Használhatatlan lett a 28 milliárdos beszerzés
Az eredeti formájában működésképtelen lenne a 28 milliárd forintért vásárolt elektronikus jegyrendszer. Így várhatóan módosítják a német Scheidt & Bachmann céggel kötött szállítói szerződést – értesült a Népszabadság.
Működésképtelen lehet az eredeti szerződésben rögzített paraméterekkel a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által 2018-ban bevezetni kívánt elektronikus jegyrendszer. A főváros közlekedésszervező cége ugyanis kifelejtette a 2014-ben kiírt tenderből a központi hardver- és szoftverrendszerek, tranzakciós rendszerek összekapcsolását a saját hálózatával – pontosabban a BKK saját maga kívánta megoldani a rendszer-integrációt. Azóta kiderült, hogy ez nem megy.
Így hiába vásárolta meg a projektelemeket a tendergyőztes Scheidt & Bachmanntól, jelenleg nincs, aki összehangolja a különálló részeket a BKK rendszerével. A Népszabadság forrásai szerint ráadásul nem csak ez a baj. A tenderkiírásban szereplő elemek mindegyike bizonyított már külföldön, csakhogy nem egy helyen. A különféle megoldások műszaki egyeztetése pedig egyelőre nem megoldott. Már most tudható, hogy a kártyaolvasók és az adatközpont közötti kapcsolat túl lassú lesz, így az elvártnál lassabb lesz az áthaladás a metróállomásokon fölszerelt beléptetőkapukon, illetve a jegyellenőrzés a járműveken.
Lapunk információi szerint a BKK a fenti problémák feloldására kiegészítené a 2014-ben kötött kontraktust. De akad olyan magyarázat is, amely szerint a BKK új vezetése baráti cégeket segítene hozzá megrendeléshez. Ennek ellentmond, hogy a tárgyalások a hírek szerint már hónapok óta zajlanak a BKK és a német fél között. A módosítás költségtöbblete egyelőre nem ismert. (Csupán összehasonlításul: a BKK járműveinek valós helyzetét és tényleges érkezési idejét mutató Futár esetében integrált rendszert vásárolt a BKK, és a szállító végül sokmilliárdos kötbért fizetett az üzemeltetés során jelentkező rendszerhibákért. A Scheidt & Bachmann szerződésében viszont nincs ilyen kitétel.)
A német cég 91 millió euróért vállalta az eszközök szállítását és a rendszer részleges kiépítését, valamint ötéves üzemeltetését. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2013-ban 54,5 millió euró – 16,3 milliárd forint – hitelt nyújtott a projekthez. A kölcsönt 2017 végétől kell törleszteni, hacsak addig a HÉV-üzletág állami tulajdonba adása miatt nem mondja fel a bank. A főváros korábban elismerte: a tervezett 5,3 milliárd forinton felül további hatmilliárdot kell beletennie a projektbe a Főgáz-részvény-eladásból származó 42 milliárdból.
A BKK eddig két ütemben – 2015 áprilisában és decemberében – több mint 6,665 millió eurót, vagyis mintegy kétmilliárd forintot hívott le a hitelből – felelte a társaság a Világgazdaságnak még márciusban. Lapunk kérdéseire nem válaszoltak. Holott többek között arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy mennyit csúszik a projekt. A belső ütemterv szerint ugyanis több hónapos késésről van szó.
E-jegy-történelem
Az elektronikus jegyrendszer bevezetéséről szóló szándéknyilatkozatot 2003-ban írta alá Demszky Gábor főpolgármester két miniszterrel, illetve a MÁV, a GYSEV és a BKV vezetőivel. Ezzel Magyarország csatlakozott ahhoz az uniós projekthez, amely a szolgáltatások átjárhatóságát hivatott biztosítani chipkártyaalapú fizetéssel. A BKK 2010-ben elölről kezdett mindent. A Fővárosi Közgyűlés 2011-ben döntött a jegyrendszer bevezetéséről. A költségeket akkor 20,4 milliárd forintra becsülték, az átadás határideje 2013 lett volna. Ám 2013-ban csak a rendszer tervezésére, kivitelezésére, karbantartására és üzemeltetésére vonatkozó nemzetközi tendert sikerült meghirdetni. A projektzárást 2017-re tervezték.
A dolgozói tesztüzem jelentős csúszással indult, ráadásul nem is tekinthető valódi próbának. Az eredeti elképzelések helyett csupán néhány száz BKV-dolgozót vontak be a tesztelésbe a vállalat tízezer munkavállalójából. A tervezett 16 kapu helyett csupán két helyszínen, a BKK két irodaházában – nem valódi üzemi körülmények között – tesztelik a kártyát. Így kérdéses, hogy ez mennyire ad támpontot a másfél millió arcképes és a kilencmillió eldobható kártya legyártásához. A jogszabályváltozás miatt egyelőre nem is bővíthető a tesztüzem. Holott júniustól a díjmentesen utazóknak már meg kellene kapniuk a kártyákat. Az éves és havi bérletesekre pedig elméletileg 2016 végétől, míg a többi bérletesre 2017 első felétől terjesztenék ki a papíralapút felváltó elektronikus rendszert. Az eredeti terv szerint 2016 közepére kellene felszerelni a járművekre több mint tízezer érvényesítő készüléket, a nyolcszáz beléptetőkapunak pedig jövő nyárra kellene üzembe állnia. A projektzárás 2018-ra tolódott ki.
Az ütemtervet egyébként a 2014-ben aláírt szerződésben rögzítették. A rendszer kiépítését és működtetését vállaló Scheidt & Bachmann 38 hónapos határidőt ígért, ám hiába szállítaná időben a cég az eszközöket és a programokat, ha a fővárosi önkormányzat képtelen azokat fogadni. Mentségükre legyen mondva, időközben változott a jogszabályi környezet is. A társaságnak a saját elektronikus jegyrendszerét az egységes nemzeti elektronikus közlekedési kártya kibocsátásában érintett szervezetekkel összehangoltan kell megvalósítania.
Beléptetőkapuk: teljes kudarc
Hasonló jellegű problémát az első Orbán-kormány idején is tapasztalhattunk. Az állami stadionrekonstrukciós program részeként 2001-ben írtak ki tendert a beléptetőkapukra. A közbeszerzési pályázatot az azóta csődbe ment T-Systems Dataware Kft. nyerte 4,8 milliárd forintos ajánlattal. (A Siemens 1,8 milliárd forinttal kevesebbet kért.) A cég le is szállította a 400 jegynyomtatót, 500 számítógépet és monitort, 100 kamerát, 500 beléptetőkaput, a szervereket tartalmazó rendszert, de soha nem szerelték be ezeket. A kormányváltás után a program leállt, a rendszer töredékét értékesítették 51 millióért, a többi elektronikai hulladékként végezte. Az ügyben nyomozás indult, de a Fővárosi Főügyészség leállította azt.
