Éhségsztrájkba kezdett egy beteg asszony
– Remélem, végre jó kezekbe kerülök, s kiderítik, milyen betegség emészti a testemet – reménykedik Mária, aki tizenhét hónapja nem tud dolgozni, így semmilyen bevétele sincs azóta. – Orvosokra, gyógyszerekre már nem telik, mert másfél éve nem vagyok betegen jogosult semmiféle ellátásra, hiszen nincsen diagnosztizált betegségem. Félig lebénult kezemre és lábamra azt mondták, ez nem más, mint ízületi panasz, ami viszont nem leszázalékolási alap. Jelentős látásromlásomra szemüveget javasoltak és azt, menjek csak el dolgozni. De ugyan ki alkalmazna egy béna, vak embert? – teszi fel önmagának a kérdést a nagybeteg nő, aki elárulja, jó ideje a párja kilencvenezres „éhbéréből” élnek.
Az asszony beszélt arról is, hogy télen nem fűtött, s ha egyedül volt, almán kívül sokszor mást nem evett. Hét napja már azt sem, csak vizet iszik, s éhségsztrájkkal hívja fel tarthatatlan helyzetére a figyelmet.
– A múltkor egy utazótáskát húzva magam után hazaindultam a kórházból – mondta később –, mert senki nem tudott értem jönni, pénz meg nem volt nálam. Az úton többször összeestem, miközben az emberek kikerültek, mondván, biztosan részeg vagyok. Pedig soha életemben nem ittam alkoholt. Én nem akarok ilyen világban élni...