Egy tábor, egy zászló, két sztrájk

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy fogalmazott, hogy „a sztrájk nem cél, hanem eszköz”, és nem jókedvükben nem veszik fel a munkát a kormány oktatáspolitikája ellen tiltakozók, hanem azért, „mert muszáj”. Az esetleges retorzióktól nem tartanak, Mendrey szerint ennyi emberrel már nem lehet példát statuálni. „Vállt vállnak vetve megyünk előre, és egyikünk sem fog meghátrálni” – tette hozzá Pukli István, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, a Tanítanék Mozgalom egyik vezéralakja.

A sajtótájékoztatón többször is hangsúlyozták, hogy nem a kormány, hanem a társadalom ingerküszöbét akarják elérni a lassan szinte permanenssé váló tiltakozásukkal.

A szervezetek nagy összeborulásának ellenére a CKP továbbra is várja április 12-én a kormány delegációját. Miklósi László, a CKP szóvivője azt mondta, hogy tudomásul vették Balog Zoltán távolmaradását, de továbbra is két feltételük van: megfelelő rangú küldöttség – azaz legalább államtitkári szintű tárgyalópartner – képviselje a kormányt, és érdemi tárgyalások kezdődjenek. Ha ez a két feltétel egyszerre áll fenn, és valós megoldások születnek, akkor a későbbi sztrájkok akár el is maradhatnak.

Azonban arra lehet következtetni, hogy erre vajmi kevés esély van.

Mendrey szerint a PDSZ-t továbbra is komolytalan félként kezeli a kormányzat,

elég a két nappal ezelőtti eseményekre gondolni, amikor sunyiban a köznevelési kerekasztalhoz hívták a szakszervezetet a sztrájkbizottsági tárgyalás helyett.

Az együttműködés részleteinek kidolgozásába a kora esti sajtótájékoztató után kezdtek bele a szervezetek.