„Elcsúfítja a lányokat a matematika”

A könyvek látszólag ügyelnek a nemi egyenlőség fenntartására. Más a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen szerepekben vannak – és még inkább az, hogy milyen szerepekben nincsenek – ábrázolva a lányok és a fiúk. Szilasi kimutatta, hogy a férfiaknak csak két százaléka végez háztartási vagy házközeli munkát, míg a nőknél ez az arány 18 százalék.

A tankönyvek nem kizárólag a diákok világképét határozzák meg, befolyásolják a pedagógusok nézeteit is. Korábbi kutatások nyomán Szilasi arra jutott, hogy meglepő módon elsősorban nem a fiatal pedagógusok támogatják a nemek közötti egyenlőséget, hanem azok, akik idősebbek az átlagnál, régóta tanítanak, több iskolában is megfordultak már.

A legnagyobb arányban az „elfogadni vágyók” vannak: az ellenséges szexizmustól és nemi sztereotípiáktól elhatárolódnak, de a kevésbé ártalmasnak tűnő modern és jóindulatú szexizmus nem áll tőlük távol. A „modern szexizmus” ellenzi azokat a kezdeményezéseket, amelyek a nemi egyenlőtlenségek leküzdését célozzák meg, mondván, ezt az állapotot már elérte a társadalom, minden további intézkedés pozitív diszkrimináció. A „jóindulatú szexizmus” gyenge, támogatásra szoruló szerepben jeleníti meg a nőket, akik megbecsülést kapnak a tradicio­nális női szerepkörbe illő feladat elvégzéséért

Felsőbb szinteken sem ártana némi tudatformálás. Szilasi Katalin egyik ismert egyetemünk professzorának kiszólását választotta tanulmánya címéül. Az illető nyilvánosan, egyetemisták százai­nak füle hallatára közölte: „A lányok nem értenek a matematikához, vagy ha igen, az megcsúnyítja őket”.