 |
Újraélesztési bemutató
Kocsis Zoltán |
A második gyógyszer leiratában külön hangsúlyozzák, hogy a szer kizárólag a használatában jártas, tapasztalt klinikus által vagy egy ilyen szakember felügyelete mellett alkalmazható. A harmadik gyógyszert is bajosnak tartják, mert útmutatója szerint a készítmény kifejezetten ellenjavallt jó néhány olyan esetben, amelyben az alkalmazását az új eljárási protokoll előírja.
Az Országos Mentőszolgálat szóvivője lapunknak írásban tagadta, hogy az új protokoll veszélyeztetné az ellátás biztonságát. Sőt, az OMSZ szerint ez a legeredményesebb légút-biztosítási módszer, mely maximális betegbiztonságot nyújtva ma már „arany standardként” alkalmazott eljárás számos fejlett ország sürgősségi ellátásában.
A gyógyszer segítségével történő intubáció (légútbiztosítás) Magyarországon évtizedek óta alkalmazott eljárás mind a mentőorvosok, mind a mentőtisztek körében. A gyakorlat hatékonyságát vizsgáló belső felmérések eredményei alapján született meg a döntés arról, hogy az eljárást, a rapid szekvenciájú intubációt (RSI) protokollként bevezetik.
A váratlan eseményekből következő ellátási hibák mérséklésére telefonos konzultációs lehetősége van a mentőorvosnak, illetve a mentőtisztnek, emellett minden esetről részletes dokumentáció készül, és ezeket később kiértékelik, a tanulságokat az érintettekkel megbeszélik.
Az eljárás biztonságosságát jelzi, hogy – mint azt írták – az eddig elvégzett beavatkozások (mintegy 80 eset) száz százalékban sikeresek voltak. A beavatkozással összefüggésbe hozható egészségkárosodás vagy haláleset nem történt. Azaz az Országos Mentőszolgálat egy nemzetközileg használt, korszerű eljárásrendet követ, melynek bevezetése a hatékonyabb életmentést, vagyis a betegek érdekét szolgálja. Hozzátették azt is, hogy az eljárást csak azok végezhetik, akik részt vettek az ezzel kapcsolatos képzésen, és eredményesen levizsgáztak.
Eddig 991 orvos/mentőtiszt, valamint 2029 ápoló vett részt a képzésen, ahol külön is vizsgálják az intubációs készséget, és az oktatók kiszűrik, javítják a helytelen gyakorlatot. Hangsúlyozták azt is, hogy a vizsga szigorú. A bukási arány az orvosok és a mentőtisztek körében 18 százalékos, a mentőápolóknak pedig a harmada nem ment át elsőre a vizsgán.
Akik nem tudnak levizsgázni, azok a napi munkájukban mindaddig nem alkalmazhatják ezt az eljárást, míg nem sikerül a tudásukat meggyőzően bizonyítaniuk. Mint írták: az RSI-t mint módszert négyéves szakmai vita előzte meg, széles körű szakmai egyeztetés nyomán alakult ki a bevezetett eljárásrend a szakmai kollégiumok, tagozatok támogatása mellett.
A levélírók szerint mindennek ellenére eleve nonszensz elvárni a mentőorvosoktól, mentőtisztektől, hogy csak úgy előkapjanak a táskából eleddig ismeretlen, alkalmazási előirattal nem rendelkező, intravénás, fel nem függeszthető hatású gyógyszert, és megbénítsák vele a beteg légzését.
 |
| Oktatás Japánban - Kiyoshi Ota / Reuters |
Az aggódó orvosok levelükben leírják azt is, hogy a mentőszolgálat érintett munkatársai kétnapos, fantombabás oktatást kapnak az új eljárásról, amely vizsgával zárul. Ám – szerintük – ez a tanfolyam nem készít fel senkit a nem várt következmények, szövődmények elhárítására, olyanokra, mint például a gyógyszer beadása utáni légzésbénulás, a keringésösszeomlás vagy akár csak a súlyos gyógyszerkölcsönhatás.
A lapunk által megkérdezett orvosok közül többen is azt mondták, a spontán légzést megszüntető készítményekkel lényegében meghal a beteg, könnyen előfordulhat, hogy ezután nem sikerül a légzését újraindítani, különösen egy mentőautóban.
Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke, volt országos szakfelügyelő cáfolta, hogy az izomrelaxáns hatására a beteg meghalna. Amikor ugyanis néhány percre leállítják a légzőizmokat, a beteg keringése megmarad. A módszer világszerte elfogadott, vita arról van, hogy milyen gyakran kell ezt alkalmazni.
Megjegyezte: maga a szituáció, amikor ez az eljárás szóba jöhet, életet veszélyeztető állapot, és minden beavatkozásban meg lehet halni. Ebben az eljárásban a cél az, hogy megfelelő mennyiségű oxigénhez jusson a szervezet. Azt is tudni kell, hogy a légútbiztosítás bármely formája veszélyes beavatkozás, de a legveszélyesebb az, ha nincs levegő.
Az eddigi mentőgyakorlatban ezt mindenki úgy csinálta, ahogy tudta. Korábbi helyi felmérésekből az is kiderült, hogy olykor nem a légcsőbe került a tubus, vagy rosszul lélegeztették az ilyen beteget. Az új eljárásrend szakmai viták, egyeztetések, tárgyalások során alakult ki. Arra a kérdésre, hogy akkor vajon miért született meg a levél, Berényi Tamás azt felelte: az érintett mentőorvosok vélhetőleg a gyógyítói szabadságuk megsértését látják az új protokoll bevezetésében, noha az nem sérül, hiszen az orvosi kreativitás lehetősége megmaradt, ha indokolt, el lehet térni tőle.
Másként látja az izomrelaxáns gyógyszerek mentőkocsiban való használatát Matkó Ida aneszteziológus, a Szószóló Betegjogvédő Alapítvány elnöke. Szerinte nem veszélytelen az eljárás, mert az izombénító gyógyszer átmeneti légzésképtelenséget okoz.
A lélegeztetőcső behelyezését valóban segíti az átmeneti légzésbénult állapot, de ennek veszélye mentési körülmények között lényegesen nagyobb, mint az elérhető előny. Kérdéses, hogy megvannak-e a feltételek egy ilyen, inkább műtőben, intézményi körülmények között használatos készítmény mentő autós fölhasználásához. Hozzátette: az új protokollhoz tartozó izombénítók közül az egyik 7-10 perces légzésbénulást okoz.
A szer kifejezetten azért veszélyes, mert a segítő nem tudhatja, hogy a lélegeztetésre szoruló gyomra tele van-e, vagy üres. Ha telt gyomorra alkalmazzák, és nem kellően gyakorlott mentős végzi a beavatkozást, a gyógyszer hatására fellépő izomremegés miatt a szájüreget, a nyelőcsövet pillanatok alatt elönti a gyomortartalom. Ha erre valaki nem számít, nem készül fel, néhány másodperc alatt könnyen belefulladhat a sérült a saját hányadékába. A szakember hozzátette azt is, hogy a hazai mentők eszköz- és személyi ellátottsága nem ugyanolyan, mint az Egyesült Királyságban működő mentőszervezeté, ahonnan az eljárásrendet adaptálták.
A tiltakozó mentőorvosokat az Országos Mentőszolgálat főigazgatója a hét elején magához rendelte, és szóbeli figyelmeztetést kaptak, mert megkerülték a szolgálati utat. A protokoll visszavonását kérő levelüket ugyanis nemcsak a mentőszolgálat minap kinevezett főigazgatójához, hanem az egészségügyért felelős államtitkárhoz is eljuttatták.
