„Az elmúlt két évben sokan dolgoztak azon, hogy valami hibát, szabály- vagy törvényszegést találjanak korábbi munkámban. A kormánypártok, a kormány, az őket feltétel nélkül kiszolgáló ügyészség, de legfőbbképpen a jobboldali sajtó, a kliensmédia kampányt folytatott és folytat számos baloldali politikus vagy éppen jelenlegi vagy egykor volt munkatársaik ellen. Céljuk – sajnos – alapvetően nem az igazság feltárása, hanem a politikai ellenfelek ellehetetlenítése, a közéletből való kiszorítása volt, és jelenleg is az” – állítja Juhász Ferenc szocialista parlamenti képviselő, volt honvédelmi miniszter.

Juhász Ferenc volt Honvédelmi miniszter a Központi Nyomozó Főügyészség kihallgatására érkezik. 2012.02.09. Fotó: Móricz Simon

A politikust kedden gyanúsítottként hallgatja ki a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Ellene és Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkára ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt tavaly nyáron emelt vádat a Központi Nyomozó Főügyészség. A vádirat szerint a vagyonkezelési szabályok megszegésével a tárcának 43 millió forint vagyoni hátrányt okoztak.

A vád

Az ügy röviden: Fapál László hivatásos katonaként 1988-ban szolgálati lakást kapott, amit kedvezményes áron ugyanabban az évben meg is vásárolhatott. Fapál emellett 2001-ben a honvédségtől ingatlanépítés céljára munkáltatói kölcsönben részesült, s azt négy évvel később visszafizette. Ugyancsak 2005 februárjában kérelmet nyújtott be a honvédelmi miniszterhez, hogy a korábbi lakásjuttatás, illetve a munkáltatói kölcsön ne jelentsen kizáró körülményt, és így a tárcától bérlakást kaphasson.

Fapálnak közigazgatási államtitkárként a vezetői lakás iránti igényét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez kellett volna benyújtania, és az akkori szabályok szerint állami vezetői jogviszonyának időtartamára, azaz e tisztség betöltésének megszűnéséig kaphatott volna bérlakást.

Az ügyészség szerint a szabálytalanul Juhászhoz eljuttatott kérelemről a miniszter még aznap határozott – az ilyen rapid döntés a tárca gyakorlatában egyébként nem volt szokatlan –, és a felmentést megadta, egyben megállapította, hogy Fapál határozatlan időre juthat a minisztériumtól lakáshoz.

Ez a főváros XIV. kerületében egy 147 négyzetméteres, négy és fél szobás ingatlan volt, amit a tárca 65 millió forintért vásárolt 2005 májusában. A HM gyorsított eljárásban szinte azonnal határozatlan időtartamú bérleti szerződést kötött Fapállal, és lakás bérleti díját 11.680 forintban állapították meg. Egy évvel később az államtitkár írásos kérelemmel fordult a miniszterhez, hogy ezt a lakást megvásárolná.

A HM védelemgazdasági főosztályának a tranzakciót jóváhagyó javaslata a vád szerint röviddel később Fapálon mint közigazgatási államtitkáron keresztül jutott el a miniszterhez. A személyét érintő javaslatot Fapál azonnal „Egyetértőleg” megjegyzéssel terjesztette a miniszter elé, aki azt ugyanazon a napon „Rendben!” feljegyzéssel záradékolta.

Az államtitkár 2006. július 4-én így kedvezményes vételáron, 22,2 millió forintért vásárolhatta meg a 65,2 millió forintra értékelt ingatlant. A vádirat szerint Fapál igénybejelentése és Juhász egyedi döntése azt célozta, hogy az államtitkár kedvező feltételekkel jusson állami tulajdonú ingatlanhoz.

A védekezés

Juhász máskánt látja. A volt miniszter lapunkhoz is eljuttatott, írásba foglalt és a mai tárgyaláson felolvasni tervezett vallomása szerint a „vádirat igencsak féloldalasra sikerült”, és „az ügy szempontjából számos elemében irreleváns, de kommunikációs értelemben hatásos vádat hozott össze az ügyészség”.

Nincs semmilyen bizonyíték vagy tanúvallomás arra nézve, hogy célzatos cselekményről lenne szó, vagyis: valóban arra készült volna, hogy Fapált jogosulatlan előnyhöz juttassa – hangsúlyozza a miniszter. Szerinte a vádhatóság nem is indokolja, hogy miért követett volna el törvénysértést.

Juhász cáfolja azt is, hogy a volt államtitkára – miután már nem volt katona – nem kaphatott volna szolgálati lakást. Ezzel szemben tény, hogy Fapál hivatásos jogviszonya – bizonyos korlátozásokkal – az akkori szabályok szerint állami vezetőként is fennállt. Így pedig kétségkívül érvényesek voltak rá a katonákra vonatkozó szabályok, tehát a szolgálati lakásra vonatkozó rendelkezések is.

„Mint törvényalkotó, az országgyűlésben korábban részt vettem a szolgálati törvény vitájában, és emlékeztem azokra a érvekre, amelyek ott elhangzottak. Nevezetesen: »nem járhat rosszabbul a többi katonánál az a katona, aki vezető állami beosztást kap«. Ez egyébként, mint előterjesztői szándék szinte szó szerint benne szerepel a törvény adott paragrafusának indoklásában is” – figyelmeztet a volt miniszter.

„A vádirat egyik legfontosabb indirekt állítása, sugallata is hamis” – állítja Juhász –, mert csakis őt teszik felelőssé egy hivatali eljárásban született döntés jogszerűségéért. Jelzi, „az ügyészség álláspontja szerint azok nem tartoznak felelősséggel – a világos belső szabályzatok ellenére sem –, akik a döntéseket előkészítik, a döntések helyességét szakmai, jogi szempontok alapján ellenőrzik, majd felterjesztik jóváhagyásra”.

„Azok sem felelősek, akik – feltéve, de nem megengedve – a szabályzatok ellenére végrehajtanak egy jogszerűtlen döntést. Már látom előre, hogy ha ennek alapján jár el az ügyészség a későbbiekben, hány és hány minisztert, vezető kormánytisztviselőt fognak a jövőben hivatalból megvádolni a közelmúlt állami vagyont érintő döntései kapcsán” – érvel a politikus.

„Meggyanúsításom óta érdemi nyomozást egyáltalán nem folytattak, további körülmények vizsgálatára tett kezdeményezésünket figyelmen kívül hagyták” – hangsúlyozza Juhász. Úgy látja, ami nem szolgálta a vádhatóság prekoncepcióját, azzal egyáltalán nem foglalkoztak. Az ügyészség szerinte az egész eljárást alárendelte annak a szempontnak, hogy miként lehetne összemosni ezt az ügyet a tábornokperrel, amelynek ugyan nem része, hogy Fapál viszkisdobozban vitt vesztegetési pénzt a miniszterének, de Juhászt a sajtóban sikerült hírbe hozni ezzel.

A volt tárcavezető további érvként hozza fel, hogy „a miniszter önmaga elvileg jogszerűtlen döntést nem is hozhatott, mert nem kerülhetett elé olyan előterjesztés, ami jogszerűtlen. Hiszen az előterjesztések jogszerűségének megítélése semmiképpen nem tartozott a döntéshozó felelőségi körébe”. Saját döntési kompetenciája ugyanis csak a jogszerű mezőben értelmezhető a „jóváhagyom – nem hagyom jóvá” állásfoglalás valamelyikével. Ha pedig lett is volna szándékában, hogy előkészítés nélkül maga határozzon, a jogszerűtlen döntést a minisztérium apparátusának nem lehetett volna végrehajtani.

A konkrét ügy kapcsán Juhász arra is utal: Fapál Lászlóval nem beszélt a lakáshelyzetéről. „Ő személyesen és közvetlenül soha nem kért segítséget tőlem. Megjegyzem, így voltam ezzel a többi vezető beosztást betöltő katonával szemben is. Távolságtartó munkahelyi vezetőként nem bratyiztam, nem barátkoztam beosztottaimmal” – fogalmaz. Az államtitkár szerinte csak a kabinetfőnöknek jelezte, hogy a vidéki lakásából problémát jelent a fővárosba eljutni, s emiatt kérdezte: „milyen lenne a miniszter viszonya egy, a fővárosi lakhatását megoldó kéréshez”.

Juhász úgy emlékszik, a kabinetfőnöke arról tájékoztatta, hogy Fapált a lakáshoz jutás feltételei alól jogszerűen fel lehet menteni. „Tekintettel arra, hogy az előző ciklusban az első Orbán-kormány idején boldog és boldogtalan is egyedi döntéssel juthatott bérleményhez – e gyakorlatot az ügyészség nem tartotta fontosnak vizsgálni –, nem találtam méltánytalannak a kérés felvetését és jeleztem, hogy ha tényleg az törvényes, akkor jóváhagyom” – fogalmazott a miniszter.

A jóhiszeműségét Juhász azzal is igyekszik alátámasztani, hogy emlékeztet rá: a HM két korábbi közigazgatási államtitkára – az első Orbán-kormány, illetve a Medgyessy-kabinet idején – hasonló módon jutott lakáshoz. „Azaz egyik esetben sem kérték a kancellária engedélyét, hanem hivatásos szolgálatuk alapján jutottak határozatlan idejű bérleményhez” – mondja Juhász.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy Fapál László kérvényében nem szerepelt a határozatlan idejű lakásbérletre szóló utalás” – emeli ki a miniszter. Ő ezt szerinte nem kérte, és sem a szakmai referens – aki az előterjesztést készítette –, sem a lakásbizottság elnöke nem állította, hogy utasítást, kérést kapott volna a határozatlan idejű lakáskiutalásra vonatkozóan.

Ellenben állították, hogy rutinszerű eljárásban, a korábbi gyakorlatnak megfelelő jogszerű döntésre „formaszöveget” javasoltak a miniszternek. Juhász tehát úgy látja, rutineljárásról volt szó, és ez határozottan cáfolja az „egyébként sem igazolt szándékos és célzatos miniszteri törvénysértést, károkozási szándékot”.

A miniszter állítja: „nincs egyetlen más tanúvallomás, sem okirat vagy bármi a bizonyítékok között, amely az ügyészség álláspontját támasztaná alá. Ellenben van tanúvallomás, és az utódminisztérium nyilatkozata. E dokumentum, amit Budai Gyulának (a korábbi elszámoltatási kormánybiztosnak – a Szerk.) írt Hende Csaba regnáló miniszter a lakásügyek értékeléséről, és amely »formailag jogszerű« állítást tartalmaz”, szerinte szabályosnak ítéli az eljárást. Úgy véli, „talán nem véletlen, hogy nincs egyetlen más tanúvallomás, sem okirat vagy bármi a bizonyítékok között, amely az ügyészség álláspontját támasztaná alá”.

„Az ügyészségi eljárás kapcsán ismételten meg kell említenem, hogy nem hallgatták ki volt kabinetfőnökömet, aki nyilvánvalóan számos (rész)cáfolatát tudta volna adni a vádhatóság hipotézisének, s aki civilként – Budai Gyula állításával ellentétben – nem volt részese semmilyen lakásjuttatásnak, kedvezménynek, ellentétben az előző kormány, hasonló beosztású, szintén civil emberével. Vajon miért? Nem hallgatták ki a volt helyettes jogi államtitkárunkat vagy a jogi főosztály vezetőit sem, pedig a jogi gyakorlatról, a HM-ben honos eljárásokról, jogszabályok értelmezéséről autentikusabb véleményt tudtak volna megfogalmazni bárkinél” – hoz fel egy újabb szempontot Juhász.

„Csak mondvacsinált ellentmondás, hogy Fapál László – akinek a fővárosi lakhatását oldottuk meg a döntéssel, amit hoztam – hivatásos katonai szolgálati jogviszonyban állt, s egyúttal állami vezetői pozíciót töltött be. A szolgálati jogviszony alapján szolgálati lakásra, az államtitkári pozíciója alapján pedig hivatali lakásra rendelkezett igényjogosultsággal. A kérdés az, hogy igényjogosultságának teljesítésénél a katonai szolgálatra vagy pedig az állami vezetőkre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni” – ismétli meg az egyik alapkérdést Juhász. Szerinte aki hivatalosan katona is, nem járhat rosszabbul attól, ha állami vezetővé nevezik ki.

„Mint azt korábban már említettem, természetesen ismertem azt a gyakorlatot, amely alapján a HM katonai szolgálati viszonnyal rendelkező állami vezetői, és a »polgári« állami vezetők jutottak lakáshoz. Ha valahol, hát a civil vezetők korábbi lakáshoz juttatásánál, illetve annak ellenőrzésénél az ÁSZ-nak, az ügyészségnek vagy más kontrollt gyakorló szervezetnek lett volna igazán dolga, vizsgálandó a juttatás jogalapját. Lévén ezt korábban nem firtatták, nem kifogásolták, a nyilvánosság sem »kapta fel«, nyilvánvalónak tűnhetett, hogy azért, mert törvényes. No pláne, a katonáké!  A Honvédelmi Minisztérium vezetőinek szolgálati lakásellátására vonatkozó eddigi gyakorlatot, különösen annak jogalapját soha senki sem kérdőjelezte meg” – érvel Juhász.

Mindezzel kapcsolatban ugyanakkor felveti, hogy a kétharmados többség a közelmúltban írta át a szolgálati törvényt, s a módosítás szerint az állami vezetővé kinevezett katonák szolgálati jogviszonya automatikusan megszűnik. Juhász ezért úgy véli, hogy a jelenlegi hatalom maga ismeri el: a korábbi szabályozás szerint nem történt törvénysértés, amikor az egyes vezetői posztokat betöltő egyenruhásokat kettős jogállású személyként kezelték.

„Mindezekre tekintettel nekem, mint miniszternek semmi okom nem volt arra, hogy a szakmai szervek által előterjesztett, a szolgálati lakás határozatlan idejű bérleti jogviszonyának létesítésére irányuló döntés jogalapjában kételkedjem. Az az állítás pedig egyenesen merésznek, mit ne mondjak, a vallomásom elején megfogalmazottak szerint politikai indíttatásúnak minősíthető, hogy ezt egy hónapokkal később meghozandó jogellenes döntés céljából tettem” – vallja a miniszter.

A korábbi elszámoltatási biztos is vehetett olcsón szolgálati lakást 

Kedvezményesen vehette meg egykori szolgálati lakását, egy 53 négyzetméteres, V. kerületi ingatlant Budai Gyula volt elszámoltatási kormánybiztos – írta meg korábban a Blikk. Budai Gyula szerint – aki a Juhász-ügyben feljelentőként érintett – az ő lakásvásárlása és a HM-es ingatlanügyek között nem lehet párhuzamot vonni.

Még 1994-ben, katonai ügyészségi fogalmazóként tudta megvásárolni Honvéd utcai szolgálati lakását Budai – értesült a Blikk. A napilap internetes oldalán azt írja, hogy Budai Gyula ötödáron, 842.700 forintért vehette meg V. kerületi, Balaton utcai, 53 négyzetméteres lakását. Az ügyben Harangozó Tamás szocialista képviselő intézett írásbeli kérdést Hende Csaba honvédelmi miniszterhez, aki válaszában közölte: a lakást 1994-ben 2,8 millió forintra értékelték.

Budai ezt az ingatlant vehette meg kedvezményes áron tízszázaléknyi készpénzért. A fennmaradó összeget kedvezményes, háromszázalékos kamat mellett törleszthette. Budai 1994. június és 1998. március között havi 2923 Ft-os részletet fizetett. Ezt követően azonban úgy döntött, a fennmaradó 706.804 forintos vételárhátralékot egy összegben egyenlíti ki – írta a Blikk.

Minthogy egyszerre fizetett, ehhez 40 százalékos kedvezményt is kapott, így nem bő hétszázezer, hanem 424.082 forintot kellett állnia. A részletekkel és a végtörlesztéssel együtt Budai Gyula mintegy 560 ezer forintot adott a 2,8 milliós lakásért. Az ilyen lakáseladás akkoriban az önkormányzatoknál bevett gyakorlat volt, sok tízezer család vásárolhatta meg így egykori „tanácsi” ingatlanát.