Sólyom László nem megy el az elnöki beiktatásra, nem vesz részt életműve nagy részének temetésén. Neki kétszeres alkotmánybírósági elnökként, és nemcsak ezért, súlya volt e tisztségben. Ezen belül döntő részt ellensúly a Gyurcsány-, majd némiképp a Bajnai-kormánnyal szemben is. Elfogulatlansága néha vitatható volt. De ahányszor - sokszor, tizenhétszer - normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól a törvényhozó-végrehajtó hatalom valamelyik aktusára, mindig neki adtak igazat. (Ahogy így volt ez elődjével, Mádl Ferenccel is.) Schmitt Pál ilyen közjogi rangra nem tart igényt. Jó előre bejelentette, hogy nem lesz ellensúlya a kormánynak, csak motorja a törvényhozásnak. Orbán Viktor pedig tévéinterjúban közölte, teljes félreértés van itt, mert Magyarországon az államfő „nem fékje meg ellensúlya a kormánynak, hanem a végrehajtó hatalomnak a része".

Ha félreértés van, akkor azt az eddigi alkotmánybíróságok és a most távozó államfő okozta. Az ő kérdésére válaszolva az AB 62/2003-as határozata fogalmaz így: „Az (...) államfői jogkörök az Országgyűlés törvényhozási tevékenységének ellensúlyát képezik a hatalommegosztásnak az alkotmány által szabályozott rendszerében." Az indoklásban - nemcsak itt, sok helyen - pedig az áll, hogy a köztársasági elnök jogai gyakorlása során őrködik az egész államszervezet demokratikus működésén. De hogyan őrködik egy motor?

Az AB még Sólyom László közreműködésével 1992-ben úgy fogalmazott - Göncz Árpád és a kormány vitái kapcsán -, hogy „a köztársasági elnök az aláírási jogkörének gyakorlásával, illetve annak megtagadásával tényleges korlátját, ellensúlyát jelenti az Országgyűlés törvényalkotási tevékenységének. A törvényhozó hatalom érdemi korlátozása biztosítja a hatalommegosztás elvének érvényesülését..." Idetartozik: sok modern államban, de nálunk most végképp, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom politikailag egybemosódik.

Orbán Viktor s. k. úgy fogalmazott nemrég a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata kapcsán kiadott határozatában, hogy a „kormány - tiszteletben tartva az államhatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét - felkéri a köztársasági elnököt" és még több független intézményt is említ, hogy a feladatuk ellátása során használt középületekben gondoskodjanak a nyilatkozat kihelyezéséről. Erre a kérésre vajon miért volt szükség, ha az államfő ugyanúgy a végrehajtó hatalom része, mint a kormány, és a többi csak magyaros félreértés?

Nem lenne becsületesebb, ha az új államfő azt mondaná, hogy akármi volt is idáig, ennek a kormánynak a dolgába bele nem szól, őket nem zavarja, pláne nem fékezi, sőt? Ezzel Schmitt Pál részéről a dolog le lenne zárva. Persze így is le van.

Ami Sólyom Lászlót illeti, nemcsak őt érik nagy veszteségek. Az új államfő - akit ugyanazok választották meg, mint őt, akkor, amikor még ellensúlyra volt szükségük - az ellenkezőjét ígéri annak, mint amire ő az életét tette fel (örök ellensúlyként). Az alkotmánnyal együtt pedig hatályon kívül helyezhetik az értemezéseknek azt az építményét is, amit az Alkotmánybíróság sokáig az ő szellemi vezetésével alkotott.

A láthatatlan alkotmány megsemmisülhet. Schmitt láthatatlanságot ígérhet. Sólyom távozóban egyre láthatóbb lesz.