ennek az összegnek a sokszorosát teszik ki.
A jogvédő szerint azok tekinthetők szerencsésnek, akik a bírságaikat közcélú munkára válthatják, így elkerülhetik a börtönt. Setét Jenő szerint megoldást jelenthet, ha a jogvédő szervezetek folyamatosan napirenden tartják a témát, és emellett ajánlásokat fogalmaznak meg a rendőrség felé. A rendőrségnek persze mindehhez nyitottnak kellene lennie, amire – a tegnapi sajtóeseményt kísérő érdektelenségéből következtetve – nem sok esély van.
A rendezvényen az RSK jótékonysági árverést is tartott. Egy összesen 175 ezer forintra büntetett bicikli került kalapács alá, hogy a jármű tulajdonosa, a romák elleni gyilkosságsorozat egyik áldozatának fia, ki tudja fizetni a bírságot és így elkerülje a börtönbüntetést. Nagy Tibor több részletben gyűjtötte be bírságokat, hol a csengő hiánya, hol a kerekekről hiányzó prizmák miatt kapott büntetést. Legutóbb pedig azért – és nem viccelünk – mert különbözőek voltak a bicikligumik a kerékpárján. Az árverezésen 56 ezer forint gyűlt össze, ami a bírság összegének harmadát sem tette ki, de a rendezvény közönsége egy spontán kalapozással még összedobott 99 ezer forintot.
Bírságolási gyakorlat
„2014. április 4-én a Jókai utca irányából a Kossuth utca irányába haladt kerékpárján. Kanyarodáskor nem jelezte haladási irányát karjelzéssel, valamint figyelmen kívül hagyta az útkereszteződésben található „Állj! Elsőbbségadás kötelező" táblát, kikanyarodás előtt nem állt meg. A büntetés összege: 35 ezer forint. Az intézkedéssel nem ért egyet, mivel nem ült fel a kerékpárra, hanem tolta azt."
„Az utcán énekelt, ezért a rendőrök megbüntették 15 ezer forintra (a megbírságolt 28 éves, gyámság alatt áll, értelmi fogyatékos)".
„Május elején ült a ház udvarán, a rendőrök megálltak a kapuban, kihívták, hogy igazoltassák, a személyi igazolványa meg van repedve, ezért megbírságolták: 10 ezer forint. Május 28-án a ház előtt állt, épp arra mentek a rendőrök, igazoltatták, és ugyanezen probléma miatt megint megbírságolták: újabb 10 ezer forint." (Forrás: RSK)
